Társ - Alec Volturi

5. rész

Sapka, sál, kabát.

Gyorsan fel kaptam magamra.

A kulcsot megragadva kiléptem az ajtón, majd becsukva elfordítottam a kulcsot. Mekkora mázli lesz, ha túlélem.

Mondjuk utána, nagy fejmosást fogok kapni a Cullenéktől. Edward szavaival élve, hogy lehetek ennyire nagy barom, hogy nem tudok megülni a seggemen.

Való igaz. Tényleg nem tudok nyugodton maradni. Nem tehetek róla, én kíváncsi természetű lény vagyok, főleg ha Alecról van szó.

Jó mondjuk első látomásba féltem tőle és az erejétől, csak amikor egyre többször pillantottam meg a látomásaimba a fiút egyre jobban kezdte elcsavarni a fejemet. A második látomásomban, megjelent az ablakomba, hogy beengedjem. Látszódott a szemébe a törődés és a gyengédség, amellyel rám tekintett.

Szóval nem értettem, hogy miért mondták a többiek, hogy szadista és őrült gyilkos. Én nem ezt láttam. Igaz az első látomás sántít, de akkor sem volt gyilkos.

Talán.

Viszont Carlisle nem olyan ember, aki hazudna valakinek. Szóval nem tudom, hogy mit higgyek el.

Lassan a zsebembe csúsztattam a kulcsomat, majd hátra fordultam és lesétáltam az emeletről. A recepciós részhez odaérve a szememel végig pásztáztam a termet, ismerős arcok után kutatva. Szerencsére senkit se láttam.

Így nyugodtan elhagytam a hotelt.

GPS-be beírtam az úti célom nevét, majd elindítva az alkalmazást gyors lépéssel siettem az erdőhöz.

10 perc az út és 16:50 van, azonban Alecék 16:59-kor érkezkeznek meg, így haladnom kell, hogy találkozni tudjak vele.

Lassan de biztonságosan az erdő széléhez értem 11 perc alatt, így már biztos, hogy itt vannak, vagy már indulóba vannak.

Bementem az erdőbe, ahol szerintem a látomásomba láttam őket. Nem igazán tudtam különbséget tenni, mivel a fák ugyanúgy néztek ki. Mikor már úgy voltam vele, hogy jó helyen vagyok megálltam és körülnéztem.

Hirtelen egy nagy puffanást hallottam magam mögött, így azonnal hátra fordultam.

Megdermedtem.

Egy ismeretlen vörös szemű vámpírral szemeztem.

- Ne, ne, ne. - motyogom halkan elkeseredve. Ilyen nincs. A férfi oldalra billentette a fejét, a szemével szüntelenül figyelve. Nem sokat tudtam gondolkozni, mivel neki vágott egy öreg vaskos fának.

Fájdalmasan felnyögtem. Majd egy kéz megragadta a nyakamat, erősen fojtogatva. Amikor már kezdett kimenni a levegő a tüdőmből és nagyon erősen kezdtem szédülni valaki elrántotta tőlem.

Leborultam a földre köhögve a levegőt kapkodva, de nem igazán segített. Rosszul éreztem magam. Egyre nehezebben tudtam a szememmel fókuszálni. Nehéz volt nyitva tartanom, így feladva elnyelt a sötétség.

Alec pov.:

Mérgesen üldözöm azt a rohadt vámpírt, aki megpofozott. Nem csak szabályt szedte meg, de még rám is támadott.

Demetri velem jött. Jane és Felix a másik társát üldözik. Az tény, hogy a miénk az gyorsabb, de szerencsére nincs különleges képessége, ami jobban lelassítana minket.

- Ne, ne, ne. - hallok meg női hangot, amitől kirázott a hideg. A lány hangjába félelem és elkeseredettség volt. Kérdőn Demeterire pillantottam, aki megrázta a fejét.

- Ember. - biccentettem. Csak még ez hiányzott, hogy egy ember is belekerüljön az ügyben.

Mindketten felgyorsitottunk, majd a következő leágazáson jobbra vettük az irányt. Nem sokkal később megérkeztünk és megálltunk a vámpírra pillantva.

Semmi sokkolót nem találtam benne először, azonban, mikor a lányra pillantottam, egy nagyon furcsa ismeretlen érzés kerülgetett. Össze húztam a szemöldökömet furcsállva az érzésemet, amikor egy nagyon erős húzást éreztem felé. Egyből elképedtem.

Társam...

Amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem hozzájuk, majd a vámpírt durván lerántottam róla.

Demetri egyből rávetette magát és letépte a fejét, majd meggyújtotta a testét. A földön heverő lány felé kaptam a tekintetemet, aki a földön hevert. Gyorsan leguggoltam hozzá és egy kicsit felültettem.

Elájult.

Nagyon rosszul éreztem magam, mintha egy tört szúrtak volna bele a szívembe. Keserűen elmosolyodtam, majd a lány arcát tanulmányoztam. Gyönyörű volt.

- Alec? Alec, jól vagy? - hallom Demetri hangját magam mögött.

- Azt hiszem.., hogy a társam. - nézek föl rá.

Nagyon sajnálom, hogy csak most rakom ki, csak most volt időm megírni. Igen tudom, nem életem műve de ha kell, majd át szerkesztem.