Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

38.rész

-Lejárt az idő.-koppint a telefonja kijelzőjére.-Most van csere.Ha szeretnéd,akkor játszd meg,hogy alszol.
Scott jön be.-rejti el a mosolyát.
-Na szia Avery,később visszajövök.-köszön el megsimítva a kezem.
Unikornisos mamuszában kitipeg az ajtón,én pedig mosolyogva konstantálom,hogy nem csak nekem van ilyenem.

-Avery?-áll lefegyva az ajtóban Scott.
-Baj van fiam?-hallom meg Nathaniel hangját,a földszintről kiabálva.
-Nincs!-ordít vissza.
Belép a küszöbön,maga után kulcsra zárja a bejáratot.
-Istenem.-suttogja a padlót nézve,aztán futólépésbe mellém ér.
Köszönni sem tudtam neki,mert teljes testével beterített engem.

Olyan sajátosan megölelt.
Kábé fél percig bújt hozzám,a fejét a nyakhajlatomba temeve.
Érzem a kiáramló levegő melegét,ami eljagyja az orrát.
Most kellemesen ráz ki a hideg.
Mindent beleadva megmozdítom a kezem,majd esetlenül viszonzom a gesztusát.

Puszit nyom a fülem alatti érzékeny pontra,amin jót kacagok.
-Ne már,csikis vagyok te bolond.-húzom össze résnyire a szemem,pont úgy,mint aki készen áll a harcra.
-Itt is?-markol bele óvatosan az oldalamba,nehogy fájdalmas pontot érintsen.Nem éreztem fájdalmat.
Összerándulok a kezei közt,aminek az ízületeim egyáltalán nem örülnek.

-Azt a kurva..nem akarsz eltörni végszóra?
-Nehemm.
-Akkor jó,mert én sem szeretném.
-Miért is nem?-szívom be az alsó ajkam félig nevetgélve.
-Ez egyszerű.Ha el lenne törve bármid,nem tudnánk a képzeletünk szerint jógázni.
-Jógázni mi?-ironizálok a szememet forgatva.
-Kinek mi jut eszébe a jógáról.-rántja meg a vállát olyan sejtelmesen,mint aki tudna néhány pozicióra példát mondani.
Hát persze,hogy tudna.

-Scott..hogy kerültem ide.-komolyodnak meg a vonásaim,és közel sincs az előző hangulatom,a mostanihoz.
-Hallod?Mondj már valamit!-harapom el a mondat végét.Fogalmam sincs,hogy min járhat az agya.
Vagy azon filózik,hogy elmondja-e vagy sem,a másik variáció,hogy már jógázunk.
De szerintem az első.

-Ave..először is ne akadj ki.-kezdi el drámaian.Kösz bazdmeg,ezzel megnyugtattál.-Szóval én minden éjszaka figyeltelek téged.Az elmúlt két hónapban.-húzza ba a nyakát,ülő pozícióba helyezve magát az ágy másik oldalán.

-Hogy tessék?-fagyok le pár pillanatra.Szerintem még a szemeim is kidülledtek.-Minden éjszaka figyeltél engem?Folyamatosan?Két hónapon át?Scott te beteg vagy.Az iskolában le sem szartál,sőt,néhány napomat el is basztad rendesen,de éjjelenként pedig figyelted hogy alszom.MIÉRT?-csurognak le az első könnycseppek,amiket már egy ideje tartogatok

.Scott hülyének néz?Nem elég,hogy azóta próbálnak engem kinyírni,vagy tudom is én,hogy mit,amióta ismerem,hanem rátesz még egy kurva nagy lapáttal,hogy végképp ne tudjak mostmár halál félelem nélkül pihenni.
Lassan már az árnyékomtól megijedek fényes nappal.

-Ave..kérlek hadd magyarázzam meg.-töröl le egy sós cseppet az államról.
-Egy esélyed van..egyetlen egy.-bökök rá a mutató ujjammal,nyomatékosítva a mondatomat.
-Oké..szóval tegnap is kimentem,de volt egy rossz előérzetem,ezért anyával a kocsiban fegyvert fogtunk.-Várj.-állítom meg a sztorizgatásában feltéve a tenyerem.-Miért Emilyvel mentél?-remeg meg a hangom,mert ha az anyukája is ott volt minden éjjel,én esküszöm megállok a fejlődésben.

