Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

42.rész

-Anya,hol van az a szar,amit két hete vettünk?
-Vak vagy kislányom?Ott van.-lendíti Emily arra a területre a kezét,amerre az említett lábbeli volt.
Katie felnéz a cipőtartó tetejére,és lám,ott is van.
-Ja.-horkant eléggé nőiesen.
-Katie vak vagy?-utánozza Scott az anyukáját elvékonyított hangon,mire egy bosszús nézéssel jutalmazzák.
-Inkább veszem én is a cipőt.-fonja a csuklóm köré hatalmas ujjait,aztán enyhén húz rajtam,azt jelezve,hogy induljak meg én is.

-Megfelel,ha magamhoz kötlek egy zsinórral?
-És pisilni is menjek veled?-dobom fel a magas labdát,ami rajta áll,hogy elüti-e vagy sem.
Elütötte.
-Engem nem zavar,legalább szokod a nem mindennapi látványt.
-Gondoltam.-fújtatok tettetett idegességgel.
-Indulunk,vagy még hallgassam a párzási fázisotok első felét?

-Attól függ mi a másik fele.-kacsint rám szemtelenül.Lehajol a cipőjéhez,utána egy-egy ügyes mozdulattal felhúzza.
Be sem kötve a fűzőjét vonszolja magaután,egyenesen a garázsba.

-El fogsz esni.-teszi szóvá legelőször Katie.
-Ne is reménykedj benne,én nem vagyok te.
-Köcsög vagy.
-Megesik.-ránt vállat szórakozottan.
-SCOTT!-csapok a homlokomra kétségbe esve.
-MI VAN?!-csapja be a kocsiajtót,valahonnan fegyvert ránt aztán egy random irányba szegezi.

-Nincs rajtad póló..-válaszolok türelmetlenül.
-És még nem ájultál el?Ez durva.Pedig ez a test a legegzotikusabb a világon.
-Húzzál felfelé öltözni.
-Mi lesz ha nem?
-Garantálom,hogy fordított helyzetben ez a pillanat nem fog megtörténni.
-Mármint?-ejt el egy félmosolyt felém közeledve.
-Ez lesz a minimum ruházat rajtam.
-Nyertél,két perc és jövök.-kocog el integetve(?).

Scott nem hazudott,mert amint becsukta magamögött az ajtót,stoppert indítottam,és az pontban 1 perc 57 másodpercnél lett megállítva.Pontosan akkor,amikor Scott teljes ruházatban jelent meg,és még kabát is volt rajta.
-Ez már valami.-bólogatok elismerően.
-Ugye?
-Induljunk már könyörgöm,lepetézek mire az osztályteremben leszek.
-Nyugodj már le te is hugi.
-Hat perc..hat perccel vagy idősebb..az nem számít.

Úgy tűnik Scott mindvégig erre a számra várt,hogy utána mondhassa neki "De akkor is idősebb vagyok..Hugi."
Egy flegma puszit küld Katienek,aki válaszként csak bemutat neki.
Puffogva beül a vezetőülés mögé,aztán ledobja a lábaknak kialakított helyre a táskáját,talpát pedig abnormális pozícióban tartja,nehogy összekoszolja a hátizsákot,ami nem mellesleg fehér.

Megfogom az autó kilincsét,mely sokkal hűvösebbnek tűnik,mint a körülöttünk lévő levegő.Kábé a fűtött(sznob) garázsban húsz fok lehet,de még így is kiráz a hideg.
Kinyitom a kocsiajtót,aztán beülök az előre melegített jobb első ülésbe.
Egészen belesimulva fújom ki lassan a hideg levegőt a tüdőmből,pusz még sóhajtok utána egyet.

-Indulhatunk,vagy becsukod végre azt az ajtót?Meg jobb lenne,ha nem ennéd fel az összes oxigént a kocsiba.
-Nem fogom.
-Mehetnénk?-sipákol Katie a dührohamhoz közelítve.
-Csihadj már,nemsokára láthatod Zacket,tíz percet csak ki bírsz.
-Rohadj meg.
-Én is szeretlek.

...

Megállunk Katievel a főbejárat előtt,mert a fiúk szóltak,hogy várjuk meg őket.
Nem igaz,hogy nem képesek normális tempóban sétálni.
Egyszer a világ nem tudja megelőzni őket,máskor pedig egy csiga is fénysebességgel megy hozzájuk képest.
Nos most az utóbbi áll fent.

-Gyere már,mert megalszik a tej a szádban.-alakít a tenyeréből hengert,aztán azon keresztül kiabál nekik.
-Ezt az izmot nem olyan könnyű megmozgatni.
-Idióta.-morogja nekem a belső száját harapdálva.
-Hagyd rá.-legyintek a fejem ingatva.

-Miss Amerika,itt van a bilincs,amivel ma hozzám leszel ragasztva.-pörget a kezén egy elég vastagnak tűnő madzagot,ami már inkább kötél.
-A faszt.
-Hogy beszélsz?-Érnek oda hozzánk a "kedves kis fiúkáink".

Zac odadobja Katienek a tatyóját,amit a lány megrogyott térdel kap el.
Neki könyvek vannak benne,ezt onnan állapítottam meg,hogy a fiúknak eléggé aszimmetrikus a táskájuk,mert meg van pakolva "tanszerekkel".

Az üdítő egyik oldalt lehúzza nekik,míg a másik oldalon minden rendben van.Látszólag.Ott kapnak helyet a péksütik,evőeszközök(amik csörögnek folyamatosan),fél kiló kenyér,egy vagon párizsi,és így tovább..

-Hány könyv van összesen a kettőtök táskájában?-teszem fel a költői kérdést,amire nem várok választ.De kapok.És milyet?Olyat amire nem számítok.
-Egy könyv van nálam.-vigyorog Scott kihúzva magát.
-És milyen?
-Hát ööö..a turmixhoz való használatiutasítás annak számít?
-Te jó ég,inkább menjünk.-kacag Katie köhécsleve.
Fejemet rázva vigyorgok amolyan"ezek soha sem javulnak meg" arckifejezéssel.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3