Sofia O'Nelli az olasz maffia örököse 19 éves születésnapjáig gondtalanul élt, ám aznap megtudta, hogy általa kell összekötni két maffiát, az olaszt és a spanyolt. Minden erejével ellenzi, ám apja felett nincs hatalma így muszály elfogadja hogy egy...
Három órán keresztül itt voltak a szüleim, amiből egyet Danienék az irodájában töltöttek, amíg mi hárman, nők, beszélgettünk az eddigi eseményekről. A végére még Beth-ez is bevontam, mert nem akartam, hogy kirekesztve érezze magát, ami persze nem volt igaz, mert soha nem szokott személyzet beleszólni a tagok beszélgetésébe, de szerencsére egyikünk sem volt ennyire szabály követő.
Mire a három férfi kijött az irodából mi már mindenről is beszéltünk, s már vártuk, hogy végre jöjjenek. Danien lefáradva lépdelt az apja mellett, és ha most valami cartoon karakter lenne, szerintem a feje akkora lenne mint a ház, és már durranna is ki. Látszott rajta, hogy a két idősebb alaposan meg dolgoztatta ezalatt az egy óra alatt.
- Köszönjük a fogattatást, de mostmár ideje mennünk. - apám Danienék felé fordult, és csábos mosollyal elköszönt. Színtiszta megjátszás.
- Igazán szívesen látunk máskor is. - Danien fáradt tekintete azonnal átváltott kedves álarcá.
- Maria, gyere! - apám csak odaszólt anyámnak de meg se várva ment előre nagy léptekkel. Anyám csak enyhén fejet hajtott és már ment is apám után. Apám még el se köszönt tőlem. Teljesen megfeledkezett a saját lányáról.
- Jobb, ha mi is indulunk. Fiam, remekül kezelted a helyzetet. - Danien aprót biccentve, halvány mosollyal az arcán fogadta apja dicséretét. - Sofia, neked sok türelmet. Hosszú időszak vár rád. Egyre fogy az idő, és mindenki egyre feszültebb, de valahogy megoldjuk, hogy nektek legalább valamennyire élvezhető lehessen. - annyira meglepett ez a jóindulata Alonzonak, hogy hírtelen megszólalni sem tudtam. - Clarissa, menjünk. Még beszélünk Danien. - Danien apja átkarolta felesége derekát és elhagyták az épületet. Én még mindig meglepődve álltam Daniennel szemben, aki csak gondterhelten felsóhajtott.
- Biztos nagyon fáradt vagy, menj, feküdj le és pihenj. - átkaroltam magam, és és tehetetlenül által egyik lábamról a másikra. Danien csak nemlegesen megrázta a fejét.
- Sok dolgom van, nincs időm pihenni. - meg se várta az ellenkezésemet, hátat fordított és vissza indult az irodájába. - Neked is ajánlom, hogy kezd összeírni mit akarsz az esküvőre. A ruhát is kezd nézni.
- Mit akarok? Nem úgy volt, hogy...
- De, de én nem hagyom, hogy csak annyi beleszólásod legyen a saját esküvődön. Nézz tortát és díszítést. Kösd le magad, hogy ne unatkozz, rád hagyok minden ilyen dolgot, de azért Maria és anyám véleményét kérd ki. - a mondatja végét már csak halványan hallottam, mert már elment. Én pedig egyre jobban kezdtem izgulni. Bizsergés vette át a testemen az uralmat és a szívem hevesebben vert. Komolyan megtörténik. Feleségül megyek egy olyan férfihoz, akit egy hónapja ismerek.
Izgatottan siettem fel a szobánkba és az ágyra ülve az ölembe vettem a laptopomat és az ötletek megmentőjét, a Pinterestet megnyitva keresésnek kezdtem.
Azt se tudtam mivel kezdjem. A ruhával? Vagy a díszítéssel? Vajon a "mindent rádhagyok" alatt mit értett? Most akkor az ő ruhája kiválasztásában is kell segítsek? Végül is, valahogy találnia kellene a ruháinknak. Biztos nagyon elegáns ruhát kell mindkettőnknek felvenni. És a hajammal mi lesz? Kiengedve kevésbé hiszem hogy lehet, így valamilyen kontyba kell gondolkozzak. Túl laza konty nem lehet, de ha nagyon szoros nem áll jól. Lesz fátylam? Azt se tudom kell e vagy sem. És a csokrom is milyen lesz?
Legalább 6 oldal megvolt nyitva és mindegyik Pinterest volt. Annyira leköttem magam, hogy észre sem vettem, hogy Danien bejött a szobába, csak akkor, amikor lefeküdt mellém és a könyökére támaszkodva nézte a laptopomat. Ijedten kaptam a kezemet a mellkasomra és még a levegő is belém szorult. Danien nagy mosollyal nézett fel rám.
- Csak nem megijesztettelek? Nem volt szándékos. Nem hittem volna, hogy ennyire leköt a képek nézegetése. - itt most megint a laptopomat nézett, ami most szerencsére nem a ruhámat ötleteit mutatta, hanem a díszletet. Én személy szerint valami bordó-fehér-ben gondolkodtam, vagy bézs-fehér.
- Bézs-fehér vagy bordó-fehér? - kérdeztem meg hírtelen Danient és megmutattam a két képet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szerintem mindkettő szép, de inkább bordó. A másik kicsit túl... nos. Nem eléggé... maffiás? - látszott, hogy Daniennek nehezére esett leírni az érzéseit. Valóban, nem könnyű megfogalmazni, hogy miért, de valamiért a bordó a nyerő amúgy nálam is. A másik kicsit talán hercegnős, pedig nincs benne semmi rózsaszín vagy lila.
- Szerintem is. Na akkor már megvagyunk a díszítéssel és a csokorral. Neked milyen ruhád lesz?
Danien megvonta a vállát, és felnézett rám.
- Rád bízom. Csak ne legyen túl csicsás.
- Túl csicsás? Szerinted az vagyok? A díszítés is minimális lesz, már amennyire lehet az esetünkben az. A ruhám is egyszerű lesz, de azt nyílván nem fogom megmutatni, meg alapból sem öltözök csicsásan!
Danien a kiakadásom láttán fel kacagott és felült az ágy szélére.
- Nem vagy az, egyáltalán nem. Csak gondoltam ha netán ki akarsz szúrni velem, legalább nem mondhatod azt, hogy nem szóltam.
- Minek akarjak kiszúrni veled? Ha megtenném nem is veled szúrnák ki, hanem magammal. Te teljes mértékben nyertesként jössz ki ebből.
- Igazad van, ennél jobban nem is járhatnék. - Danien kiment és csak a távozása után jöttem rá a burkolt utalására. Amíg én a szabályokra értettem, miszerint bármi van azért a nő a hibás, addig ő rám értette. Vagy csak én gondolom úgy? Oké, teljesen elment az eszem. Sóhajtva feküdtem el az ágyon és az arcomat a tenyerembe temetve nevettem fel. Hova jutottam én?
