Sunderon 1. Az Ördög Vére (A könyv nyomtatásban is megjelent)

1. Két Szív

- Tudtad, hogy minden ördögnek két szíve van? - kérdezte Deron, miközben egy cukorka kicsomagolásával bíbelődött.

A temetőben úgy mozdult meg a levegő, mintha felhördült volna a titok hallatán. A sírkő tetejéről a szél felkapta a színes édességes papírokat, felkavarta a földről a leveleket, a közeli fűzfák ágai pedig vad csapkodásba kezdtek. A nagy kripta tetején ücsörgő két gyermek mégsem rémült meg a sírok között hallatszó neszektől vagy a baljós árnyak mozgásától, melyet a telihold fénye csalt elő az éjszakából.

Deron teljes nyugalommal ropogtatta a cukorkát, Sun pedig minden figyelmével a fiúra koncentrált.

- Hogy lehet valakinek két szíve? - értetlenkedett a Deronnak támaszkodó fehér szoknyás, hét év körüli szőke lány. A hideg szél rátapasztotta a lábára a jótündér-jelmezét. Mellette egy csillagvégű pálca kezdett sodródni a kripta pereme felé. Gyorsan elkapta.

- Így születtünk - a fiú csizmája sarkával lecsapott az előtte lévő szatyorra. Magához húzta és szétnyitotta. Már csak kétmaroknyi csemege volt benne. Lefelé görbült a szája az egyre fogyó adag láttán, mégis megkérdezte:

- Biztos nem kérsz egyet?

- Inkább beszélj a két szívről! Mi értelme van?

A fiú kivett három hosszú cukorkát, és a két combja közé fogta a zacskót.

- Az egyikkel fényt hozunk, a másikkal pedig pusztítunk - magyarázta, miközben tovább bontogatta a papírokat. - A fényhozót aranyszívnek, a pusztítót pedig a harag szívének hívjuk. Az érzéseinktől függ, melyik dobog többet.

- Miért?

Deron betömte a szájába az édességet, és átkarolta a fehér ruhás lányt.

- Mert így alakult ki az Első Ördögben, Challuyban. Előtte életdémonoknak hívtak minket, de csak addig, amíg szert nem tettünk a pusztítás szívére. Akkor aztán letaszítottuk az uralkodó fajt a trónról, és ördögökké váltunk. Mindig az a faj viseli az ördög nevet, amelyik uralkodik Nefrában. Ennek már 864 Ördöge...

- Nem is vagy halhatatlan?- vágott közbe csalódottan a lány.

Deron halkan felmordult, nyílhegyvégű farka éles suhintással szelte a levegőt. Karmos keze belemarkolt a lány vállába, átlyukasztva a fehér ruha lenge anyagát.

- Nem, nem vagyok, Sunny. Már ezerszer megbeszéltük, hogy az általatok elképzelt pokol nem azonos Nefrával. Teljesen más a démonok világa, mint az emberi mendemondákban! Neked kellene ezt a legjobban tudnod - morogta a fiú egy pillantásra sem méltatva a lányt.

A dorgáló szavak után Sun sokáig hallgatott. A zacskó tartalma pedig egyre fogyott.

- Mesélsz még a két szívről? - kíváncsiskodott halkan a lány.

- Attól függ, mire vagy kíváncsi - csámcsogott Deron.

- Tényleg aranyból van a szíved?

- Nem valódi aranyból, csak olyan színű fényt termel - felelte. - Ez a nyers mágikus erőnk.

- Megmutatod? - kérdezte mohón a lány.

Deron azonnal jobb kedvre derült a kérdéstől. Összehúzta a zacskót, lenyelte az édességet, lehunyta a szemét, és mély levegőt vett.

- Kicsit melegebb leszek, de nem foglak megégetni, ne aggódj!