Foglyod vagyok

7.

Még sötét volt, mikor felriadtam álmomból. Az ágy szélén feküdtem, már-már lógva, a verejtéktől nedves lett a pizsamám és így bőrömre tapadt. Nyakamat és az egész gerincemen el aludtam így fájt és zsibogott mindenem. Hányingerem volt, éreztem, hogy torkomban van a gyomrom. Lassan felültem, és ezzel még inkább elértem, hogy rosszul legyek. Szédültem, forgott velem a szoba. Szemem fájt a sötétségtől, és még nem szokott hozzá, így vaktában próbáltam elosonni a fürdőig, ami persze nem ment, mert ez csak az első estém itt.

Lassan haladtam előre az emlékezetemre hagyatkozva. Igaz már valamennyire kivehetőek voltak a tárgyak körvonalai még így is sikerült valamibe belerugnom. Felszisszentem a fájdalomra és azonnal visszább léptem. A hátam mögül mozgolódást hallottam, majd egy halk sóhajtást. Megfagyott bennem a vér. Felkeltettem?

Hátra kaptam a fejem megfeledkezve a hányingerről és a szédüléstől, hogy lássam mi lett, de szerencsémre Danien csak átfordult a másik oldalára. A rosszul létem kibírhatatlanná vált és éreztem, hogy ott menten elhányom magam. Be rohantam a fürdőbe becsukva magam után az ajtót és mindent kiadtam magamból. Remegtem akár a nyárfalevél. Az erőm a gyomrom tartalmával együtt távozott belőlem.

A szememet könnycseppek égették, a látásom elhomályosodott. Zihálva emelkedtem fel annyira, hogy épp letudjam húzni a WC-t és már ismét a padlón ültem. Eloldalaztam a WC mellé és neki dőltem a csempének. A hasam még mindig fájt, és még mindig szarul éreztem magam. Megtörültem a szememet és összekuporodtam. Pillanatokon múlva kopogtattak az ajtón. Én a zajra összerezzentem és remegve dőltem előre, hogy jobban lássam ki fog belépni.

- Minden rendben van? Bejöhetek? - Danien hangja most még inkább mély volt és rekedtes. Érződött, hogy most kelt fel, hála nekem.

- Persze! Minden rendben van! Ne gyere be. Kérlek. - a félelem úrrá lett rajtam. Még csak az hiányzik hogy így lásson! - Bocs hogy felkeltettelek.

- Remélem tudod, hogy nem veszem be, hogy jól vagy. Hallottalak. - ellenkezni akartam volna de már késő volt. Mivel siettembe nem zártam be az ajtót így simán bejöhetett. Mikor meglátta az arcom enyhén elfehéredett. - Basszus... mi lett veled? Várj hozok gyógyszert s vizet.

Nem hittem volna, hogy annyira rosszul festek, mivel még tükörbe se néztem, de úgy látszik nem is baj. Lehet akkor nem csak egyet hánytam volna .

Danien nagyon hamar vissza ért a fürdőbe. Egyik kezében egy pohár víz volt, másikban egy kicsi sárga gyógyszer.

- Ezt vedd be. - mikor letérdelt elém kérdőn néztem rá, és a kezében tartott gyógyszerre. Végül is egy drogbáróval szemeztem, aki egy ismeretlen gyógyszert akart bevetetni velem, mégis mi baj lehet? - Jézusom Sofia, ez csak Metoclopramid. Hányán csillapító.

Elszégyeltem magam. Segíteni akar erre fel gyanusítgatom, és nem bízok benne. Végül is a férjem lesz, muszály lesz bíznom benne... nagyjából.

Először a vizet vettem el hogy öblítsem a számat és utána bevettem a gyógyszert. Csak akkor láttam meg milyen fehérek a kezeim, mikor vissza adtam a poharat. Ha a kezeim így néznek ki, vajon az arcom milyen lehet? Jajj Istenem.

- Nem haragszol? - kérdeztem halkan rekedtes hanggal.

- Dehogy, megtörténik az ilyen. Biztos a vacsi volt, nem vagy még hozzá szokva az itteni fűszerekhez. - megráztam a fejem nemlegesen mivel nem az volt a baj. Többször ettem más országokban, de sosem volt bajom.

- Pánik betegség. - suttogtam halkan. Csak az lehet. Eddig mindig a szüleimmel voltam minden hova, akár mennyire ciki, de féltem. Félek.

