He's my troublemaker

|ｆｉｖｅ|

Az udvaron ültünk dupla tesin, miközben a fiúk fociztak. Mi Evievel a kinti faasztalon ültünk, és amíg én olvastam, addig ő énekelgetett. Néha felnéztem az olvasásból, szinte hárompercenként, mert mindig pontoznom kellett Evie éneklését, és olyankor körül néztem, hogy mi zajlik körülöttem. A tanár úr a telefonjával a kezében ült a fatövében, míg a mellette lévő padon Tiffany magyarázott a másik kettő lánynak, akik nagy érdeklődve figyeltek rá. A focipályán a fiúk egyenként ordítottak fel, amikor gólt rúgtak, majd összepacsiztak és felénk vették az irányt.
Zayn röhögve magyarázott valamit Eugenenak, mögöttük pedig Ethan és Darren jött, akik Ethan öklét tanulmányozták.

— Hello, szépséges hölgyek — ült fel mellém Zayn, és egy mozdulattal lerántotta a pólóját magáról, mire elfintorogtam.

— Meghalok a bűztől

— Ez verejték aranyom — kacsintott, majd a levegőbe szimatolt- Nem is vagyok büdös - felelte és bosszúból bele bökött az oldalamba.

— Megfogsz fázni — figyelmeztettem, majd a többire néztem — Ti is!

— Engem melegít a szerelem — vihogott Ethan és oda hajolva Eviehez egy csókot kért.

— Engem meg a hányinger — szólalt meg hirtelen egy hang mögöttünk, mire mindannyian oda kaptuk a fejünket.
A fiú rövid fekete hajára egy zöld sapka volt húzva, és zöld szemeivel felénk nézett, aki eddig a nagybátyánál volt.

— Mi újság? — emelte meg sötét szemöldökét.

— Tesó, te merre voltál? — pacsizott le vele Eugene.

— Athénban. Tette ki a sztorikat — felelte Logan helyett Darren, aki magára vette a fekete kardigánját, és feltette a hajára a kapucnit.

— Jó volt? — kérdezte Zayn, miközben ő is magára vett egy melegebb ruhát.

— Ja, elment — legyintett Logan, miközben hozzám hajolva adott egy puszit a fejemre, és biccentett Evienek. Evie csak azért nem szokott puszikat kapni, mivel Ethan mondta, hogy az ő barátnőjét senki se puszilgassa.

— Hoztál szuvenírt? — vigyorogtam rá, mire biccentett és zsebre tette a kezét.

— Majd oda adom

— Voltak jó csajok? — kérdezte Eugene, mire Logan elgondolkodott, majd biccentett.

— Voltak azért rendesen

— Miért nem hoztál haza egyet?

Megunva a beszélgetést felkeltem és leugrottam az asztalról a könyvel a kezemben, és a elmentem mosdóba. A könyvet felvittem a terembe, majd visszamentem a vécére.
Kezet mostam, amikor bejött a helyiségbe Chloe, aki végig mért, majd megforgatva a szemét oda állt mellém.

— Igaz, hogy kavarsz Masonnal?

— Mi van? — nevettem fel és megtöröltem a kezemet.

— Az a hír járja, hogy nagyon jól kijöttök — dobta hátra fekete haját, majd a tükörbe nézve ellenőrizte a sminkjét.

— Kettőször beszéltünk, de nincs köztünk semmi

— Ahaa — mosolygott, majd összecsapta a kezét és egy erőltetett nevetést imitált- Akkor szia
És ezzel kiment a mosdóból, én pedig utána. Még, hogy kavarok Masonnal! Nincs vele bajom, de nem jönnék össze vele.
Oda sétáltam a többiekhez, akik valamin nagyon nevettek, amikor megálltam Logan mellett. Átkarolta a nyakam és magához húzott.

— Beszéltem Chloeval — jelentettem ki, mire mindenki kíváncsian nézett rám.

— Mit? — kérdezte Ethan és magához ölelte Eviet, aki a kezét simogatta.

— Az a hír járja, hogy kavarok Masonnal- feleltem, mire elkerekedett a szemük.

