Ébredés (Szünetel)

첫 번째 장

                        

Jimin

Hoseok komolyan gondolta, hogy megerősít lelkileg.  Az iskola végeztével minden szabad percemet megtervezte. Persze igyekeztem kibújni minden alkalommal egy-egy ötlete alól, még a szüleimmel is takaróztam, hogy kell  nekik a segítségem, de valahogy befuccsolt minden igyekezetem. Már csak azért is, mert a családom lepaktált az ördöggel, aki J-Hope-nak meri nevezni magát...

- Hopi, higgy nekem...erre én képtelen vagyok. Túl sok amit kérsz tőlem. Nem tudok egyik napról a másikra ennyire megváltozni! Nem is tudom, hogy akarom-e, és képes vagyok-e rá egyáltalán!
- Persze, hogy képes vagy! És hogy akarod-e!?  Vajon azért a kosaras srácért akarod-e?- Húzogatja szemöldökét merészen- Mi is a neve...persze egyszem barátom úgy tett, mint akinek nagyon gondolkodnia kell....-Ááá Yoongi.

Arcom pírba borul a név hallatán. Hetek óta nem láttam, ha másra nem is, de arra jó volt a suli, hogy ott lépten- nyomon megpillanthattam,  vagy a hallhattam a hangját. De most csak a szobám mélyén álmodozhatok róla.

- Ez szemét húzás volt tőled- durcázok be.
- A cél szentesíti az eszközt kisbabám! Nem kérek sokat, csakhogy nyiss egy kicsit a világ felé. Eddig csak arra tudtalak rávenni, hogy ne itthon gyakorolj, hanem eljárj velem és a haverjaimmal táncolni.
- Tudod milyen nehéz, annyi ember között lenni? A tudat, hogy figyelnek téged!?
- 10 ember velünk együtt- neveti el magát. - Csak kamatoztasd a tudásodat. A Hongdae az egyik legkedveltebb szórakozóhely. Csak bulizunk, beszélgetünk, táncolunk, semmi olyan amire ne lennél képes. A srácok csípik a fejed,  szóval ne aggódj, vigyázunk rád. Csak gondold át, addig még két hét van! Gyere el megyünk a plázába, veszünk pár dögös ruhát és csak jól érezzük magunkat, oké?- terelte a témát más irányba. Én meg kapkodtam a fejem, anni mindent sorolt fel...Látszik, hogy teljesen az ellentétem. Ő egy impulzív fiú, míg én egy senki...
- Rendben- sóhajtok nagyot, hisz tudom, addig nem hagy békén amíg bele nem egyezek.

Üzletről üzletre járni, pláza cicáskodni sose volt az én stílusom, de Hopi igazán elemiben van. Egyik boltból rángat a másikba, ruhák tömkelegét próbáltatja fel velem, esélyt se adva, hogy meneküljek. Pár órával később, már több táska ruha és kiegészítő „boldog” tulajdonosaként huppanunk le a Starbucks egyik asztalához.

- Hyung, ez nagyon fárasztó volt!
- Na ne már, aki több órát képes megállás nélkül táncolni, az nem fáradhat el ennyitől! De kitaláltam valamit!- mosolyodik el, és én már tudom, hogy ez rám nézve nem jelent semmi jót!- Holnaptól, minden reggel elmegyünk futni, s talán egy- két alkalommal a kondiba is beugorhatnánk.
- Miiii? Te meg akarsz ölni?!
- Nem, de ez csak a javadra válhat- kacsint rám perverzen – És a kitartás meg az erőnlét a táncnál amúgy is elengedhetetlen.

Hoseok

Nehéz fába vágtam a fejszémet, de tudom, hogy megéri. Környezetünkben sokan gondolják, hogy alakulóban van közöttünk valami, de ez nem igaz. Jimin tényleg egy fantasztikus srác, és bevallom eleinte nagyon is érdekelt, de ahogy egyre jobban megismertem és a bizalmába fogadott, rájöttem, hogy közöttünk semmi nem lehet, mert az ő szíve már foglalt.  Édes kicsi angyalkám abszolút nincs tisztában az értékeivel. Ezért is lett a célom, hogy kimozdítom a komfortzónájából. Éljen végre teljes életet!

