Foglyod vagyok

22.

Kiderült, hogy igazam volt, Stefan Danien féltestvére, aki csupán 1 évvel idősebb nála. Néhány hasonlóságot is felfedeztem kettőjükben, azt leszámítva, hogy Stefan legalább 5 évvel idősebbnek néz ki.

A kórházban töltött egy hetem alatt majd megölt az unalom. Danien folyamatos megfigyelés alatt tartott, így akkor sem volt nyugtom, amikor épp nem volt a kórházban. Rögeszméjévé vált, hogy nem vagyok biztonságban, és hogy nem csak Stefan akart bántani. Hiába mondtam neki, hogy ne egye magát ezért ő megállíthatatlan volt. Makacs mint az öszvér.

Végre eljött a péntek, ami azt jelentette, hogy ki engednek a kórházból. A sebem még eléggé csúnya volt, de az orvosok szerint kb 2-3 hét alatt begyógyul, de addig is ne erőltessem meg magam. Annyira boldogan mentem ki abból a fertőtlenítő és klór szagos épületből, hogyha valaki rám nézet tuti nem mondta volna meg, hogy lőtt sebem van. A mosolyom a fülemig ért és ezt senki sem tudta letörölni. Vagy is én azt hittem, hogy nem.

A fekete Audi a kórház előtt várt, benne Daniennel, aki épp akkor ért ide. A nővér segített bepakolni és már mehettünk is... haza. Fura, de egyben kezd jó érzés is lenni, hogy otthonomnak hívhatom Spanyolországot. Beth már biztos vár, amikor megtudta a híreket Daniennek segítenie kellett szegénynek leülni és adott neki egy pohár vizet is. Úgy érintette ez az egész őt, mintha saját lányát rabolták volna el. Danien mesélte hogy minden egyes alkalommal, mikor a kórházból hazament Beth már az ajtóban várta, hogy megkérdezhesse hogy vagyok. Volt hogy sütit is küldött nekem, vagy felhívott telefonon, de sajnos meglátogatni nem tudott, mert valaki a birtokon kellett maradjon.

Ahogy bekanyarodtunk a fehér villa lépcsői mellé megnyugodtam. Itt teljes mértékben biztonságban vagyok, hisz mindenhol kamerák és őrök vannak. Beth már nyitotta is az ajtót, hogy üdvözöljön, és amíg én valahogy kimásztam az autóból ő már ott állt előttem tártkarokkal és azzal a lágy mosolyával.

- Édes drága Sofia! Isten hozott! Jól vagy? Nem fáj semmit ugye? Főztem finom teát és van erdeigyümölcsös muffin, pikk-pakk helyre szedlek, azok a fránya kórházi kosztok alaposan lesoványítottak, de ne aggódj mert hamar vissza hízlallak arra a szép alakodra ami volt!

Beth hiába volt már idősödő, és hiába hordott szemüveget azonnal észrevette rajtam a változást. Valóban, mióta elraboltak elfogytam pár kilót és ez meg is látszott. Alapból se voltam valami vastag alkat de így kezdem csontváznak érezni magam, és amiket Beth mondott azonnal meghozta az étvágyamat. Korgó gyomorral mentem egyenesen az étkezőbe, ahol már várt a megterített asztal minden finomsággal. Összefutott a nyál a számban ahogy a finomabbná finomabb ételeket néztem. Beth ellenkezést nem tűrően ültetett le a helyemre és mondta annyit egyek amennyit akarok, csak ügyeljek arra hogy nehogy megfájduljon a hasam. Nekem nem is kellett többet mondani azonnal nekiálltam. A kórházi kaja után annyira jólesett az étel hogy könnybe lápadt a szemem. Olyan élvezettel ettem Beth főztjét mint még soha. Hümmögve dőltem hátra szünetet tartani, amikor bejött Danien. Csak akkor jöttem rá, hogy nem is vártam meg őt, amikor megláttam.  Teli szájjal rázva még bocsánatot se tudtam kérni, bár nagyon úgy tűnt, hogy nem bántottam meg, mert mosolyogva nézett rám, és nyugodtan kezdett enni.

- Látom valóban kezdesz meggyógyulni, jó hogy ilyen nagy étvágyad van.

Még mindig nem sikeredett megrágnom az ételt, így csak bólogattam mint egy hülye és siettem, hogy letudjam nyelni az ételt. Mikor sikerült kicsit lenyugodtam.

- Bocsánat, hogy nem vártalak meg. - a hangom elhalt a nagy és csendes helységben. Danien kanalának koccanása jelezte nekem hogy befejezte az evést, így felé néztem. Értetlenül nézett rám.

- Most jöttél haza a kórházból, ahol egy hétig bűnrossz koszton éltél csak azért, hogy ne terheld a szervezetedet. Tudtam, hogy nagyon éhes leszel mire hazaérsz, nyílván azt is tudtam hogy azonnal enni akarsz és természetesen nem bánom hogy nem vártál meg. Igazából örülök, hogy nem kell az ételt a torkodon lenyomni mert annyira gyenge vagy hogy enni sem tudsz. Csak arra kérlek, hogy egyből ne egyél túl sokat nehogy baj legyen. Inkább egyél többszőr kevesebbet mint egyszer sokat. Beth biztos bármikor melegít egy kicsi ételt amikor megéhezel.

Lenéztem a tányéromra, ami üresen áll, mivel már minden ételt megettem róla, majd ránéztem az előttem álló tálakra. Igaza van Daniennek, úgy leültem ide mint aki életében nem evett, és hírtelen leterheltem a gyomromat. Szerencsére eddig nem ettem annyit, hogy baj legyen, de inkább arra döntöttem, hogy később, pár óra múlva folytatom.

- Igazad van, inkább most tartok egy két órás szünetet. Egyáltalán nem kívánom a napomat rosszul létben tölteni... egyszer elég volt. - ahogy fel emlegettem az emléket Danien elnézett rólam és inkább folytatta az evést. Biztos szégyelli magát, amiért azzal gyanúsított, hogy terhes vagyok. De hiába mondtam, hogy nem haragszom, ez mindig ott lesz a kapcsolatunkban mint egy fekete folt.