He's my troublemaker

|ｅｌｅｖｅｎ|

Miután Logan elhelyezkedett az autóba és vagy háromszor elmondtam, neki, hogy ne vegye le a cipőjét, és ne tegye fel a lábát a műszerfalra, végül elindultunk a lediktált címre. A fiú rengetegszer feljebb akarta hangosítani a rádiót, így idegesen megálltam a ház előtt és kipattantam az autóból.
Befelé kezdtünk sétálni, miközben Zayn ránk kiáltott az ajtóban állva, hogy haladjunk már, mert megfagynak. Nem értettem, hogy minek állt ott, nyitott ajtóval, így csak a fejemet rázva beléptem a házba. Fred úgy tűnik egyedül élt, mivel nem láttam másnak a dolgát, csak az övét. A kanapén ült és egy elfbar volt a kezében. Vörös haja belelógott barna szemébe, miközben rám nézett. Végig mért és elmosolyodott. Mellette Eugene és Zayn foglalt helyet, a külön lévő fotelen pedig Darren ült. Az érkezésemre ő is rám pillantott, de hamar elvezette rólam a tekintetét.

— Ki ez a hercegnő? — mosolygott rám Fred, mire elmosolyodtam és leültem az üres székre, ami a kanapé mellett volt. Fred mosolyogva figyelte, ahogy leülök, majd összehúzta a szemöldökét

— Nehogy már, hogy oda ülj!

Megbökte Eugenet, aki felkelt, így leültem a helyére, ő pedig a székre. Valamilyen szinten kényelmesebb volt a kanapé, mint a kis faszék, viszont zavart, hogy Darren szinte gyilkos tekintettel figyelt.
Zayn és Logan elkezdtek valami történetet mesélni, miközben a mellettem ülő fiú átkarolta a vállam és a fülemhez hajolt.

— Mi a neved?

— Lousia — néztem rá, így viszonylag közel került hozzám. Barna szemeit egy pillanatra levezette a számra, majd elmosolyodott és a szemébe nézett.

— Van barátod, Lousia?

Nyitottam a számat, hogy válaszoljak, amikor egy palack találta el Fred mellkasát, aki a dobóra nézett.

— Bocs, mögötted van a kuka — vonta meg a vállát szemtelenül Darren, mire Fred legyintve felállt és kidobta a kukába a sörös palackot.
Szúrósan néztem Darrenre, aki szórakozottan felhúzta az egyik szemöldökét és tartotta a szemkontaktust.

— Játszunk valamit — szólalt meg Logan.

— Felelsz vagy mersz? — húzta fel a szemöldökét Fred, mire Darren felnevetett.

— Legalább ivós? Vagy vetkőzős?

— Lehet ivós — vonta meg a vállát Fred, mire Zaynre néztem, aki csak nyugtatóan biccentett.
Nem szoktam inni, így eleve úgy álltam a játékhoz, hogy semmi kedvem hozzá.
Eugene segített Frednek hozni whiskyket, majd elhelyezkedtek újból a helyükön, és miután Fred újból átkarolta a vállam, belekezdtünk a játékba.

— Zayn, felelsz vagy mersz? — vigyorgott Logan, mire a mellettem ülő fiú megvonta a vállát.

— Felelek

— Gondoltál már arra, hogy egy fiúval bújsz ágyba?

— Dehogy, te barom! — vágott hozzá egy párnát, én pedig a földet nézve megráztam a fejemet.
Lement egy kör, amikor rám került a sor. Darren következett, aki feljebb ült a fotelben és összébb húzva a szemét rám fókuszált.

— Bejön Mason?

— Kedvelem

— Szóval igen?

— Ki az a Mason?  — kérdezte Fred.

— Mason? Mason az ennek a szépségnek az udvarlója — kacsintott rám Darren, mire mérgesen néztem a szemébe.

— És kedveled? — nézett rám Fred, én pedig zavartan megvontam a vállam.

— Jófej

— Jófej, csak egy dugás után ott hagy a szarban

— Darren! — szóltam rá erélyesen, mire ártatlanul felhúzta a szemöldökét.

— Menjünk inkább tovább — szólalt meg Zayn, és kérdezett Logantől.
Mérgesen néztem Darrent, aki sunyin mosolygott.

— Elmegyek inni — álltam fel, mire Fred biccentett, majd megkérdezte, hogy megtalálom e a konyhát, de mivel bólintottam, így ott maradt játszani.
Leemeltem egy poharat a polcról és öntöttem bele vizet, majd a számhoz emeltem, amikor egy meleg kezet éreztem meg a derekam körül. Az illatát egyből megismertem a fiúnak, és engedtem, hogy meleg teste a hátamhoz simuljon. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd észbe kapva letettem a poharat és megfordultam. Sötét szemeivel egyből találkozott a tekintetem, miközben egyik kezével beletúrt kusza hajszálaiba.

— Mit művelsz, Darren? — sóhajtottam, mire közelebb lépett hozzám, így neki tolt a pultnak.
Zavartan néztem a szemébe, ő pedig elmosolyodott.

— Nem jó gyerek ez a Fred

— Mindenkire ezt mondod, aki közeledni akar hozzám

— Mert neked csak egy ember a jó — súgta, miközben megsimította a kezem, az apró tetoválással borított kezével.

— Kicsoda? — suttogtam én is.

— Tudod te, csak nem vallod be magadnak

— Nem vagy az esetem, Darren — feleltem, mire megállt a mozdulatban, és mélyen a szemembe nézett.

— Igen? Akkor miért engeded, hogy ennyire kibaszottul közel legyek hozzád? És miért vágysz az érintésemre? Gondolom, ha benyúlnék a bugyidba, már a vágytól áznál miattam — simította meg a csípőm suttogva, mire elkerekedett a szemem és ellöktem magamtól.

— Miket beszélsz?

— Nem kell tagadni, babe

— Mondtam, hogy ne hívj így! — mutattam rá fenyegetően, mire elkapta az ujjamat és a szájához emelte. Egy apró puszit lehelt rá, abban a pillanatban, amikor Fred jelent meg az ajtóban.

— Jöttök?

— Igen — biccentettem zavartan és hevesen dobogó szívvel hagytam magára Darrent, aki még azt mondta, hogy kimegy elszívni egy cigit.
Nem tudtam, hova tenni, ami történt a konyhában. Nem tudtam felfogni, hogy mit művelt Darren és hogy mit mondott.
Egyáltalán nem vágyok rá, és egyáltalán nem kedvelem.

~~~~~~~~~
Hello habcsokjaim!!
Mit gondoltok Darrenről?🫣