Visszaülök a fiú elé.
Hangosan kifújom a levegőt. Erős késztetést érzek, hogy megegyem a tároló tartalmát.
Majd még valami puffan; egy újabb tároló, de ennek nincs teteje. A tartalma szétfröccsent.
Szemem elkerekedik. Éhségem még erősebb lesz. Nyelvem kiszárad, és kell nekem az a folyadék.
De az vér.
Valahogy ez csak halvány suttogás elmém egy rejtett zugából. Mert az igazi szó erre az, hogy csemege.
De mégis, amikor elindulnék, az első amit meglátok a fiú rémült tekintete. Végigmérem. Majd amikor újra szemébe nézek már nem félelmet, hanem felismerést vélek megcsillani.
Ismét a csemegére nézek, majd rá. Aztán megint a folyadékra.
Majd megérzem a vér illatát. Kesernyés, de mégis édes a szaga. Szinte már érzem az ízét a számban.
Gyorsan rohanok a szétfröccsent étel felé. Felnyalom a padlóról. Kiharapom a zárt doboz oldalát, és abból is felnyalom a vért. Túl gyorsan fogy el. És eleve túl kevés volt.
Amikor ismét a fiú felé fordulok, ő háttal ül, lábát a mellkasához húzta. Fejét térdére hajtva bámulja a sötétséget.
Valami robban mögöttem. A fal felé kapom a fejemet. Vagyis oda, ahol a fal volt.
Helyén törmelék és egy buldózer.
A gépből leugrik egy lány.
- Hello emberek!
Aztán meglát. Hátrálni kezd.
- Ajajj.... - suttogja.
Egy fiú ugrik be elé.
- Kit kell kinyírnom? - kérdezi.
Feléjük vetem magam.
A csaj félrelöki utamból a srácot.
- Ne, Chris! Ő nem ellenség! - kiabálja neki.
Megállok, velük szemben.
Hallom, ahogy kicsapódik egy ajtó. A terembe berohan a tulajdonosom. Körülnéz, meglát engem. Aztán észreveszi az összegömbölyödött fiút.
Valahonnan egy pisztolyt ránt elő. Felém céloz. Én visszavicsorgok rá.
A fegyver eldördül. A lány előttem a földre hull. Lábából vér csörgedezik. Rávetem magam. Lenyalom a csemegét. A srác belém rúg. Felnyüszítek. Rámorgok.
Majd egy szúrást érzek a fülem mögött.
Gondolkodás eszméje magárahagy. Támolygok. Elesek. Megvakulok. Csak néha látok villani éles fényeket.
- Jó éjt, kisfiú! - hallom meg a Chrisnek nevezett srác hangját.
Én lány vagyok... Villan át az agyamon. Majd megszűnik minden.
•°•°•
Sötét van. Csend. Csak halk morajlást hallok. Pislogok, és amikor ismét kinyitom a szemem egy vörös szempárat vélek felfedezni a feketeségben. Újabb pislogás. A jelenség eltűnt. Olyan érzésem van, mintha hangyák mászkálnának egész testemen. Mindenem viszket, de nincs erőm megvakarni. Nem tudom megvakarni.
Egy hirtelen rázkódástól előreesek.
Hirtelen felülök, de úgy, hogy ezúttal ténylegesen orrabukok.
- Jól vagy? - kérdezi valaki. Szelíd hangja van, bizonytalan, de mégis magabiztosságot sugároz.
YOU ARE READING
Léteznem nehéz
Fantasy„ Csak futok, rohanok a saját érzelmeim elől, mert az érzések romba döntenek elárasztják elmém, és nem hagynak nyugodni. " Egy lány aki természetfölötti képességeket rejt. De lehet, hogy ez a képesség egy átok, netán betegség? Adottságai miatt fogsá...
