Foglyod vagyok

4

Megmertem volna esküdni, hogy csak egy pillanatra csuktam le a szemem, de egy pillanat alatt rájöttem arra, hogy én nem kicsit aludtam be. Arra ébredtem, hogy valaki simogassa a karomat. Hümmögve megmoccantam és teljesen az ablak felé fordultam ezzel hátat fordítva annak aki ébreszteni próbált. Ez után ez a valaki sóhajtott, majd szólíthatni kezdett, de hangja egy ideig olyan volt mintha a víz alatt lenne.

Ahogy a hang felerősödött egyből kinyitottam a szemem, mert rájöttem hogy el aludtam. A tengerről a vissza verődő napfény olyan szinten talált arcon, hogy egy pillanatra elvesztettem a látásom, majd gyorsakat pislogva elfordultam a fényes ablaktól és fátyolos tekintettel néztem szembe Daniennel, aki mintha valami nagy dolgot tett volna úgy könnyebbűlt meg.

- Te egyszer tudsz aludni. - mondta mosolyogva, majd vissza fordult hogy bekapcsolja az övét.

- Megérkeztünk? - kérdeztem még mindig félálomban, hangom alig volt hallható. A mellettem lévő csak bólintott így én ásítva becsatoltam magam.  Mivel több mint 2 órát aludtam ugyan abban a pózban rendesen elernyedtek a végtagjaim, és olyan érzésem volt mintha egy kamion hajtott volna át rajtam, majd még vissza is tolatott volna.

Óvatosan kinyújtóztam, majd a fájó nyakamat kezdtem masszírozni, mivel az fájt a legjobban. Anyám, még ilyen szarul sem aludtam még.

A repülő időközben megérkezett a reptérre és elkezdett leszállni. Unottan és fájdalmakkal küzködve vártam meg amíg a leszállt a gép, és ahogy földet értünk kicsatoltam magam, és azonnal felálltam, ahogy megállt a gép az épület előtt. Ez persze a fejemben jól sült el, ám a valóság merőben más volt, mivel ahogy súly került ernyedt lábainál azok kibicsaklottak és majdnem Danien ölébe estem fejjel, csak szerencsére a jó reflexeimnek megkapaszkodtam az előttünk lévő szék háttámpláján és Danien vállán, így csak annyira estem, hogy szemmagasságba legyünk. A srác azonnal értem kapott hogy ha esek fogjon ki, de én gyorsabb voltam így megállítottam magam még mielőtt a kezeiben, vagy rosszabb esetben rajta kötöttem volna ki.

- Jól vagy? - kérdezte egyből, én pedig bólintva kiegyenesedtem de már ügyeltek arra hogy kapaszkodjak.

- Minden rendben, Szófia? - kérdezte Antonio aki ezidő alatt feleségével hátra jöttek hozzánk. Danien válaszolt helyettem, mivel én még mindig egy más világban voltam, így bár aggodalmas tekintettel de tovább mentek, hogy leszálljanak a gépről. Danien is gyorsan felkelt a helyéről, majd a kis "folyósóra" lépett, hogy én is ki tudjak menni. Mikor kezét nyújtotta úgy tettem aki nem látta volna és úgy mentem el mellette hogy nem fogadtam el a segítségét. Ha azt hiszi ennyivel megnyeri a szívem hát akkor nagyon hülye. Több kell nekem pár segítségnél ahhoz hogy elfogadjam őt férjemként, mivel én nem akarom őt férjemnek.

Lassan mentem el a lépcsőig, ahonnan beáramlott a kellemes levegő, ami ám nagyon meleg volt mégis a kisebb hegyeknek és a sok fának köszönhetőleg pár, kevéske fokkal hűvösebb volt, mint otthon. A tavaszias idő ellenére a láthatáron lehetett látni a tengerben fürdő turistákat, aki apró pöttynek tűntek ekkora távolságból.

Lementem a lépcsőn aminek a végén bevártam Danient, mivel nem tudtam melyik kocsival megyünk tovább. Mivel volt itt egy Jeep és egy audi r8 is, mindkettő éjfekete színben csillogott. Abban a pillanatban mikor Danien mellém ért Antonio és Clarissa beültek a Jeep hátsó ülésére, így nekem egyértelművé vált hogy a miénk az Audi. Danien nem állt meg mellettem, hanem az autóhoz ment, aminek az anyós ülését kinyitva nézett vissza rám. Én cseppet sem sietve mentem oda hozzá, nem zavartattam magam. Nézelődtem hogy addig is üssem az időt, de mikor hozzá értem ő ugyan úgy fapofával fogta az ajtót türelmesen várva rám. Úgy látszik hogy egy nagyon türelmes emberrel lesz dolgom, de ez neki lesz jó, mert bevallom hozzám kell is a türelem.

Beültem az alacsony kocsiba, Danien pedig átment a másik felébe és beült. Ez idő alatt a személyzet gyorsan bepakolt a csomagtartóba, így elindulhattunk a Jeep után. A reptért elhagyva délre tartottunk a tengerpart mellett. J gyors tempóval tudtunk haladni, mivel az úton nem voltak autók, és így 10 perc alatt elértünk egy nagyobb hegy lábához, ahonnan volt egy elágazás, az egyik a hegy felé vezetett, a másik pedig a tengert követte egészen a hegy kezdetéig, ami elérte a tengert, ezzel egy zsákutcát kialakítva. Mi pedig arra indultunk, ahol hamar találkoztunk az őrökkel akik egy nagy kapunál álltak, és már vártak. Az ismerős autókat látva átengedtek minket a magán területre, amit egy nagy kerítés választott el a közterülettől, és a tengertől a hegy kezdetéig húzódott, ami kb 1-1,5 km lehetett. A kerítésen belül kidolgozott kert fogadott. A tengeri homok a megművelt földről az út választott el. A tenger felől pálmafák voltak egy- egy helyt, a hegy felől nagy tuják és szépen meg nyesett bokrok álltak.

A kaputól 2 km-re felbukkant egy nagy fehér villa, ami előtt a szökő kútból víz ömlött az azt körülvevő kör alakú medencébe. A villa 2 emeletes volt, és pár helyt tuják keretezték. A Jeep még pár másik autóval állt az udvaron, ami mellé mi is leparkoltunk.

- Ez a szüleid háza? - kérdeztem, mivel furcsálltam, hogy ide hozott, mert nálunk ( vagy is a maffia világban) van egy olyan szabály, hogy mikor egy fiú betölti a 18-at kap egy házat ahová kötelező módon elköltözik és ott folytassa az életét. Másszóval a fiúkat kirúgják otthonról mihelyt már nem kiskorú. A lányok pedig mehetnek férjhez, de addig a szüleivel kell éljen, szigorú felügyelet alatt, nehogy valaki "megrontsa", mert csak a férje fektetheti le.

Komolyan, akár az állatoknál! Vagy nem is tudom. Nálunk van a legújabb technika, mégis ókori szabályok szerint élünk. Ki érti ezt?

- Természetesen igen. El kell intézzek valamit apámmal, utána megyünk haza.

Haza. Még mit nem. Spanyolország soha nem lesz az otthonom!

Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba, ahol a személyzet nagy örömmel fogadott. Míg Danien az apjával el intézte a dolgokat én várhattam a nappaliban, miközben Clarissa bátorító szavait hallgathattam. Rájöttem, hogy tök rendesek velem, és remélem ez nem a látszat, és azok is maradnak mindig.