A nyolcadik hang [BTS - Suga] ✔︎

29.

Lily

Mindenki tapsolt. Olyan volt, mint régen. Nem hallottam mást csak a tapsot. Remegve vettem egy levegőt. Hogyan történhetett ez?

Yoongi mondott valamit, de nem értettem mit. Láttam, hogy jár a szája, de a hangját nem hallottam. Jin és a többiek is megszólaltak, de őket se hallottam.

-Sajnálom... – nyomtam a hegedűt a lány kezébe és hátrálni kezdtem. Hogy tehettem ezt?

Megfordultam és futásnak eredtem.

El akartam tűnni.

5 éve megfogadtam, hogy többé nem nyúlok hegedűhöz és most mégis megtettem.

-Lulu! Állj meg! – ragadta meg a kezem Jin, majd maga felé fordított. – Mi a baj?

-Én csak... - szegtem le a fejem, hogy ne lássa könnyeimet. – nagy a tömeg. – takartam el az arcom és reméltem, hogy beveszi a kifogásom.

-Ennyire? – nézett rám kissé meglepetten.

-Váratlanul ért. – néztem végre rá és próbáltam visszatartani a szememet szúró könnycseppeket. Nem akartam róla beszélni. Ez az egész... ennek nem szabadott volna megtörténnie.

-Akkor vissza mehetünk? – tárta szét a kezét én pedig tétován bólintottam. – Akkor gyere. – fogott meg finoman a vállamnál és bevezetett az épületbe.

-Nah! Vissza hoztam a szökevényünket. – állított meg az asztal előtt.

-Luluu! Az előbb... – pattant fel Tae. – Nem is mondtad, hogy így tudsz hegedülni!

-Nem említettem volna? – vontam vállat. – Gondolom mert már abba hagytam.

-Miért? – nézett rám Yoongi, úgy, mintha valami rosszat mondtam volna.

-Hát.. mert... – dörzsöltem meg a tarkóm zavartan. – Mert... – emiatt haltak meg a szüleim? Ezt nem mondhattam. – csak úgy abba hagytam. Nincs különösebb oka. Elkezdődött a suli.. meg ott volt a lázadó korszakom is... – vontam vállat és lazaságot tettetve leültem a székre. – És abba hagytam. Van ilyen. – Yoongi mondani akart valamit, de Kookie megelőzte.

-És nem akarod újra kezdeni?

-Nem. – feleltem határozottan. – Abba hagytam. Végleg.

-De...

-Nincs de! – néztem rá Hobi-ra.

-Elnézést, beszéltek angolul? – szakított félbe egy férfi.

-Igen. – feleltem neki kapásból angolul. – Segíthetek valamiben?

-Hallottam a játékodat és szeretném, ha eljönnél a meghallgatásunkra. – nyújtott át egy névjegykártyát.

-Sajnálom, de én...

-Köszönjük! – vette el a kártyát Yoongi, mielőtt vissza utasíthattam volna. Hirtelen mi ez így? Hetek óta duzzog valamin, most meg...?

-Ez mégis mi volt? – kértem őt számon miután elment a férfi.

-Ha közbe meggondolnád magad. – vont vállat.

-Nem fogom.

-Pedig kéne! – szállt be Namjoon is.

-Lulu! El kell menned! – nézett rám most már Jimin is.

-Srácok! Elég! Nem akarok! Oké? – akadtam ki kicsit. – Csak akadjatok már le a témáról! – álltam fel ingerülten. – Ki megyek mosdóba! – meg se vártam a választ, csak le léptem.