He's my troublemaker

|ｎｉｎｅｔｅｅｎ|

Életem legrosszabb napja volt a mai.
Elérkezett a buli napja, amire Masonnel mentem. Anya még reggel mondta, hogy ma Daviddel elmennek valami eldugott kisfaházba, így ott tölti az éjszakát. Zaynék pedig Frednél vannak szintén buliban, míg Darrennel a tegnapi búcsúzás óta nem is beszéltem.
Egy csillogó ruhát viseltem, amikor kiléptem az utcára. Mason mosolyogva köszöntött.

— Csini vagy!

— Köszi — mosolyogtam rá és beültem az autóba.

Körül néztem benne, majd megakadt a szemem az előttem lévő irattartón. Nyeltem egyet, majd megköszörülve a torkom megkérdeztem tőle, hogy milyen messze van a ház. Azt felelte, hogy körülbelül tíz perc, így gyorsan odaérünk. Ebben a tíz percben pedig arról beszélt, hogy mennyire örül, hogy elmegyek vele, mert nem volt benne biztos, hogy igent mondok. Feszengve éreztem magam mellette és úgy éreztem nem ott van a helyem.
A ház előtt Mason felém nyújtotta a kezét, mire értetlenül néztem a szemébe.

— Mi az?

— Fogd meg. Azt mondtam a többieknek, hogy csajjal jövök

— És ha nem fogom meg a kezed, akkor nem vagyok lány? — húztam fel értetlenül a szemöldököm.

— Nem úgy értem, hanem hogy azt mondtam, hogy a csajommal jövök

— De én nem vagyok a csajod

— Naa, fogd meg a kezem cica — felelte, mire sóhajtva megragadtam a kezét, amire rászorított, majd velem együtt besétált a házba.

Kellemetlenül éreztem magam és nem akartam a kezét fogni. Furcsa érzés volt vele lenni, mintha kissé nyomulna és erőszakos lenne. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy Darren vajon tudja e, hogy kivel vagyok buliban. Biztos megharagudik ha megtudja.
Mason hirtelen magához rántott, így összehúzott szemöldökkel néztem a szemébe.

— Csináljunk egy képet snapre — kiáltotta, hogy halljam, majd emelte is a telefont. Elmosolyodtam a kamerába nézve, majd láttam, hogy elküldi a képet.

— Elmegyek inni, jössz?

— Elmennék mosdóba — kiáltottam, mire biccentett.

— Aztán táncoljunk egyet — kacsintott és ott hagyott a sok ember közt.

Biccentve elindultam a mosdó felé, ahol két lány várakozott, így elővettem a telefonom. Jött egy új Messenger üzenet. Meglátva, hogy ki küldte hevesen dobogó szívvel megnyitottam.

Darren: Látom kurva jól szórakozol

Lousia: ?

Darren: Masonnel bulizgatsz. Remélem jól érzed magad

Lousia: Nem tudom mi bajod van

Darren: Eldönthetnéd, hogy végre mit akarsz

Nem írtam erre már semmit csak a szememet forgatva eltettem a telefont és türelmesen vártam, hogy sorra kerüljek.
Miután elvégeztem a dolgom megkerestem Masont, aki épp egy lánnyal beszélgetett, majd mikor meglátott akkor biccentett és megindult felém. Elkapta a kezem és behúzott a táncolók közé. Kezét a derekamra szorította, majd onnan lecsúszott a fenekemre, mire zavartan a szemébe néztem.

— Mit művelsz?

— Jársz Darrennel? — vonta fel a szemöldökét.

— Nem

— Akkor járj velem — hajolt közelebb, de a mellkasára tettem a kezem.

— Mi ütött beléd? Eddig olyan kedves voltál