Yoongi

Hogy a rosseb enné meg mostoha anyámat és a kibaszott birtoklási vágyát. Hetekig terveztem, hogyan fogom a kis gyönyörűm figyelni, majd lassan összebarátkozni vele, mert a suli hátralevő részében csakis az éltetett engem. Erre az az anorexiás kurva Daegu-ba küldött kosár táborba, csak azért, hogy ő apámat szopkodhassa. Irigy kurva! Így ment az egész tervem és a nyaram fuccsba.
Kemény edzések minden nap, ami jól is jött, mert legalább lefoglalta az agyam. Azonban a hétvégén szabadon mászkálhattunk a városban, én mégsem éltem vele,  el ment a maradék életkedvem is. Hiányzott Jimin illata, maga a látványa amit szemem csillogva szívott mindig magába, és persze az a  tudat, hogy akármikor összefuthatok vele. Egy idő után a hiány már gyötrelmes idegeskedéssé vált. Míg egyik pillanatban a vicces bénázásain mosolyogtam magamban mint egy idióta, addig éjjel már a, hogy léte miatt aggódtam. Mi van, ha fel szed valakit és szerelmes és boldog is vele!? És mindezt azért mert én nem mertem felé lépni! És egyáltalán miből gondoltam azt, hogy egy olyan fiúnak, mint ő nincs senkije!? Ezek a  gondolatok az amúgy sem rózsás hangulatomra is rá telepedtek. Ha nincs Jungkook talán a dolog teljesen az agyamra megy. Esténként amikor ő épp buliba, vagy valami csajhoz tartott, mindig hívott engem. Irigy voltam, mert én is otthon akartam lenni, és ökörködni vele. Persze buliba lehet elmentem volna vele, de nem csajozni miegymás.. Amikor beszéltünk egy klimaxos nőnek éreztem magam. Egyik percben nevettünk, majd szomorú és ideges voltam.

-Dugnod kéne egy jót seggarc!
-Ebben igazad van Kook... Zártam le ennyivel..
-Akkor keres valakit ne Jimin miatt keseregj, és különben sem hiszem, hogy lenne nála esélyed...

Jungkook tovább mondta a magáét, de nem érdekelt már. Megragadtam egyetlen szócskánál , nincs nála esélyem!? A szokásosnál is mérgesebb lettem, ami figyelmetlenséghez vezetett, és ezért is történt másnap edzésen egy baleset. San egy velem egyidős fiú, első perctől kezdve pikkelt rám. Így mindig ott ártott, vagy tett keresztbe nekem ahol nem számítottam rá. Ellopta a mezemet, amit később a wc-ben találtam meg, volt , hogy a cipőm egy fa tetején végezte. Az ebédlőben is mindig én voltam a téma. Na olyankor az, hogy láthatatlan vagyok nekem is jól jött volna. Én tűrtem, mert tudtam, hogy csak egy elkényeztetett faszkalap és a verekedésnek semmi értelme. Azonban mégis kiborult az a kurva bili, amikor a pályán felrúgott és térdem kiment. Ordítottam mint a fába szorult féreg. És a fájdalom okozta adrenalinnak, a hetek óta felgyűlt haragnak köszönhetően amikor mellém állt, hogy kárörvendezzen rajtam egy jól irányzott ütessél le is csaptam. Így mind a ketten a kórházban kötöttünk ki. San-nak betört az orra, nekem pedig sín került a lábamra.

