𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 11. rész ] - Benyomások és Emlékek

Otthon már nyugodtabban tudtuk kifújni magunkat. Levettük mind a páncélzatokat a testünkről, illetve segítettünk lemosni a festéket Lazuh'ra arcáról is. A díszruhákat is biztonságba helyeztük, ami után jó volt újra szabadabban mozogni. Bár Tamani panaszkodott kicsit, hogy beállt a karja a sok dörömböléstől. Ám mikor már mind kényelmesebben éreztük magunknak hozzáláttunk kikérdezni Lazt és megvitatni Rawoh küzdelmeit is.

Abban egyetértettünk kivétel nélkül, hogy Äluomio egy igen csak esélyes jelölt a követtársunk számára, na meg, hogy elsőre nem is számítottunk ekkora sikerre, mindenesetre örültünk a hitves szerencséjének. Az ő helyzetének tömör megtárgyalása után, jött a számomra személyes érdekeltség végett érdekesebb rész, a nővérem harcosokról kialakult gondolatainak megtudakolása. Ami, mint utólag kiderült Tamanit is eléggé izgatta.

– Mi a helyzet a te férjjelöltjeiddel kislány? – vonta fel a szemöldökét incselkedve az őrünk.

Miközben éppen a fegyverét tisztította meg, a nővéremhez hasonlóan. Most közelebb ültünk egymáshoz egy kis körben a marui közepe felé, és mind a lándzsáink rendberakását végeztük. A nővérem megállt egy minutumra a mozdulatában, kérdő tekintettel meredve Tamanira, majd végül folytatta a mozdulatát, ám mellé kissé meghökkenten pislogott.

– Milyen kérdés volt már ez? – motyogta az orra alatt, enyhén fejcsóválva. – Ez még csak ez első nap volt... – mintha némi zavartság keveredett volna a hangszínébe beszéd közben.

– Őszinte... – a mondat végén Tamani hümmögött is mellé.

Mire Lazuh'ra összébb húzta aztán megforgatta a szemeit.

– Nekem egyébként úgy látszott Metuteyel jól megvoltál. – a nő itt összenézett velem, amolyan néma egyetértés várva a részemről, amit én egy biccentéssel meg is adtam neki.

Elvégre igaza volt, továbbá a férfi jó harcosnak bizonyult.

– Nem küzdött rosszul. – felelte Laz, a szemeit visszavezetve a fegyverén lévő kis foltra, amit gondosan el is kezdett letörölgetni. – Egy kicsit viszont talán túlélcelődő volt a stílusa. – tette hozzá, amolyan mellékes hangszínnel.

Mire Tamani felhorkantott, én pedig magamban somolyogtam.

– Végül is így is mondhatjuk, hogy eléggé flörtölt veled. – fojtotta magába a nevetést az őrzőnk, majd Laz zavarba jött tekintetét látva, már én sem bírtam elrejteni a szélesebb vigyoromat.

– És te viszonoztad... – mondtam sejtelmesebb hangszínnel, úgy téve mintha nem is néznék a nővérem felé, lesütöttem a szemeim a kezeim közt lévő dárdám kampós végére.

A két nő tekintetét persze tökéletesen jól éreztem a szavaim után.

– Csak a pillanat heve miatt volt. – szabadkozott Laz.

Felnézve az arcára azonban ki tudtam olvasni a vonásaiból, hogy ennél azért kicsit többről lehet szó.

– Még semmi nem biztos, különben sem ő az egyedül jelentkező. – tette hozzá utána egyből.

– Ez igaz. – dőltem hátra kicsit miután a saját fegyverem megtisztításával nagyjából végeztem.

Nem volt vele sok dolgom, inkább figyeltem amúgy is a két követ szóváltására.

– Jó, de azért valld be, hogy tetszett neked. – Tamani nem kérdésként tette fel ezt a dolgot, holott ezt a kijelentést én mondjuk nem tettem volna ilyen meggyőződéssel. Ő egy nálam jóval önfeledtebb személyiség.