-Ööö..-fújja ki a levegőt,erősen agyalva a válaszán.
-Én várok.
-Szóval kicsit piás voltam,ezért vitt el..De ez csak egyszer volt.-mentegetőzik kezdők módjára.
-Egyszer voltál piás,vagy egyszer vitt el?-lövelek felé halálos pillantásokat.
Egyik válasz sem jó,itt az a probléma.
-Azt elhiszed,hogy mind a kettő?
-Nem.
-Jó,akkor egyszer vitt el anyám.Tegnap.-ropogtatja ki az ujjait.
Most látom először ilyennek.Talán a híres Scott Weil szégyelli magát?

A gondolattól is felmegy bennem a pumpa,hogy két hónapon keresztül folyamatosan piált.Ha azóta nem köhög  alkoholt a mája,akkor soha nem fog.
-Várom a meséd végét.-rágom a belső számat idegesen,nehogy kimondjam azokat a gondolatokat,amiktől végleg elszakítom magamtól.
Nem annak van itt az ideje.
Kaptunk egy lehetőséget a tisztázásra,hát használjuk ki.

-Utána megöltünk két embert,és akkor avatkoztunk be,amikor felkapcsolódott a villany.Csomóan álltak körülötted,de te eszméletlen voltál,ezért bementünk az ablakon,és mindenkit kiiktattunk..kivéve egy valakit.-Hunyja le a szemét idegesen.-Anyát.-fejezem be a mondatát.

Valahogy várható volt,hogy ő otthagyja az embereit a szarban.Nem lepődök meg.
-Így van.És miután körbenéztünk a házban,felkaptunk téged,és hazahoztunk.Viszont baromira vérzett a lábad,ezért elláttuk a sebet.
Azt mondta az orvosunk,hogy egy tűszúrás volt,ami a kelleténél vastagabb és hosszabb volt.

-Megmérgezett?-fújom ki szaggatottan a levegőt,ismételten a sírás vékonyka határán.
-Nem,csak erős nyugtatót kaptál.Állatkertekben szokták használni.
-Abba bele is halhattam volna.-képedek el a mai nap nem tudom hanyadjára.
Amióta felkeltem,minden erről szól..mostmár úgy tudnék meglepődni,ha valaki úgy jönne be,hogy vége az egésznek,mostmár nyugi van.
De ilyen nem lesz.Itt nem.

-Nagyon alacsony volt a vérnyomásod,meg úgy mindened.Majdnem leállt a légzésed is.-suttogja megint a kezeit ostromolva.
-Hé.-érintem meg a csuklóját,mire abbahagyja a bőre gyűrögetését.-Élek és virulok.Szóval ne aggódj.
-Nem aggódok,csak szeretném ha biztonságban lennél.-dönti rá a fejét a hasamra,aztán egy puszit nyom oda.

-Térjünk át máshova.Miért lettél ideiglenes alkoholista?-engedem el a kezét,majd keresztbe fonom a mellkasom előtt.
-Miattad..
-Miattam?-szalad fel a szemöldököm a homlokom közepéig.
-Igen.Gyűlöltem látni melletted azt a szemétládát.Egyszerűen már a neve is felbasz a jelenlétével együtt.Komolyan egy ilyen ocsmány tákolmányra kellett lecserélned?Ez nekem sértő.-Néz a szemembe felkönyökölve a másik oldalamon.-Csak úgy érhettelek el,ha tompítottam magamon.

-De ő jófej volt,és mindíg számíthattam rá,és nem hazudott nekem.-térek vissza Willre.Nem mondom,hogy nem dobogtatta meg a szívem amiket Scott mondott,mégha az baromi negatív is,de jól esett,hogy gondolt rám.
-A faszt,ilyen kétszínű férget még nem láttam.Én csak azt nem mondtam el,hogy másod állásban bérgyilkos szerűség vagyok.-Mutat magára teljesen felháborodva.

-Miért?Mit nem mondott el nekem Will?- áll meg a szívem az árulás keserű ízétől.
Megint megtörténik.Ezt nem hiszem el.
Csalódnom kell még egy emberben.
-Baszki.-sziszegi az orrnyergét masszírozva.-Nem fogom elmondani,mert az neked lenne rossz.
-Scott ne idegesíts már kérlek szépen.Tudnom kell.-könyörgök neki kitartóan.
-Avery,én téged akarlak megvédeni,nem mondom el mi történt,csak arra kérlek,hogy ne foglalkozz vele.Jó?
-Azt kéred vakon bízzak benned?-suttogom a plafont nézve,hogy ne őt kelljen.
-Igen.Bízz bennem.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3