-Te normális vagy fiam! Betörted San  orrát! Meg sem lepődtem apám szidalmain, értelmét nem is láttam magyarázkodni. – Ő az anyád unokaöccse. Na akkor értettem meg miért szemétkedett addig velem.
-Az a kurva nem az anyám! Mondtam olyan hangosan, hogy a függöny túloldalán fekvő köcsög is hallja. – Ő rúgott fel, és a térdem..
-Nem beszélhetsz így róla! Mégis csak ő..
Idegesen nyomtam ki a telefont, végig sem hallgattam amit magyaráz nekem. Csalódott voltam e apám miatt!? Nem! Hiszen anya halála óta ez megy. Hozzám vágott egy korlátlan kredites bankkártyát aztán csá, de nem is  beszéltünk lassan már öt éve.
-Válogasd meg a szavaid te gyökér, ha a nagynénémről beszélsz!
-Neked kuss a neved , mert esküszöm megint orrba baszlak! Mondtam ezt úgy, hogy ficánkolni kezdtem az ágyon, mint aki mindjárt hozzá biceg. – Neked az amúgy is randa fejed bánja csak, de nézz rám! Lehet nem is állhatok többet a pályára...
Leeresztve mint a napon felejtett lufi, úgy vágódtam a párnára, és akkor tudatosult bennem talán tényleg nem játszhatok többet. És akkor mi marad nekem!? A sportra tettem fel az életem.. A szikrázó napsütést néztem az ablakon keresztül, és arról újra eszembe jutott a szellem fiú. Előttem volt ragyogó arca amin még a napfény is szívesen táncol. Törékeny teste, apró ujjai aminek lapát kezem között lenne a helye.. Addig álmodoztam róla, hogy egy idióta mosollyal az arcomon el is aludtam. Álom! Az álom számomra már csodálatos búvóhely nem úgy, mint régen amikor anyám balesetét láttam minden éjjel. Most már Jimin az álmaim főszereplője, ahogy sétálunk az utcán, a tengerparton kéz a kézben. Apró érintések, csókok és ahogy mellettem sétál mind a kettőnk határtalanul boldog.. De ez csak álom, és akármikor felkelek csak ürességet és magányt érzek.
Két napot feküdtem kórházba szerencsémre, mert annyira magamba roskadtam félő volt, hogy a pszichiátriára szállítanak. A szép álmok maradtak ugyanúgy, mint ébredés után a keserű valóság.
Mióta itthon vagyok végre, a lábam ki sem tehettem az utcára a kurva merevítő miatt. De Jungkook, bár egyre ritkábban mindig boldogít engem, addig sem kattogok a jövőmön és kis szellememen..
Alig várom, hogy újra lássam és illatát érezhessem.

Jungkook

-Akkor keres valakit ne Jimin miatt keseregj, és különben sem hiszem, hogy lenne nála esélyed...
Rosszul éreztem e magam!? Csak egy kicsit amiért barátomnak olyanokat mondtam. De a cél szentesíti az eszközt, így tartják a nagyok legalább is . Yoongi még azt sem tudta ki az a Park Jimin, amikor én már kinéztem magamnak. Erre ez a fasz is pont őt lesi nap min nap, és folyat rá nyálat!? Persze  értem én , hiszen Jimin gyönyörű. De ő az enyém kell, hogy legyen! Eleinte zavart a gondolat, hogy egy fiúra úgy gondoljak ahogy egy csajra, ezért nem is próbálkoztam nála. Azonban amikor először láttam táncolni és farkam sátrat vert a gatyámban, egyből tudtam kár lenne tovább tagadni. Nekem tetszik, és beindít Park Jimin. Mégsem léptem felé, csak vártam, talán a csodára, amíg ki nem derült, hogy Yoongi-nak is folyik érte a nyála. Na nem! Biztos nem engedem át neki! És az, hogy Yoongi edzőtáborban van, amiben persze  az én kezem is könyékig benne van... Tehát mivel ő nincs a városban enyém a pálya.
Készülj eperseggű hamarosan jól meg leszel rakva!

Mamzi75