Lily nehezen enged közel magához másokat, nem szeret beszélni a problémáiról, ezért egyedül kell megbirkóznia a ténnyel és a szégyennel, hogy az anyja alkoholista. Kerüli az embereket, mert fél, hogy anyja miatt őt is megbélyegzik. A barátja elől...
Letettem a telefont és a zsebembe süllyesztettem. Álltam egy útkereszteződésben és néztem, ahogy átmennek a túloldalra a gyalogosok. A lábam valahogy nem vitt tovább. Se előre, se hátra.
Képtelen voltam eldönteni, merre tovább.
SKY
Judd éppen akkor tette el a telefonját, amikor megérkeztem a próbatermünkbe. Kerülte a tekintetemet, és ami a leginkább furcsa volt, hirtelen elfoglaltságot keresett magának a dobszerelése körül. Egy darabig hagytam, hadd matasson a dobkulcsával, úgy tegyen, mintha felhangolná a tamokat. Figyeltem, ahogy egyre elkeseredettebben próbál keresni valamit, amitől természetesnek tűnik a viselkedése, végül feladta.
- Jól van, Lilyvel beszéltem! - mondta kelletlenül.
- Aha.
- Megkérdezheted. Hogy van? Mi van vele? Tudod, mintha aggódnál érte. Igen, hallott a Lori-féle pletykáról, kellemetlen a számára, bosszantja, és ha van valami ötletünk, csináljuk, ránk bízza.
- Akkor mindenre válaszoltál, amit megkérdeztem volna.
- Nem mindenre.
Judd arca nem árult el semmit, de tudtam, hogy tud valamit, amit én nem, de talán tudnom kellene. Magától nem fogja elmondani, én pedig nem tudtam, mit kellene kérdeznem. Lily egyre nagyobb kérdőjel volt számomra, nem tudtam kiigazodni rajta, és ami még rosszabb, magamon sem.
Próbálni jöttünk az új dalunkat, folytatni a mindennapjainkat, mintha mi sem történt volna, de abba sem voltam biztos, hogy tudom ezt így tovább csinálni. Szétesőben volt minden, mintha azzal, ahogy Lily távozott az életemből, éppen azt a pontot vesztettem volna el, ami még egyensúlyban tartott. Ha nem is egészen, de legalább nem hagyott a darabjaimra hullani. Az egyetlen, akivel stabilabbra építhettem volna magam, elhagyott és boldogan él.
Ez az! Eszembe jutott, mit kellene megkérdeznem Juddtól. Aiden vagyon hogyan reagálta le a pletykát? Bántotta érte Lilyt?
De mire megkérdezhettem volna, megérkezett a zenekar másik fele is, nyomukban Steve-vel. Elnyomtam egy fájdalmas nyögést, mintha gyomorszájon vágtak volna. Steve Jackowski felbukkanására nem voltam felkészülve, pedig számítanom kellett volna rá. Leginkább rá.
- Sky, te istencsapása!
Máris jól kezdődött. Úgy álltam előtte, mint tizenhárom éves koromban, mikor beszabadultam a műtermébe és felborogattam a festékeit. Ugyanezekkel a szavakkal ordította le a fejemet, csak miután kiderült, hogy Lily is benne volt, elvitt minket egy cukrászdába, hogy ott magyarázza el, miért kell betartanunk a szabályait. Az elmúlt pár hónapban felvette Lilyt is a szabálykönyvébe: „Sky nem okozhat fájdalmat a lányának".
- Képtelenség elérni téged.
- Muszáj volt kikapcsolni a telefonomat, folyton hívogatnak.
- Küldtem emailt.
- És még vagy százan! Képtelen vagyok szelektálni! A sajtó, a rajongók, a barátaim, mindenki tudni akarja, hogy mi az igazság.
- De egyikük sem a lány apja, akinek leginkább magyarázattal tartozol.
