Foglyod vagyok

1.

Csodás napra ébredtem. Mosolyogva nyitottam ki a szememet, és felültem puha ágyamba és kinéztem az ablakon. A nap cirógatta álmos arcomat, mire elmosolyodtam. Ma töltöm be a 19-et. El sem hiszem milyen gyorsan telik az idő!

Kopogást hallottam az ajtóm felől így rekedt hanggal beinvitáltam látogatómat a szobámba. Anyám lépett be. Hosszú szőke haja keretezte fiatalos arcát, amin most egy hatalmas mosoly ült. Kezében egy dobozt tartott, és azzal ült le mellém az ágyba.

- Boldog születésnapot kicsim! - adott két puszit, majd kezembe nyomta a dobozt.

- Nagyon szépen köszönöm.

- Apád azt akarja hogy ezt vedd fel ma este vacsoránál. 7 ig szabad vagy, élvezd ki az ember egyszer lesz 19 éves!

- Rendben!

Miután anya kiment félre tettem a dobozt, majd kiugrottam az ágyból és a gardróbomhoz lépve felvettem egy kék farmert és egy fekete rövidujjut. Mivel szép napos idő volt odakint egyből eldöntöttem mit fogok ma első sorban csinálni.

Átvágtam a házon, majd a garázsba mentem ahol már várt a motorom. Felvettem a széldzsekim és a sisakomat, és már kint is voltam a kapun. Gyors tempót diktálva suhantam a pálmafák között, amik elmosódva tűntek el a látóteremből. Pillantokon belül felbukkant előttem a hatalmas tenger, amit annyira imádtam. A motorommal lelassítottam, mert közeledtem a tengerhez vezető úthoz. Le fordultam az útra, majd letettem a motoromat az út szélére és onnan gyalog, mezitláb mentem tovább. Mivel a nap nagyon erősen sütött levettem magamról a vékony szélkabátom és a derekamra kötöttem.

A tengerhez érve feltűrtem a farmeromat amennyire csak tudtam és belementem a vízbe. A hidegtől libabőrös lettem de jól esett.

Pár percig a vízben álltam, majd kiterítettem a kabátomat a homokba és leültem.

——....——

Este háromnegyed hétkor fejeztem be a rajzolást, amikor is feleszméltem, hogy negyed óra múlva vacsora, így gyorsan elpakoltam és elővettem a reggel kapott dobozt, amiben egy gyönyörű ezüst színű ruha volt, aminek hatalmas hátkivágása volt, ujjatlan, vékony pántos, ráfeszűlős combközépig érő ruha volt. Nagyot néztem, hisz igaz, születésnapom van, na de ez a ruha... talán egy kicsit sok...

A dobozban még volt két ugyan olyan színű magassarkú, aminek a balerináékhoz hasonló fűzője volt, ami a térdem alá ért. Nos azzal egy kicsit megszenvedtem míg felvettem, de szerencsére készen lettem egészre. 

A hajamat egy gyors, laza de elegáns kontyba fogtam, hisz ha már van kivágása a ruhának akkor ne takarjam el a majdnem derékig érő hajammal. 

Pont az utolsó simításokat végeztem, amikor kopogtattak. Beengedtem az illetőd, aki nem más volt mint az anyám, aki miután megdicsérte kinézetemet közölte, hogy vendégeink jönnek 10 perc múlva és viselkedjek illedelmesen. Láttam rajta, hogy nagyon feszült, és hogy valamiért sajnálkozón néz, így megkérdeztem mi baja.

- Ó kicsim! Bár elmondhatnám, de nem lehet. Ezt apádnak kell közölnie. De kérlek. - itt gyorsan a két kezemért nyúlt és összekulcsolta őket sajátjaival. - Könyörgök, hogy ne akadj ki bármit is mond az apád. Rendben?  Majd ha... majd ha elmennek a vendégek akkor majd együtt megbeszéljük, rendben van? Kérlek ne hozz ránk szégyent, hisz tudod apád hogy viseli ha valaki szégyent hoz rá.

Anyám szavaira megijedtem. Nem tudom mit akarnak közölni de azt tudom, hogy nem lesz jó hír. Aggodalmas tekintettel végül bólintottam mire anyám sóhajtva és megkönnyebűlve végig simította az arcomat. 

- 5 perc múlva legyél az előszobában! - adta ki anyám az utolsó parncsot mielőtt kilépett volna az ajtómon. Én csak aggódva leültem az ágyamba és visszaemlékeztem arra, hogy milyen is apám ha megszégyenítik. Az emlékre azonnal elhatároztam, hogy bármit is mondanak tolerálom magam és majd csak akkor tombolok ha ezek a vendégek elmennek innen. 

