He's my troublemaker

|ｔｗｏ|

A suli előtt a hajamat kötöttem fel egy konytba, miközben Eviet vártam, hogy végezzen a német előkészítőjén, mivel abból akarja letenni majd a vizsgáját. Leültem a padra és a kiérkező diákokat figyeltem.
Megvoltak a tipikus csoportok. Okos, buta, libás, félénk, menő. Ezek az alap csoportok, amik vannak a suliban, ezen belül pedig a nagyobb csoportok.
A bambulásból a csörgő telefon zökkentett ki ami a kezemben volt, így a fülemhez emeltem.

— Szia, eljössz vásárolni miután hazaértél?- kérdezte anya, mire bólogatni kezdtem.

— Persze

— Okéé, és mikor érsz haza?

— Szerintem úgy 15 perc- néztem rá a telefon kijelzőjére, hogy lássam hány óra.

— Jól van, akkor megvárlak- felelte, majd elköszönt és letette, pont akkor amikor Zayn jelent meg előttem.

— Szia

— Nem láttad Eugenet?

— Nem- ráztam meg a fejemet, ő pedig tanakodva leült mellém. - Miért?

— Nála van a motorkulcsom

— Miért?

— Mert oda adtam neki, hogy fogja meg, ő pedig eltette, de remélem nem lépett le- húzta el a száját, mire együttérzően megütögettem a vállát. Rám vetette kék szemeit és összehúzta sötét szemöldökét.

— Miért üldögélsz itt?

— Eviet várom, aztán megyek haza anyával vásárolni

— Vegyél nekem is valamit

— Minek vennék?- húztam fel értetlenül a szemöldököm, miközben feltoltam a szemüveget a hajamra.

— Mert a legjobb barátod vagyok- bökte meg az oldalam, mire felnevettem, majd a kifelé igyekező diákok között megláttam a barátnőmet, így felkapva magamra a táskát vártam, hogy oda érjen. Vörös haját hátra dobta a válláról és kissé lenéző tekintettel nézett végig az előtte sétáló lányokra.

— Mehetünk?- kérdeztem, amikor oda ért.

— Aha

— Itt hagytok?- pattant fel Zayn.

— Jó kulcs keresést- intettem neki mosolyogva és a kocsikulccsal a kezemben kinyitottam az autót.
Evie egész úton arról beszélt, hogy mennek Ethannel randira és nagyon várja már. Három hónapja vannak együtt, de Evie nagyon szerelmes. Remélem Ethan nem veri át, mert akkor felrobbanna az egész társaságunk.
Miután kitettem a barátnőmet, haza mentem és a házba belépve körül néztem. Sehol se láttam anyát, így letettem a táskámat és beléptem a konyhába.

— Anya?

Nem jött válasz, így a szobája felé vettem az irányt, ahonnan egy férfi hang hallatszott. Óvatosan bekukucskáltam és elakadt a szavam. Anya egy férfivel csókolózott. A szívem befájdult és minnel hamarabb elakatam onnan tűnni.
Apa két éve ment el közülünk, aminek búcsúzása nagyon megviselt. Rengeteget veszekedtek mindig, és egyiknél apának betelt a pohár és lelépett. Az első napokban sokat sírtam, és nem akartam elhinni, hogy mi történt. Anya depresszióba esett és sokáig nem jött ki a házból. Átvettem a háztartást, mindent én csináltam, miközben ő esküdözött, hogy soha nem fog újból szerelembe esni. És most mégis a szobában állva csókolózott egy számomra idegennel.

— Lousia - jött utánam, amikor nyitottam ki a háznak az ajtaját. Nem foglalkozva vele kitártam és az autó felé vettem az irányt. Szerencsétlenségemre nem vittem a kulcsot, és vissza menni pedig nyilvánvalóan nem akartam, így magam előtt összekulcsolt kézzel elindultam az utcában. Anya még utánam kiáltott, de nem tudott megállítani.
A könnyeimet visszafogtam és próbáltam minden gondolatot kizárni, de nem sikerült. Akaratlanul előjöttek az emlékek apával, ahogy veszekednek, ahogy elköszön tőlem és ahogy kilép az életemből. Most pedig anya újból elrontja az életem, amit felépítettem magamnak. Nem tudom, hogy mit gondolt? Bekamuzza, hogy elmegyünk vásárolni aztán végül bemutatja az új pasiját? És én nagyon fogok neki örülni? Vagy mi volt a fejében?
Az idő hűvösödött és a dzsekimet szorosabban húztam magam köré, leülve egy padra. Nem akartam haza menni, nem akartam látni anyát, nem akartam látni azt az idegent.
Szipogva néztem az elhaladó autókat, majd a motor hang felé kaptam a fejem.
Ahogy közelebb ért a motor, lelassított, majd megfordult.
Nem tudtam ki ő. Megállt az út mellett, levette a sisakot és rám nézett. Fekete haját megrázta, és felém küldött egy mosolyt.