Foglyod vagyok

5.

A fehér kanapén ülve az aggodalom lassan kezdett eluralkodni felettem, mivel mégis csak egy idegen házban vagyok messze az otthonomtól és családomtól. Arról nem is beszélve mi vár rám este ( egy idegen házban, egy idegen ágyában, egy idegen mellett aludni, erről inkább nem akarok beszélni)

Egy szaggatott sóhaj után helyezkedni kezdtem, mert nem fértem már a bőrömben. Ezt persze Clarissa is észre vette, így kicsit közelebb ült hozzám és aggodalmas tekintettel megsimította a felkarom.

- Minden rendben lesz, ne félj. Bármi van nekem elmondhatod, rendben? Tudom hogy jól meglesztek Daniennel, jól nevelt fiú, vigyázni fog rád, rendben?

Én csak bólintottam egyet, majd illedelmesen kértem egy pohár vizet, mivel kiszáradt a torkom. Míg Clarissa elment a mellettünk lévő konyhába vízért én levettem a kabátom, mivel kezdett felmelegedni az idő.

A kabátommal a combomon, és egy pohár vízzel a kezemben ültem a most cseppet sem kényelmesnek tűnő kanapén és a fenti emeletet fürkészve vártam, hogy mikor jön ki a szemközti ajtón Danien, hogy végre friss levegőt szívhassak, mert az itteni kezdett füllött lenni számomra.

Még kb negyed óra bámészkodás után végre kijöttek a szobából és lejöttek hozzánk. Danien megigazította fekete ingjét ( feltűrte az ujját a könyökéig, így előbukkantak eres keze, emellett kigombolt egy gombot, így kikandikált alóla az ezüst nyaklánca. Fáradtan lenézett rám, mivel én még mindig előtte ültem a kanapén kicsit sem megszeppenve.

- Menjünk, még dolgom van otthon. - mondta és kezet nyújtott, hogy felsegítsen de én nem fogadtam el, helyette megköszöntem a vizet és letettem az előttem lévő dohányzó asztalra és felpattantam a helyemről.

Elköszöntem Danien szüleitől és a fiú után mentem, akit már csak a lépcső alján, a kocsi mellett értem utol. A srác kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, majd mikor beszálltam becsukta és pillanatok alatt beült mellém.

A motor felbúgott és iszonyatos erővel lendült előre az autó. Egy pillanatig a szívem a tokromban dobogott és meg markoltam az ajtón lévő kapaszkodót, de miután megnyugodtam élvezni kezdtem a gyorsaságot, mivel a motorozásnak hála hozzá szoktam. Így alig fél perc múlva mosolyogva és boldogan néztem ki az ablakon, amit lehúztam és kidugtam rajta a karomat. A szélnek köszönhetőleg a hajam ide-oda csapódott. A már kevésbé sem melegnek tűnő levegő hihetetlenül jól esett a fülledt házi levegő után, amit a nappaliban éreztem, az aggodalmaim a széllel együtt szálltak el.

Az erdőben száguldozva vissza húztam az ablakot, mivel ott már valamennyivel huzatosabb volt az idő így nem akartam hogy baj legyen. A fák lombjai a sebességtől össze mosódtak egy nagy pacává, ami nagyon megihletett. Szerintem ahogy festő vászonhoz kerülök le fogom festeni ezt a pillanatot.

A mosolyom akkor sem tűnt el mikor lelassultunk, mivel megérkeztünk. A nagy kapuban két őr állt akik már kinyitották nekünk, így nem kellett várnunk.

Danien intett nekik, mikor oda értünk és behajtott a területre, ami sokkal kisebb volt a szülei házához képest mi valószínűleg azért van, mert az erdőben vagyunk így nem annyira kivitelezhető a nagy terület.

Mikor kiszálltam a kocsiból és kicsusszantam az és egy másik, BMW jeep között nagyot szippantottam a friss levegőből. Igaz, hiányozni fog a már megszokott tengeri kilátás, de nem mondhatom azt hogy nem fogok hamar hozzá szokni ehhez, mert akkor hazudnák.

- Nagyon szép helyen laksz. - mondtam mikor már a bejárati ajtóhoz mentünk.

- Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik. Remélem a hát belső fele nem fogja megváltoztatni a véleményed.