𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×30. ➳

- Édesem, kelj fel! - puszilgattam összevissza az arcát.

- Nyem akajok. - mondta. Annyira aranyos volt.

- Kicsim, anya már szólt. Gyere menjünk le!

- Ajj, jó - morogta majd eleresztett és felállt. Gyorsan felöltözött, kézen fogtam, hogy lemehessünk, de hirtelen hátrált.

- És ha anyukád meglát?

- Pont leszarom. Úgyis most haza kellene menned. Ha nem baj, kicsit kettesben lennék Louis-al.

- Rendben, de utána az enyém vagy!

- Még szép! - adtam neki egy búcsúcsókot, de belemarkolt a fenekembe, mire beleharaptam az alsó ajkába.

- Telhetetlen vagyok ám - mondta, s utána megnyalta a száját.

- Na, elég! - kuncogtam, majd elindultunk lefelé.

Luke elköszönt és hazament. Anya nem szólt semmit. Louis-t felrángattam a szobámba mivel ott akartam vele beszélni. Leült a fotelembe, nekem meg első dolgom volt ágyneműt cserélni. Vigyorogva nézte végig. Mire megcsináltam az ágyat, befeküdt én pedig mellé.

- Na mizu? - direkt kezdeményeztem, hogy ne kérdezzen.

- Hm, gyanús vagy te. Jobban mondva, tudom mi volt itt. Az arcodra van írva!

- Na és mi? - incselkedtem vele.

- Lefeküdtetek ugye?

- Nos.. - megköszörültem a torkom.

- Nem érdemes tagadnod!

- Jól van.

- Ugye ő volt az első?

- Te a lelkemig látsz? Mi vagy te? Távozz tőlem sátán! - nevettem fel.

- Nem, csak tudom, hogy te okosabb vagy mint a mai lányok. Jó volt?

- Louis! - szóltam rá.

- Jól van na! Nem azt kérdeztem miket csináltatok! - kacagott.

- A legjobb volt - pirultam el.

- Akkor örülök. Anyával hogy jössz ki? Na meg ezzel a pasassal?

- Anya az.. Hagyjuk. Nem szeretem őt. Nem foglalkozik velem. Csak azt veszi észre, ha rosszat csinálok.

- Tipikus..

- Igen.

- És ez a pasi? Annyira ismerős nekem valahonnan..

Faith, mondd el legalább Louis-nak hogy kurvára megfenyegetett! Gyerünk! Gyerünk!

- Jó..jófej..

- Szerintem nem. Bármi van, ugye szólsz? Egy szavadba kerül, és nem kell itt élned. Anya velem is genyó. Meg csak a pénz miatt beszél velem. Nekem már csak te vagy Faith. Te vagy az én családom!

- Persze. Te pedig az enyém. Szeretlek Lou! Annyira hiányzol nekem mindig! - mondtam s hozzábújtam.

- Én is Faith, és nekem is nehéz. De komolyan gondoltam, amit mondtam. Ha nem akarsz itt élni egy szavadba kerül.

- Ígérem, hogy szólni fogok. Így is érik a dolog - sóhajtottam fel.

- Rendben.

- Te hogy vagy barátnő terén?

- Van egy..

- Ki? És miért nem mondtad?!

- Eleanor-nak hívják.

- És szereted?

- Ohh! Dehogy, egyelőre csak randizok vele, amikor tudok, néha el is jön a turnéra.

- És komoly lesz?

- Remélem.

- Lily?

- Ajj.. Hagyjuk.. Gyönyörű lett, de nem hiszem, hogy tudná velem folytatni ezt az életvitelt. Ráadásul, én annyira nem voltam belé szerelmes, mint te Luke-ba.

- Értem.

Ezután otthon pihentünk és filmet néztünk. A grincset. Nem zavart, hogy karácsonyi. Az volt mindkettőnk kedvence. Majd később én vittem ki a reptérre Luke-al együtt. Elbúcsúztam tőle. Megszakadt a szívem hogy újra itt hagy a bátyám. Luke próbált vigasztalgatni. Otthon leparkoltam, és úgy döntöttem, hogy inkább Luke-hoz megyek át. Ott sokkal inkább otthon éreztem magam.

Egy ideig el is voltam.. Végül anya felhívott, hogy menjek haza. Elbúcsúztam Luke-tól és hazasiettem. Anyám a szobámba szorongatta a lepedőmet. Jobban mondva a tegnap estit, ami kicsit véres volt.

- Ez mi, Faith?

- Ne kezd.

- Faith, az anyád vagyok!

- Nem! Nem! - kiáltottam rá - Te egy nő vagy, aki azt hiszi, hogy az anyám! Te már nem vagy az! Azóta amióta nem foglalkozol velem kicsit sem. Most is kérdőre vonsz! Lassan 18 leszek. Nem kérhetsz számon mindenért!

- Amíg velem élsz addig igen! - ordított rám, életembe nem láttam még ilyennek - Nem találkozhatsz vele többet és többet nem jöhet ide!

Dylan hirtelen bejött és zokogva a karjaiba omlottam.

- Most ezt miért kell? - kérdezte Dylan.

- Te nekem ne dumálj kisfiam! Vagy szóljak apádnak?

Dylan elhallgatott egyből. Anya otthagyott minket, én pedig alig bírtam megnyugodni. El kell mennem innen...