Nem tudom, mennyi idő telhetett el. Minden összeolvad. A nappalok és az éjszakák váltják egymást. De én nem tudom számolni a napokat, mivel az álom - mintha kómába esnék- mindig váratlanul csap le rám.
És néha úgy érzem, mintha még mindig abban a sötét szobában lennék.
De ez egy másik ketrec. Egy másik cella.
Innen sem mehetek ki.
Minden nap ugyan az a dolgom:
Megenni a maradékot.
Ami alatt emberi hullákat kell érteni.
Rengeteg van belőlük.
Félek. Egyre jobban hatalmába kerít a félelem, de én nem tudom, mitől is félek pontosan.
---
Az altábornagy még mindig nem mondta meg a nevét. Ez a nap is olyannak mutatkozik, mint a többi. Gyengének, egyre gyengébbnek érzem magam.
---
- Jó reggelt, kislány! - köszön nekem egyik reggel az altábornagy, és nekem feltűnik, hogy most sokkal jobb a kedve, mint általában. Most holttest sincs nála.
Valami jó reggeltet motyogok az orrom alá.
- Nem fogod kitalálna, hogy ki adta fel magát! Azt mondja, ha kiengedünk téged, akkor ő bármilyen ellenállás nélkül engedelmeskedik a parancsaimnak. De szerintem te sem sem tanúsítottál ellenállást az irányomban, nem igaz?
Mindig úgy beszél hozzám, mintha egy kisgyerek lennék, egy ártatlan, megrontható gyermek.
De én tudom, hogy annál ami most vagyok, már nem lehetek rosszabb.
Parancsra eszem meg az embereket, csak azért, mert...
Nem tudom miért.
Mert nem tudok ellenállni neki. Mintha két énem lenne, és az egyik mindig, amikor vért lát, átveszi fölöttem az uralmat.
Mert már biztos vagyok benne, hogy a vér miatt van. A cellatársamnak igaza volt.
Félek. Még mindig félek, a félelem marja a torkom, hatalmába kerít.
És hirtelen tudom, miért. Félek, hogy Fanninak, a cellatársamnak vagy Chrisnek valami baja esett.
Az altábornagy füttyent egyet, mire talpak dobbanását hallom meg.
Hárman jönnek. Két katona fog közre valakit.
A cellatársam az.
Elkerekedik a szemem döbbenettől.
Feladta megát? Értem?
Az nem lehet.
Hiszen azzal megmentene. És ki akarna megmenteni egy ilyen szörnyet, mint én?
Sziasztok!
Tudom, hogy ez most egy rövidebb fejezet, de igyekszem minél hamarabb hozni a következőt!
Ha tetszik eddig a könyv, kérlek ajándékozd meg a fejezeteket egy-egy vote-val! Köszi!
YOU ARE READING
Léteznem nehéz
Fantasy„ Csak futok, rohanok a saját érzelmeim elől, mert az érzések romba döntenek elárasztják elmém, és nem hagynak nyugodni. " Egy lány aki természetfölötti képességeket rejt. De lehet, hogy ez a képesség egy átok, netán betegség? Adottságai miatt fogsá...
