Lány a maszk mögött (BEFEJEZETT)

25.

- Most jön a jó rész.

Reccsenést hallottam, de nem tudtam beazonosítani, csak a rettegést éreztem, ahogy egyre jobban elönti a testemet és észleltem, ahogy egyre csak homályosul körülöttem a világ. Aztán egy pillanat alatt tudatosult bennem, hogy a reccsenő hang a bugyim volt, ahogy megadta magát. Felipe felhördült és hozzányomta meztelen szeméremdombomhoz a péniszét. Minden erőmre szükségem volt, hogy felsikítsak, miközben ő döfködve kereste megfeszült alsó részemen a bejáratot.

- Neeeeeeeeeeeeeeeee! - kiáltottam újra, közben testemet ívbe hajlítottam és megfeszítettem minden létező izmomat, amit csak működésre tudtam bírni, hogy megnehezítsem a dolgát.

Akciómra egy pofonnal reagált, majd még eggyel és éreztem, nem tudom a végsőkig megfeszítve tartani magam, fel fogom adni és ő lebontja utolsó bástyámat is, megaláz, kifoszt, belém hatol, magáévá tesz, végül nem marad belőlem semmi sem.

- Mi folyik itt? Mi a jó büdös franc folyik itt?

Felipe abbahagyta a döfködést, teste megmerevedett és lehullni készülő tenyere, amivel egy újabb pofont adott volna, megállt a levegőben. Pilar döbbenten állt a tévé kékes fényében és elszörnyedve bámulta a kanapén zajló jelenetet.

- Húzz vissza a szobádba!

- Szállj le róla, te idióta! Mégis mi a faszt művelsz?

- Mondtam, hogy el fogom kapni! Mondtam, vagy nem mondtam?

- Te részeg barom!

- És ha az vagyok?

Felnevetett, végre már nem rám figyelt, hanem a testvére szavaira próbált reagálni. Leszállt rólam és begombolta a nadrágját. Lassan magamra húztam egy takarót, hogy ne legyek még inkább kiszolgáltatott helyzetben, szerettem volna eltűnni, láthatatlan lenni.

- Hagyd abba ezt az idétlen nevetést, és vedd már észre, hogy mit művelsz magaddal és másokkal! Most aztán túl messzire mentél! Többé nem vagyok hajlandó tartani érted a hátam apánál!

- Jaj, Pilar, túltolod az egészet!

- Komolyan, baszd meg? Na, és ha velem csinálná valaki, amit te most Lilyvel?

Felipe hallgatott, magában mérlegelte a dolgot, majd bosszúsan kifújta a levegőt. Egyértelmű volt, mit tenne, ha a húgát bántalmazná valaki.

- Tűnj el, és vissza se gyere többé a lakásomba! Imádkozz, hogy apa ne halljon erről! Próbálj változtatni az életeden, legközelebb már kurvára senki sem ment meg a börtöntől!

- Bekaphatod! Mindketten bekaphatjátok!

Nem szóltunk semmit, egészen addig, amíg be nem csapódott mögötte a lakás ajtaja.

- Lily... É-én nem is tudom, mit mondjak. Nem kérhetlek, hogy bocsáss meg neki - kétségbeesetten nézett rám. - A testvérem, és végig kell néznem, ahogy tönkremegy az élete. Tudom, hogy nem kifogás, de ha nem inna, talán minden rendben lenne. Én csak segíteni akartam neki, de már tudom, hogy nem lehet. Most már látom, hogy nem tehetek semmit.

- Nem - feleltem fásultan, miközben valahogy ülő helyzetbe tornáztam magam -, csak ő tud magán segíteni.

- Hogy vagy? - hajolt fölém Pilar, mire megráztam a fejem, jelezve, hogy nem a legjobban. Le akarta törölni a könnyeket az arcomról, de eltoltam a kezét. - Hozok egy kávét vagy egy sört, vagy valamit, amitől jobban leszel.

- Nem kell semmi! - mondtam hevesen, ahogy igazgattam a pizsamám felső részét.

- Mit akarsz tenni? Feljelented Felipét?