Foglyod vagyok

9.

Mérgesen ültem az ágyban és vártam, hogy este legyen, mivel Danien csak akkor ér vissza. Nem hiszem el hogy képes volt azt feltételezni rólam, hogy terhes vagyok! Tudom, hogy még nem is ismerjük egymást, de azért ez fájt... Azt hittem, hogy ő más, de nem. Minden férfi a maffiában egy s ugyanaz, ő sem külömb a többinél.

Beth este fele feljött a szobába, hogy lehívjon enni, viszont én vissza utasítottam és vacsora nélkül vártam tovább.

Danien szemszöge:

Majdnem egész délelőtt arra vártam, hogy Victor hívjon a fejleményekről, viszont úgy látszik ma Sofia sokáig aludt, mivel csak 11 óra környékén hívott fel Victor, pont egy megbeszélés előtt.

- Mi lett az eredmény? Terhes? - kérdeztem egyből, mikor felvettem a telefonom.

- Negatív lett a teszt, és semmi nyomát nem mutassa annak, hogy terhes legyen, viszont ha akarod elvihetem egy nőgyógyászhoz, tudok egy nagyon jót a városban.

- Nem kell, már te is megtudtad volna mondani, hogyha terhes... tudja, hogy én küldtelek? - kérdeztem egy fokkal halkabban.

- Nem olyan buta az a lány, mint aminek hiszed Danien... egyből rájött. Persze én tagadtam, de mit sem ért a szavam számára. Nagyon pipa volt rád, szerintem nem fog tártkarokkal várni este.

- Nem baj, megkell értse, hogy a maffiában vannak olyan dolgok amiket még ő sem kerülhet el.

- Az apja hírnevéből ítélve erre már rég rájött...

- De mégsem úgy viselkedik... ha értené nem kapta volna fel a vizet egy ennyiért. Mindegy, a lényeg, hogy nem terhes, viszont akkor mi baja van?

- Szerintem is a stressz okozta, nem olyan gyakori dolog, de ez inkább személyiség függő. Biztos csak a szüleivel élt elzárva és ez váltotta ki belőle az idehozatala.

- Nos, remélem csak ennyi a baja, viszont én most megyek, megbeszélésem lesz, kösz mindent Victor.

- Nincs mit, egy barát segít egy baráton.

Sofia szemszöge:

Szerintem a mai nap volt életem legunalmasabb napja. Igaz, hogy megszoktam a bezártságot, mert otthon se mehettem sehová, csak néha motrozni és akkor is csak az apám telkeire mehettem, viszont ez más volt az eddig tapasztalt bezártságtól. Itt valóban úgy éreztem mintha be lettem volna zárva, pedig szabadon lehet járkálni akárhol, egészen le a kapuig, a nagy kert vége pedig olyan messze van, hogy a szoba ablakából nem is lehet látni a kertet, viszont nekem semmi kedvem nem volt menni, délelőtt Victor és még inkább Danien, nagyon elcseszték a kedvemet, ezzel megpecsételve a napomat.

Hamarosan tizenegy óra, de még Danien sehol sincs, Beth mondta, hogy ez nem újdonság, mivel szinte mindig az irodában van, pedig megtehetné azt hogy itt legyen, viszont az az elve neki, hogy:
"Csak akkor fognak tisztelni a dolgozóim, ha a saját szemükkel lássák, hogy én is teszek valamit az asztalra és még nekem se pihenésből áll ez az egész."
Így minden nap bemegy és csak hétvégén HA itt van, de akkor is sokszor elmegy máshová, vagy ha sok a munka akkor bent van.
Mikor ezt megtudtam a gyomrom borsó méretüvé zsugorodott. Persze van pozitív oldala is hisz ha nincs itt nem tudom felidegesíteni és nem fog verni engem úgy, mint anyámat ahogy szokta apám, aki persze általában otthon dolgozik.
Viszont a negatív oldala az az, hogy akkor innentől kezdve az életem ilyen lesz mint a mai nap is: bent a szobában gubbasztok egész nap és halok meg az unalomban.

Este már úgy feküdtem be az ágyba, hogyha hazajön Danien elkell beszélgessünk mert ez így nem lesz jó. Természetesen azzal fogom kezdeni, hogy mégis miért kellett ekkora hűhót csapni az esti rosszul létemből, s majd csak azután fogom megemlíteni, hogy amúgy ez így nekem nagyon nem jó, és valamit találjon ki, mert én itt meg fogok kottyanni, az tuti.