Még mindig kapálózok, de látásom, homályos, nem érzem sem kezemet, sem lábamat.
Nem tudom, mit tegyek, hogyan menekülhetnék, szabadulhatnék tőle.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve szájon vágom. Jack megdöbben, vállára rak, és szabad kezével ajkát tapintja.
Ujját a szeme elé emeli, ujjbegyén ott vöröslik vére. Valamitől megijed, rémülten rám néz és ledob.
Én lihegek, úgy mintha kilométereket futottam volna , körbe rohantam volna a Földet. De végtagjaim teli vannak energiával. Testemben áramlik az adrenalin.
Jack fut, majdnem elesik, és azt hiszem, hogyha részt venne valamilyen sprintelő versenyen biztosan megnyerné. Ordibál, hogy segítsen valaki, mindenki vigyázzon, bújjon el.
De én már rohanok utána. Eszeveszettül szaladok, fülem mellett elsüvít a szél, talpam alig érinti a talajt. Szemem összeszorítom, számat kinyitom, és szuszogok, az oxigén alig áramlik tüdőmbe, de nekem el kell kapnom a fiút.
A padló megcsikordul lábam alatt, a sima talajon karmolásnyomok keletkeznek, ahogy megpróbálok nem elcsúszni, talpon maradni.
Jack még mindig lohol, lassít, feltép egy ajtót. Fújtat, rám kapja tekintetét, és én mindjárt utol érem.
Meg lesz...
De beugrik az ajtón és becsapja maga mögött. Az egész folyosó visszhangzik. A falak, mintha megremegnének.
Elérem a bejáratot.
Nyüszítek, kaparászok az ajtón, lihegek, fújtatok, de az nem enged.
Megrázom fejem, amiben erre kitisztulnak a gondolatok. És elmémben kérdések cikáznak:
Mi történt?
Miért ülök ez előtt az ajtó előtt?
Mi történt? Mi történt? Mi történt?
Aztán bevillan. Egyszerre robban be minden a tudatomba. Hirtelen nagyon fáradt leszek, habár most keltem fel.
Elmém fáradt, pihenne már, gondolataimba temetkezne, elmerülne képzeletem tengerében. Sodródna a habokkal, újra élné a mélypontokat, elidőzne a boldog pillanataim hullámain. De lábam rohanna még, tele van energiával, nem bír nyugton maradni. Csak futna, loholna, míg össze nem bicsaklik alattam, míg a föld meg nem nyílik talpam alatt, míg a fáradtság hatalmába nem keríti és én elterülök a talajon.
Lábamat mellemhez húzom, kezemmel körbeölelem végtagomat. Fejemet térdemre hajtom, behunyom szemem.
Hallom, hogy az ajtó kinyílik előttem. Lassan emelem fel tekintetem és egy megkönnyebbült arccal találom szembe magam. A hangok, színek elmosódottak. Alig érzékelem a külvilágot. Megrázom fejem, ami erre, mintha még nehezebb lenne. Ismét térdemre fektetem.
Érzem, hogy testem megemelkedik a padlótól.
Két kar tart egyben, hogy szét ne essek. Elengedem magam, már nem ölelem szorosan magamhoz lábam, kezemet keresztbe fonom magam előtt, amikor látom, hogy ismét Jack fog.
Egyik keze hátam a másik térdhajlatom alatt tart. Nem értem miért kell mindig felemelnie.
Ajka már nem véres, helyette fényesen csillog, biztosan lemosta.
Ásítok egyet, de amint meglátom, hogy ismét a börtönöm felé megyünk, a fáradtság elpárolog belőlem.
Jack észreveszi rémült arcomat. Letesz. Nem tudom, hogy mi vette rá erre, de örülök neki.
Talpam a padlón, nem akar elmozdulni onnan. Nem akarok újra bezárva lenni, miután ilyen kicsit szabad lehettem.
Valaki hátam mögé húzza két karom, de olyan erősen, hogy nem tudok ellenállni. Aztán szorítást érzek csuklómon. Hátra kapom fejem, de nem látok semmit, csak Jack önelégült tekintetét.
Nagyon ismerős ez az érzés. Ahogy a két tenyerem egymásnak préselődik. Karom alig mozdul. A vér alig áramlik kezemben. Lélegzetem elakad, és hirtelen
Emlékszem
BINABASA MO ANG
Léteznem nehéz
Fantasy„ Csak futok, rohanok a saját érzelmeim elől, mert az érzések romba döntenek elárasztják elmém, és nem hagynak nyugodni. " Egy lány aki természetfölötti képességeket rejt. De lehet, hogy ez a képesség egy átok, netán betegség? Adottságai miatt fogsá...