Judd elégedetten szemlélt a dobszerelése mögül, legszívesebben hozzá vágtam volna valamit, hogy eltűnjön képéről az a kifejezés.
- Nyugodj meg! - próbálkoztam, de nem voltam valami meggyőző, tanácstalanul figyeltem, ahogy Steve fel-alá járkál a próbaterem szőnyegén.
- Igyunk valamit! - legyintett Steve, majd lecövekelt. - Tartotok valami rendes piát is ebben a kócerájban?
- Alkoholmentes sört - nyögtem ki fájdalmasan, nyilván nem ebben reménykedett. - Ez egy próbaterem, dolgozni jövünk ide, nem piálni.
Mosolyognom kellett azon, ahogy lesett. Az utóbbi időben én is szabályokat állítottam fel a próbateremben, éppúgy, mint Steve a műtermében. Ettől felnőttnek kellett volna éreznem magam, de még mindig meg voltam szeppenve, mint egy kisgyerek.
- Használjátok a vészhelyzeti dobozt! - szólt oda Judd, majd intett a srácoknak, hogy kövessék, és kimentek levegőzni, kettesben hagyva minket.
- Lily?
Tette fel az egyetlen logikus kérdést Steve, amit egy apa csak kérdezhetett. Nem válaszoltam, a vészhelyzeti dobozunkat nyitottam fel és tanácstalanul bámultam a tucat sörre és a bontatlan üveg whiskyre. Steve határozottan félretolt és felbontotta a whiskys üveget.
- Judd beszélt vele, jól van - mondtam, mikor már a próbatermünk bőrkanapéján ücsörögtünk, kezünkben a poharunkkal, benne a jég nélküli, szobahőmérsékletű nedűvel.
- Judd - ragadta meg a lényeget. - Miért nem, te?
Vállat vontam. Steve tudta, hogy összevesztünk. Tudott Lori Sandersről, de sosem mondtam el neki részletesen, mi vezetett el idáig. Azt hittem, majd összerakja, vagy jobb esetben elfelejtjük az egészet és Lily boldogan él New Havenben Aidennel. Lori olyan sokáig forralta a bosszút, hogy már azt hittem, megfeledkezett róla. Tévedtem, megvárta az alkalmat, amikor már biztonságban éreztem magam, amikor már nem számítottam a támadására.
- Talán szóba sem állna velem.
- Mi a fene történt veletek? Hogy jön a képbe Lori Sanders?
- Szerelmes vagyok Lilybe - böktem ki végül, és még én magam is meglepődtem, hogy ez az érzés még mindig gyötör, hiába próbáltam elnyomni magamban.
- Mintha nem tudnám - kortyolt a whiskyjéből Steve, majd vágott egy fintort, ami szólhatott az italnak, vagy az érzéseimnek is. - Oda voltál érte az első pillanattól fogva. Persze, még gyerekek voltatok, főleg Lily, de a ragaszkodásotok nem volt hétköznapi. Aztán átalakultak az érzések. Ezért nem értem ezt a Lori Sanders ügyet. Lily nálad lakott, te meg odavitted ezt az országos útszéli ribancot!
- Hibáztam. Lilynek ott van Aiden, én meg kétségbeestem. Nem számítottam rá, hogy Lily így reagál.
- Hogy megsértődik?
- Hogy látni sem akar többé.
- Aha.
- Ezzel most mit akarsz mondani?
- Nem kell mondanom semmit, majd te helyre rakod magadban a dolgokat! Mennem kell - felhajtotta a maradék italát és felállt. - A közleményt, amit kiadtok, mert, ugye, lesz közlemény, előtte szeretném látni. Rajtad tartom a szemem, Sky.
Ugyanezt mondta akkor is, amikor felforgattam a műtermét. Valahogy a dolgok sosem változnak.
Letettem poharamat az asztalra, érintetlen volt, egy kortyot sem tudtam lenyelni belőle.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
