ivy ⁽ᶜʰ⁾

6

[Calum]

Egyik nap azon kapom magam, hogy Ivy-t bámulom.

Éppen franciából felel, és szerintem még soha senkit nem hallottam ilyen jó kiejtéssel, akinek nem ez az anyanyelve. Szinte már lenyűgöz, ahogy a vörösre kent ajkaival a szavakat formálja. A felét nem is értem annak amit mond, mert elég pocsék vagyok nyelvből - tudtam, hogy spanyolra kellett volna mennem -, de őt szívesen hallgatom.

Egyébként nem tudom miért. Amúgy is van benne valami, ami vonzza a tekintetet. Nem csak az enyémet. Sokszor látom, hogy a kockák a folyosón utána fordulnak amikor elmegy előttük - mintha csóróknak lenne esélyük nála -, és én sem tagadtam magamban soha, hogy ne lenne mit nézni rajta. Mondjuk a vörös rúzst az ajkain, ami szerintem simán a védjegyévé vált már, vagy azt a piros tincset a hajában, ami akár hülyeség is lehetne, mégis jól áll neki.

Emlékszem az első alkalomra amikor így jelent meg. Valami nyárköszöntőt rendeztek a suliban, és a Suburban Legends és mi is felléptünk rajta. Ivynak fel volt kötve a haja, ekkor láttuk először a tincset. Azt gondoltam: 'wow', Michael meg azt mondta: 'most komolyan neki is pirosra kellett festenie a haját?', mire meg azt gondoltam: 'nem mintha neki az egész feje vörös lenne, szóval ne hisztizz Clifford, a nagy piros kutya!'

Ivy tovább magyaráz valamit a francia kultúráról, az ottani szokásokról, meg a jó ég tudja még miről, én pedig kényszerítem magam, hogy elszakítsam róla a tekintetem, úgyhogy megnézem Ash mit csinál.

Nem tudom miért vártam mást, minthogy rajzolgat. Esküszöm, több firka van a füzetében, mint jegyzet, és mégis jobban megy neki a francia, mint nekem. Pedig én szoktam jegyzetelni!

A haverom valami fura nyulat rajzol..vagy kutyát...de az is lehet, hogy macskát, mindegy, mert bármit csinál, az jól néz ki. Nem csak a dobverőkkel tud bánni, de a ceruzával is. Én meg bemutatkozni alig tudok franciából, nemhogy megrajzoljak egy nyúl-kutya-macskát.

- Merci, Ivy!

A tanár hangjára ismét odatéved a tekintetem, ami miatt 4k-ban nézhetem, ahogy a lány biccentve a helyére sétál, majd lepacsizik Edennel és Poppyval, aztán a füzetét kinyitva, feljegyez valamit. Háttal ül nekem, úgyhogy nem láthatom az arcát, de valamiért úgy érzem mosolyog. Megérteném, ha valóban így lenne. Kibaszott jót felelt, mosolyogjon csak.

- Cal - pisszeg mellőlem Ashton. - Ne bámuld már ki a lelkét csak azért, mert jobb nálad franciából - motyogja úgy, hogy csak én halljam. - Mondtam már, hogy segítek, ha kell.

- Én nem... - Majdnem kimondom, hogy nem azért bámultam, de visszanyelem a mondatot, és újrafogalmazom. - Nem kell segítség..

- Hát jó - vonja meg a vállát. - Akkor szenvedj tovább - hagyja rám a dolgokat. - Ugye tudod, hogy nem kerülne semmibe? - kérdez rá a biztonság kedvéért.

- Reméltem, hogy a haveromnak nem kellene fizetnem a korrepetálásért - pislogok felé.

- Akkor nem emiatt nem fogadod el. Értem - bólogat meggyőződve. - Figyu, nem gáz az, ha valamiből nem vagy jó. Nem lehet mindenki tökéletes.

- Tudom, Ash - forgatom meg a szemeim. - Megvagyok, ne aggódj.

- Oké. De, ha mégis kellenék.. - néz rám komolyan.

- Szólni fogok - zárom le a témát, aztán újra felnézek, mert meghallom a táblafilc nyikorgását, úgyhogy gyorsan másolni kezdek. Abban legalább jó vagyok.