A nyolcadik hang [BTS - Suga] ✔︎

6.

Yoongi

Lily kirohanása komolyan meglepett, nem csak engem de a többieket is. Ami viszont a legszomorúbb, hogy igaza volt. Amint úgy rappeltem ahogy mondta, eltűnt az a furcsa káosz, amit eddig nem tudtam hova tenni. Úgy hangzott a zene, ahogy én azt elképzeltem. A vokálrészek után Jimin még a teremben maradt, mi viszont kijöttünk LJ-hez.

-Lily merre van? – tette fel a kérdést Jin és most ez kicsit engem is érdekelt.

-Si-hyuk elhívta valahova. – vont vállat LJ.

-Mikor?

-25 perce? – nézett rá karórájára LJ. – De halljátok e, honnan szereztétek azt a lányt? Nagyon jó füle van.

-Ő csak úgy megjelent. – nevetett Jin. – De igazad van, nagyon meglepett. Nekem fel se tűnt volna.

-Nagyon jó a csaj... és király a stílusa. Szépen ki lettél osztva. – kacsintott rám LJ. Jah, nagyon jó. Akár egy szörnyeteg.

-Engem csak az lep meg, hogy eddig kibírta. – lökött kissé vállon Namjoon.

-Mindenesetre az biztos, hogy nem lettem volna a helyedben. – karolt át Jungkook.

-Egy ideges nőnél még a hurrikán se veszélyesebb. – a srácok egyetértően bólintottak LJ megállapítására és ebben még én is igazat adtam neki.  

-Szerintetek Lily honnan ért ennyire a zenéhez? – váltott témát hirtelen Taehyung.

-Nekem azt mondta, hogy karmester volt az anyja.

-Ahan! Logikus. – jó néhány perc eltelt még mire Si-hyuk menedzser visszajött, viszont Lily nem volt vele.

-Hol van Luli? – nézett körül Hoseok.

-Mosdóba ment. – válaszolt Si-hyuk. – Ti hogy haladtok?

-A közös már fel lett véve, már csak Jimin van hátra és végeztünk. – válaszolta Namjoon. A srácok még beszélgettek valamiről én viszont csak leültem a kanapéra és a telefonommal kezdtem el babrálni. Válaszoltam néhány insta üzenetre és elolvastam pár kommentet, de ezt is hamar meguntam és végül gagyi meme-ket kezdtem el nézegetni. Sajnos ez se nagyom kötötte le a figyelmem szóval más elfogultság után néztem.

-Te most komolyan egy virtuális macskát simogatsz? – vette ki a kezemből a telefont Jin.

-Még mindig jobb mintha egy randa krumplit mosdatnék...

-Pou igen is cuki, és kikéri magának. Nem krumpli hanem burgonya! – emelte magasba a telefonom.

-Tökmindegy, akkor is ronda.

-A te macskád se szebb! Mi ez a sapka rajta?

-Ne szóld le a sapkát! Drága volt! – pattantam fel a kanapéból és megkíséreltem elvenni tőle a telefonom. Sajnos az az 5 centi ami köztünk volt, pont elég volt arra, hogy ne érjem el és csak annyira voltam képes, hogy kilökjem a kezéből.

-Hoppá... – nézte végig ahogy a földre esik az ÉN telefonom. És még ő mondja, hogy hoppá?

-Basszus Jin! – néztem rá a törött kijelzőre.

-Majd veszek neked egy újat. – legyintett.

-És mi lesz a macskámmal? Tudod meddig tartott elérnem a 100as szintet?

-Na! Ne nyavajogj már, nem vagy 5 éves!

-Akkor add ide a tiédet! – kaptam ki farzsebéből a telefonját és villám sebességgel írtam be a kódot.