Sienna pov.:
Egy végtelen hosszú folyósokon haladtunk át, azt hittem soha sem lesz vége, mignem egy lift elé értünk. Jane türelmetlenül megnyomta a szerkezetnek a gombját várakozva, hogy felérjen.
A lift ismerősnek tűnt. Lehet, hogy egyszer láttam álmomba vagy a látomásomba nem igazán tudom ezeket megkülönböztetni, mikor az álmaimba jelennek meg.
Egy kezet érztem a hátamnak nyomódni ami a kinyílt lifthez akar tolni. Hirtelen pánikba estem, eszembe jutva Janenek a szavai. Nem akarok meghalni se vámpírrá válni. De különlegeseként és Alecnak a társaként nem hiszem, hogy megúsznám az átalakulást még csak egy kis ideig is. Először Demetri, Felix és Jane mentek be. Utánuk meg én és Alec.
Alec szorosan maga mellett tartott, hogy ne tudjak elmenekülni, ezért oldalra pillantottam, hogy rá tudjak nézni. Mikor a fejemet teljesen felé fordítottam elkaptam a tekintetét miszerint rám bámult, de ahogy ránéztem egyből oldalra fordította a fejét.
A lift ezután bezárult és levitt minket az alagsorba. Kiérve egy kicsikét rossz előérzetem támad, ami a többiek is feltűnt.
- Nem kell félned. Nem szeretnénk bántani. - válaszolja Alec a hátamra helyezve a tenyerét, hogy tovább tudjon vezetni. - Csak kiszeretnénk deríteni, hogy ténylegesen a társam vagy e. - harapok az ajkamba megállva, hogy közbe szóljak. Itt most nem annyira észszerű dolog lenne dobálózni a szavakkal így végül bólintottam.
- Tudom, hogy az vagyok. - válaszolom végül, mire egy kuncogást halottam magam mögött. Hátra se kellett néznem, hogy tudjam, hogy Demetri volt az.
- Állj meg! - hallom meg Jane hangját, majd elém lépve kinyitja az ajtót. A hatalmas két oldalas ajtó hangos nyikorgással kitárult.
Előre haladt határozott gyors lépésekkel, ami rólam nem igen mondható el. Alec mögé elbújva haladtam előre. A körmömet az oldalába vájtam, amikor megláttam a 3 királyt.
Amikor a terem közepére értünk Alec óvatosan a kezemért nyúlt, mintha egy törékeny tárgy lenne, majd maga mellé vezetett Marcusra nézve.
- Miért van itt egy ember? - teszi fel az első logikus kérdést Caius a trónján megvető tekintettel méregetve. Aro könnyedén felpuhant a trónjáról oldra billentve a fejét.
- Mikor a Xaiver testvér párt üldöztük a szabály sértésük miatt. Jonathan neki esett. Éppen időbe léptünk közbe, így nem történt semmi baj. De furcsa érzésem támadt vele szembe, mikor ránéztem olyan érzés keringetett, mintha a társam lenne. - hallgattam Alec megnyugtató mély hangját, amint beszámol a történtekről.
Ezt befejezve rám nézett, majd a kezemet a szájához emelte és csókot lehelt rá, amitől egy kicsit elpirultam.
- Igazad van barátom. - kezdi Marcus unott hangjával, amivel Alec figyelmét felkelti. - Látom közöttetek a társi kötődést. - próbált lágyan ránk mosolyogni.
- Hát ez remek! - csapja össze a tenyerét Aro, ember sebességgel lesietve a lépcsőkön. - Úgy tűnik, hogy az egyik legerősebb boszorkány ikerünknek meg lett a társa. - mosolyodik el a szemembe nézve.
- De ezen kívül azt is kiderítettük, hogy különleges. Jövőbe látó. - lép mellénk Felix.
Aronak felcsillant a szeme, ezt meghallva és elkezdett felém lépkedni. Ettől megijedtem, nem akartam, hogy megérintsen. Edward mesélt róla, hogy ő is gondolat olvasó de vele ellenére fizikai érintéssel képes az illetőnek a fejébe látni. Felhúzott szemöldökkel fogadta a reakciómat, türelmetlenül kinyújtva a kezét.
- Kedvesem ha megengednéd. - néz rá a kezemre, majd vissza az arcomra. Semmit sem reagáltam rá, így Alec a derekam mindkettő oldalát megmarkolta, hogy maga elé állítson. Neki nyomott a testének szorosra véve a szorításomat. Megfogta a jobb karomat, majd Aro felé nyújtotta.
Aro egyből megragadta a tenyeremet és össze zárta mindkét kezével. Közel húztott magához, vagyis amennyire tudta Alec miatt.
- Non sono completamente entusiasta. (Nem vagyok teljesen elragadtatva.) - néz fel egy kicsit mérgesen. Kikerekedett a szemem Aro reakciójára. Nem tudom, hogy mit mondott de az biztos, hogy nem jó dolgokat az arcát látva. - Úgy látszik Cullenék megint szabályt szegtek.
- Először Bella és most meg ő is. - mérgelődött Caius. - Én mondtam, hogy már az elején közbe kelett volna szólnunk, de mindegyikőtök leszavazott. - mennék Alec mögé, de visszarántott maga elé.
- Nyugodj meg testvér! - inti le Aro Caiust, aki ezt mérgesen fogadta. - Cullenéket ismerve, úgy is a lányért vissza fognak jönni, de addig is térjünk vissza Siennához. - mosolyodik el ijesztően.
Oh ne, ne.
Egyből elkezdtem kapálózni kétségbe esetten, még hogy nem akarnak bántani.
Alec erős szorítása magam körül, nagyon megnehezítette a szökést. Egy centit se tudtam arrébb menni.
- Nyugodj meg! - mondja nyugtatóan a fülembe Alec. Szomorúan lenéztem a földre várva, hogy megtörténjen.
- Alec! - folytatja Aro. Éreztem, hogy a testemen megmerevedik a keze. Elengedve a derekam egyik oldalát, félre söpri a hajamat útból. Először az orrát éreztem meg, amit végig vezetett a nyakamon, majd a száját. De nem éreztem, hogy megharapna, aztán megéreztem, hogy a belecsókol a nyakamba. A következő csóknál a a foga a bőrömbe süllyedt. Fájdalmasan felsikítottam de Alec egyből a számra rakta a kezét, hogy tompítsa a sikításomat.
Elkezdtem rosszul érezni magamat. Szédültem a vérveszteség miatt. Mikor már úgy éreztem, hogy kiszívja az összes véremet elszakadt tőlem.
Egyből elkezdett égni a bőröm mintha tűzbe állnák. Össze estem volna ha Alec nem kapott volna el. Fájdalmasan felsikítottam mert, mást nem tudtam csinálni.
- Mester..
- Viheted!
YOU ARE READING
Társ - Alec Volturi
Vampire- Nyugi ez csak elővigyázatosság. - rekedt hangol válaszol nekem. Ismét hátra fordultam és az a valami az arcom előtt jelent meg. Elkezdett körém fonódni. Tehetetlenül éreztem magamat, de azt sem segített hogy a mögöttem álló fiú nem engedett elmen...