- Pánik betegség? De mitől? Vagy, honnan tudod?

- Nos, tudom hogy írtó ciki, de én eddig mindenhova a szüleimmel mentem, ez az első alkalom, hogy idegen helyt vagyok nélkülük... és talán egy picit stresszeltem...

- Dehogy ciki. Miért nem mondtad, hogy stresszelsz? - felnevettem.

- Most komolyan hogy reagáltál volna, ha csak úgy kijelentem, hogy " Hé bocs de félek és stresszelek, nem vinnél haza és felejtsük el az egészet?"

- Azt, hogy " Pilóta, forduljon meg, vissza megyünk."

- Várj mi? Csak viccelsz.

- Nem.  Komolyan mondom. Haza vinnélek. Bármikor, igazából csak az apádtól féltelek. Gondolt el mit csinálna, ha haza állítanál.

- Basszus. Erre nem gondoltam. - valószínüleg agyon verne majd egy életre elzárna a külvilágtól, vagy agyon verne, majd megfenyegetné ezt a maffiát, hogy ha nem visz vissza harcolni fognak, hisz akkor a béke véget fog érni.

- Jobb lesz neked itt, csak adj magadnak egy kis időt. És ha bármi baj van azonnal szólj, oké?

- Oké...

Danien megragadta a csuklómat és talpra állított. Megfogta a hajamat, amíg én megmosakodtam, így nem lógott az arcomba.

- Jobban vagy?

- Azt hiszem.

Vissza mentünk a szobába, és amíg én lefeküdtem az ágyba, Danien kinyitotta az ablakot, hogy jöjjön egy kis friss levegő.

- Nem fog kihűlni a szoba? - kérdeztem lenébb csúszva, a helyemet keresve, mivel eléggé kényelmetlen volt most nekem feküdni.

- Becsukom egy kicsit később, ne aggódj, inkább aludj.

Én csak bólintottam és hátat fordítottam neki. Helyezkedtem még egy ideig, de sehogy se tudtam aludni. Danien még mindig az ablaknál állt, hogy becsukja majd, és onnan nézte ügyetlenségemet.

- Nem tudok aludni. - jelentettem ki halkan.

- Rosszul vagy? Hozzak valamit?

- Nem tudom. Olyan furán érzem magam. Nem vagyok rosszul, nem szédülök, vagy valami ilyesmi de mégsem érzem magam túl jól. - olyan fura érzés keringett bennem, amit még sosem éreztem ezelőtt. Mintha a mellkasomon ülne valaki, nehezen kaptam levegőt, gyomor enyhén görcsben volt és rázott a hideg. - Lehet hogy lefogok betegedni.

- Szólni fogok Beth-nek, hogy hívja a házi orvost. Nem hiányzik senkinek se hogy ágynak ess. - Danien gyorsan becsukta az ablakot, és befeküdt az ágyba. Közelebb húzódott hozzám, majd az egyik könyökére támaszkodva felém fordult, és a másik kezét a homlokomra tette. - Nem vagy lázas, de lehet belső lázad van. - még hozzá érintette a kezét az arcomhoz, majd a kezemét nyúlt. Éreztem, hogy szívem olyan hevesen ver, hogy a végén kiugrik a mellkasomból. - Hideg a kezed. Ennek nem lesz jó vége.

- Nem kellene elmenjek? Még a végén téged is megfertőzlek. - Danien elmosolyodott és nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem foglak ezek után magadra hagyni. És gondolom te sem akarsz egyedül lenni.

Igaz. Nem akartam egyedül lenni. Valószínűleg nem aludnák reggelik, hanem folyamatosan rosszul lennék. Még így se biztos fogok tudni aludni, vagy kibírom reggelik rosszul lét nélkül.

- Ha rosszul vagy azonnal szólj, jó? Akkor is ha esetleg aludnák.

- Biztos? Holnap is dolgoznod kell, és ha nem tudsz aludni fáradt leszel.

- Az a legkisebb gond, nekem nem a munka a legfontosabb.

Akaratom ellenére is elmosolyodtam. A nyugtalanságot azonnal átvette a nyugodtság és boldogság. Nekem ezt soha se mondta senki se. Danien az első, aki így vélekedik rólam és ez nagyon jól esett.

Kicsit közelebb araszoltam Danienhez, és lehajtottam a fejemet a párnája sarkára. Az arcunk alig 10 cm választotta el.

- Köszönöm szépen, Danien.