10 évvel korábban:

Boldogan játszottam a szobámban, mikor kiabálásra és veszekedésre eszméltem fel. A nappaliból jött a zaj. Hiába hogy anyám megtiltotta hogy kimenjek a kíváncsiságom győzött. Lassan, osonva mentem ki a szobámból, majd mikor meggyőződtem arról, hogy a folyósón nincs senki a folyósó végén lévő korláthoz mentem, ahonnan a lépcső levezetett a nappaliba. Én nem mentem le a lépcsőn, hanem egy szobanövény mellé kuporodtam és a korlát részein keresztül lenéztem a nappalira, ahol apám az egyik idősebb unoka testvéremmel veszekedett, aki nálunk élt, mivel a szülei ( apám húga és Jack nagybácsi) meghaltak három éve egy repülőbalesetben miközben üzleti úton voltak. Egyke volt, így apám befogadta. 10 évvel idősebb nálam de mégis nagyon jól kijöttünk egymással. Sokat játszottunk együtt és sok mindenre megtanított. 

Apám egy fegyverrel a kezében hadonászva szidta őt amiért valami bárban szégyent hozott rá és még sok pénzt is pazarolt. A fiú ellenkezett, ami nagyon nem tetszett apámnak. A veszekedés egyre hangosabb és csúnyább lett, amikor végül apám felemelte a fegyver és egyenesen az unokatestvéremre  mutatott vele. Erre a fiú megfagyva abba hagyta a kiabálást. Ezzel egy időben anyám is kirohant a lenti szobából a nappaliba, és hangosan megkérte apámat, hogy tegye le a fegyvert, de már késő volt. A fegyver pillanatokon belül elsült és a hanga vízhangzott az egész lakásban. Anyám felsikoltott, az unokatestvérem az oldalához kapva a földre esett, apám pedig megfagyva tartotta a fejvert a levegőben pár pillanatig, majd mikor észbekapott a testőrségért kiálltott, akik azonnal berohantak a tágas szobába. Én remegve a fülemet fogva néztem végig ezt de mikor megláttam a padlón az egyre nagyobbodó vértócsát sírva berohantam a szobámba és bezárkóztam.

Jelen:

Szerencsére az unokatestvérem túlélte és mihelyt felépült és elhagyhatta a korházat elköltözött Dubai-ba. Azóta se tudunk róla semmit. 

Az emlékre a hideg végigfutott rajtam, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mivel elkellett induljak a nappaliba, nehogy késsek. Magas sarkúm kopogása betöltötte az egész folyósót miközben egyre gyorsabban szedtem a lábamat, mert késésben voltam. A lépcsőhöz érve megnyugodtam, mert csak a szüleim voltak még ott, ám a nagy ablakból beszűrődő lámpafény arról árulkodott, hogy vendégeink pont most érkeztek meg. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és anyám mellé álltam, aki egy pillanatig szidalmazó szemmel méregetett, ahogy apám is, csak annyi különbséggel, hogy apám addig mért így amíg az ajtó ki nem nyílt. Ekkor mindhárman odanéztünk. 

Az ajtón legelől egy magas, napbarnított férfi lépett be. Szmokingot viselt. Arcán csak egy-két kisebb ránk mutatta öregedés jelét, amúgy meg így ránézésre simán elhinné az ember, hogy 30-35 éves férfi, ám ha jobban megnézzük fekete hajában is van 1-2 szürke hajszál. Bal oldalán egy még fiatalabbnak kinéző hölgy lépdelt. Dús sötétbarna haja a válláig ért és enyhén hullámos volt. Egy fekete térdig érő ruhában volt egy szintén fekete magassarkúban. Száját erős vörös rúzs emelte ki, kék szemét pedig a feketés sminkje tette láthatóbbá. Alakja kifogásolhatatlan volt és nagyon elegáns. A férfi jobb oldalán pedig egy majdnem kiköpött mása volt, csak épp fiatalabb kiadásban. Széles vállain feszült a szmoking, világoskék szemei csak úgy rikítottak szintén napbarnított arcán. Ajkai irigylésre méltóan dúsak és pirosak voltak, és azok közül kivirított fehér fogai amikor mosolyra húzta száját. Haja a homlokába lógva mozogtak fel-le lépéseinek ütemére. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy apám megindult feléjük és anyám is követte. Gyorsan megindultam én is és pár lépés után megálltam anyám mellett, pont az idegen srác előtt.