— És kavarsz? —  vonta fel a szemöldökét Zayn.

— Dehogy!

— Srácok, menjünk be — szólt a tanár, mire bólintva összeszedtük a cuccainkat és befelé igyekeztünk.

— Én mondtam, hogy mondd azt, hogy van barátod — hajolt oda hozzám hirtelen Darren, mire rákaptam a fejem.

— Miért hazudnék?

— Hogy ne terjedjen az a hír rólad, hogy Mason a dugópajtid
Elfintorogtam, majd bementem a terembe Evie után.
Egész órán azon járt az eszem, amit Darren mondott, így elgondolkodva téptem egy kis papírt a füzetemből és írni kezdtem rá.

„Kit mondanék barátomnak? Zaynt?“

Összehajtottam a kis papírt, és amikor nem figyelt a biológia tanár, akkor hátra adtam neki.
Fülében fülhallgató volt, a fejére pedig felvolt húzva a kapucni. Sötét szemöldökét kérdőn felvonta, miközben rágózott.
Visszafordultam és vártam a válaszát, ami kis idő múlva meg is érkezett vissza a padomra.

„Szerezz holnap valakit a bulin“

„Nem pasizni megyek!“

„Akkor meg ne nyafogj azért, mert azt hiszik Masonnal vagy“

— Miss Parker! —  szólt rám a tanár, mire összerezzentem és felnéztem rá. A vörös hajú nő mérgesen nézett rám, majd az ajtóra mutatott.

— Elnézést, csak...

— Menjen ki az órámról —  felelte, mire kelletlenül felkeltem és az ajtóhoz igyekeztem, miközben Darren megszólalt.

— Tanár nő, ne tessék kiküldeni

— Na, megszólalt a másik! — csapott az asztalra, miközben én gyorsan kiléptem az ajtón, hogy ne halljam a veszekedést.
A folyosó üres és csendes volt, így egyedül ültem az egyik padon miközben a falon lévő programtervet olvastam el vagy századjára. Az ajtó nyitódásra felnéztem, és mosolyogva néztem Darrenre, aki a fejét rázva becsukta az ajtót.

— Mit mondtál neki? —  kérdeztem, miközben ő véletlenül sem mellém ült le, hanem elém a földre.

— Közöltem vele, hogy hülye, hogy az egyik legjobb tanulót kiküldi, mert egy pillanatra nem figyelt az órára — vonta meg lazán a vállát, mire beharapva a számat biccentettem.
Darren a fejét a falnak támasztotta és úgy nézett rám.

— Kérdezhetek valamit? —  köszörültem meg a torkom, mire biccentett és kivette a zsebéből az elfbart. A narancssárga nikotint tartalmazó elfbart a szájához emelte és beleszívott nem zavartatva magát, hogy nem szabad az iskolában.

— Miért utálsz engem?

— Mi? — húzta fel magasra a szemöldökét, miközben beszéd közben kifújta a füstöt.

— Tökre máshogy viselkesz velem, mint a többiekkel —  tűrtem a szőke hajamat a fülem mögé, mire csendben elnevette magát.

— Hogy érted? — húzta össze szemeit, és megvoltam győződve, hogy tudja, hogy mire gondolok.

— A többiekkel nevetgélsz, aztán megjelenek én és átváltassz bunkóba, pedig nem tettem semmi rosszat neked

— Te nem vagy bunkó velem?

— Csak azért vagyok, mert te is az vagy

— Aha — bólintott, majd beleszívott újból az elfbe, és elgondolkodva a szemembe nézett.

— Azért vagyok veled bunkó, mert nem akarom, hogy közel kerülj hozzám, mert ha közel engednélek magamhoz, akkor nem lennél többé ártatlan kislány — felelte lazán, én pedig hirtelen elfelejtettem levegőt venni, miközben szóra nyitottam a számat, de kicsöngettek.
Ekkor Darren a zsebébe süllyesztette az elfbart, majd bement a terembe. Zavartan néztem utána, miközben a hallotakat emésztettem, majd épp mikor felálltam, a másik teremből kijött Mason és észrevéve engem elmosolyodott és felém lépkedett.