ivy ⁽ᶜʰ⁾

9

[Ivy]

A lakás gyerekkacajtól visszhangzik, és azt hiszem, ennél hangosabb nem is lehetne, de csak rátesz még egy lapáttal. Az ajkamba harapok, aztán vele nevetek, mert már én sem bírom. Amikor kiterülök a nappali szőnyegén, ő is mellém heveredik. A hasát fogva kacag, és kacag, azon az édesen csilingelő hangján, apu pedig az ajtóban támaszkodva, fejcsóválva néz ránk.

- Lányok! Ennyire nem is vicces. - Persze, hogy kikéri magának, hisz rajta nevetünk.

- Dehogyneeeem - nyögi levegőért kapkodva Liv.

Olive még csak hét, és egy igazi rosszcsont. Imádja aput szivatni, és amikor átjövök, előszeretettel rángat bele engem is a csínytevéseibe. Nincs nehéz dolga, mert jól tudja, hogy bármire képes rászedni. Ma úgy gondolta jó móka lesz, ha öntünk egy adag macskaalmot apa cipőibe. Aztán megkértük őt, hogy pumpálja fel a bringáink kerekeit, mert később elmennénk tekerni egyet, ő pedig mit sem sejtve belebújt az edzőcipőjébe, és hát...

- Olyan vicces fejet vágtál apuci!!! - kacarászik tovább a húgom.

- Nem is vágtam semmilyen fejet - tiltakozik.

- Ami azt illeti, de. Eléggé meg voltál lepődve - vigyorgok.

- Mondjátok... Tényleg akarjátok használni a bicikliket, vagy csak indok kellett? - süllyeszti a zsebébe a kezeit.

- Tényleg elmennénk délután - bólogatok hevesen. - Olyan szép idő van odakint.

- Oké, legyen - biccent. - De akkor nyomás kitakarítani a cipőimet, mert különben nem rakom rendbe a kerékpárokat - tapsol kettőt, mintegy ösztönzésképp.

Feltápászkodom a földről, így nézek le a szőnyegen csillagként kiterült kiscsajra. A szőke fürtjei szanaszét állnak, a pólója felgyűrődött, ami miatt kilátszik a pocakja, és foghíjasan mosolyog rám. A kezeimet nyújtom felé, hogy felsegítsem, ő pedig belémkapaszkodik, és felhúzódzkodik.

- Gyere Livy - biccentek a folyosó irányába. - Gyorsan ürítsük ki az almot onnan mielőtt Midnight azt hiszi áttelepítettük a wc-jét, és odakakil - borzolom össze a haját.

A húgom megint nevetni kezd. - De vicces lenne!

- Lehet, de nem hiszem, hogy apu is így gondolná - somolygok, aztán kiterelem magam előtt a nappaliból.

Az almot a kukába borítjuk, és bedobjuk a cipőket a mosásba, mert ráfér. Liv közben előkeríti valahonnan a cicót - valószínűleg békésen szunyókált, ő meg felkeltette -, úgyhogy a konyhaszekrényből kiveszem az egyik jutalomfalatos zacskót, és beviszem a nappaliba, ahol Mid éppen az egyik felhúzhatós egerét bámulja úgy, mintha azt megszállta volna egy démon.

- Szerinted mi járhat a fejében? - kérdezi, miközben a macskát szuggerálja.

- Fogalmam sincs - felelem őszintén. - Egy cica gondolatait lehetetlen megfejteni..

- Hmm. Vajon mi lenne az első mondata, ha tudna beszélni? - kocogtatja meg az állát.

- Valószínűleg az, hogy adjunk neki enni - pillantok a húgomra.

- Igaz - biccent. - Mid nagyon beles!

- Adsz neki jutit? - nyújtom felé a zacskót.

- Persze! - veszi át lelkesen.

Olive a markába önt néhány szemet, majd a macska felé tartja a tenyerét. Midnight először észre sem veszi, mert még mindig azzal a démoni egérrel van elfoglalva, de aztán óvatosan megbököm az oldalát, mire felháborodott nyávogással felém kapja a fejét.

- Nézd Mid - rázza meg a kezét Liv. - Finom halacskás!

Midnight nyújtózkodik egyet mielőtt közelebb ballagna, aztán gyanúsan megszagolgatja a falatokat. Amint elér a tudatáig, hogy azt neki szántuk, már ropogtat is, és esküszöm nincs még egy ilyen macska, aki ennyire hangosan enne, mint ő.

- Hogy lehet így csámcsogni? - döbbenek most is, mint minden alkalommal.

- Van hozzá tehetsége - lép be a helyiségbe Zara egy tálcányi frissítővel. - Hoztam nektek limonádét.

- Köszönjük - mosolygok felé.

- Köszi anyuci! - porolja le a kezeit, amint Midnight eltűntette az összes nasiját.

- Nyomás kezet mosni Kisasszony - szólok neki. A következő másodpercben már szinte porzik utána az út, úgy rohan a csaphoz.

Még mindig a szőnyegen ülök, Zara pedig helyetfoglal mögöttem a kanapén. Mid felhúzós egérkéje közben elfáradt, szóval nincs mi szórakoztassa a macskát, ezért úgy dönt, az ölembe telepedve szeretteti magát egy kicsit. Azonnal dorombolni kezd, ahogy végigsimítok a bundáján.

- Ivy - szólít meg Z, mire automatikusan felé fordulok a fejemmel. Mielőtt folytatná, körülnéz, mintha meg akarna győződni arról, hogy csak mi ketten vagyunk a közelben. - Elmondtad már apádnak?

Szükségtelen visszakérdeznem, mert tudom mire gondol. A versenyről beszél.

Aznap délután, amikor megkaptuk a visszajelzést, írtam neki egy, hogy van ez a bizonyos 'bandák versenye', ahova jelentkeztünk a lányokkal. Zara nagyon örült. Gratulált, és azt mondta biztosan leverünk mindenkit. A következő üzenetben a lelkére kötöttem, hogy ne szóljon róla apunak, majd én beavatom.

Ennek lassan két hete.

Tényleg el kellene mondanom neki, de sosem tudom előre hogyan fog reagálni.

- Még.. még nem - csóválom a fejem.

- Talán vacsoránál megemlíthetnéd neki - húzza bátorító mosolyra az ajkát. - Nem erőltetek semmit - fűzi még hozzá. - Nálam biztonságban van a titkod, addig amíg nem állsz készen.

- Köszi Z! - pillantok felé hálásan, aztán óvatosan elnyúlok az asztalon lévő közelebbi pohárért, vigyázva, hogy Mid ki ne essen az ölemből.