Torkig vagyok

back home

A déli szellőben sétálva, Valér kezét fogva, menni a szüleimhez. Mindvégig azzal biztatott, hogy nem lesz semmi gond. Hát nemtudom. Nekem azon járt a fejem, hogy vajon milyen lehet Valérral lefeküdni. Gyengédebb lenne, mint Balázsé? Jobb? Nagyobb? Lehet...
Balázzsal is élveztem a dolgot, de ő már erőszakosabb volt. Utasítgatott, hogy csináljam, mit csináljak, hogy feküdjek. Aztán már leginkább csak döngetett az ágyon. Az eleje pedig mindig jónak indult, de a közepétől már csak kínozva voltam. Feszült voltam, fájt. De Valér szerintem más tészta ebben a tányérban.
- Már csak pár ház. - szólalt meg mellettem, majd szorosabban szorította a kezem. Nekem felfordult a gyomrom is a gondolattól.
- Miért kellett idejönnöm? - néztem a szemébe. Valér megállított, és mind a két kezemet megfogta.
- Szilvi, itt vagyok. Hidd el, megvédelek. Bármi is legyen.
- Tudom. De ki tudja, hogy mi lesz? Senki.
- könnyesedett be a szemem. Valér a derekamnál fogva magához húzott, és megölelt. Az érintése gyengéd volt, és puha. Mikor felnéztem rá, akkor realizáltam magamban ... hogy Valér nekem több, mint barát. Az álom se véletlen volt. Valahogyan tudom, hogy nekem szükségem van erre a fiúra. Véd engem, törődik velem. De ha elmondanám neki, akkor megváltozna az életem. Lehet az övé is. És én ezt nem akarom. Balázzsal már kavartam, most nem akarom hirtelen Valért. Az túl fura lenne, és úgy jönne ki, hogy mindenkivel csak szexelni akarok, és kihasználom. Mikor elengedett, a keze felcsúszott a nyakamra. A szívem kihagyott szerintem egy ütemet. Valér közelebb jött hozzám, szinte már csóktávolságra voltunk egymástól. Az érintése felmelegített.
- Mennünk kéne. - mondtam meggyötörten.
- Még egy kicsit maradhatunk. - súgta Valér a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Nem. Tényleg menjünk. - simogattam meg az arcát, és nyomtam rá egy puszit.

- Te kopogsz, vagy én? - kérdezte az ajtó előtt állva. A kezemet szorosan rákulcsoltam az övére, és egyszerűen benyitottam. Nem kell kopognom, hiszen itt lakom. Amikor megláttam, hogy mi történik, konkrétan elbőgtem magam. Az élet lelassult előttem. Az apám késsel fenyegette az anyámat, amit nekidobott a falnak. A kés szépen beleállt, a vakolat közben potyogott le a falról. Az anyám keze véres volt. Az ő drága vére. Felváltva veszekedtek egymással. Megint részegek voltak. Még sose láttam őket veszekedni. Amikor az anyám pofon vágta az apám, ő hirtelen megfogta a torkát, és elkezdte fujtogatni. Odafutottam, hiába próbáltam a kezét leemelni anya torkáról, nem sikerült. Csak én kaptam egy pofont, amitől a földre kerültem. A fejem jó nagyot koppant a padlón, a szemem lehunytam. Hallgattam a körülöttem lévő zajt. Valér az apámmal ordít, az anyám pedig mindkettővel. A hallottak alapján a szüleimet egyáltalán nem érdekli, hogy az ájulás szélén vagyok. Valér épp hívni akarja a rendőröket. Apát ez kurvára nem érdekli. Apa fenyegeti Valért. Végül elővette a telefont, és benyomta a hívást.
"Ez már nem állapot! Ide rendőr kell!"
"Mi a faszt képzelsz te, ki vagy te itt?"
"Kussoljál már be, a kurva anyád!"
"A lányuk a padlón fekszik, nem zavar?!"
"Mindenki fogja be!"
"Jó, én hívom a rendőröket!"
"Fogd be Józsi! Mégegyszer kezet emelsz rám! Halott vagy!"
"Kussolj már te büdös ribanc!"
"Fejezzék be!"
"Jó napot kívánok, itt a rendőrség!"
"Maga! Igen maga! Kapja be!"
*kés hangja*
"Tegye le!"
"Mit keres egy kés a falban?!"
"Jézus, a lány vérzik!'
"Az asszony nyaka tiszta vörös, minden véres, lila, kék, zöld foltok..."
"Magukat letartóztatom, gyerekbántalmatásért, és egymást majdnem megfújtásáért. A ház egyáltalán nem normális, ilyen környezet között élni?"
*sziréna hang*
*tűz hang*
"Basszák meg!"
"De jó, megint ég a ház"
"Maguk normálisak?"
"Csak egy cigicsikk okozta, ugyan már!"
*mentő hang*
*tűzoltó hang*
"A lánynak be van kötve a nyaka. Valószínűleg vágás.."
"Szilvi, itt leszek veled..."
Hallottam minden félét. A szemem nyitogattam. Totál káosz volt minden. A ház újra kiégett. Egyszer csak a mentő kocsiban találtam magam. Valér ott ült velem. És fogta a kezem. Mindvégig.
- Mi történt? - kérdeztem, majd elsírtam magam. 

Vera, most már nagyon nem érdekel a dolog. Megyek meghalni.