𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃𝐚𝐭𝐰𝐨𝐰 𝐟𝐚𝐧𝐟𝐢𝐜𝐭𝐢𝐨𝐧┃━┃𝐍𝐞𝐭𝐞𝐲𝐚𝐦 & 𝐎𝐂┃
•°●○⋆☆⋆○●°•
Pandora a csodák és rejtélyek világa, ahol minden összefügg, a legapróbb élőlényektől a legnagyobbakig. Az tengerek szépsége, az erdők mozgalmas terepe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy mélyről feltörő sóhaj szakad ki a mellkasomból, ahogy nyugtalanul lerogytam a falutól egy távolabbi, félreeső ponton a sziget partján. A kora délutáni időszakra léggé felmelegedtek a homokszemek a felhőtlen időjárás miatt, így most a kellemes környezetben ülhettem. Ennek ellenére mégis, éles kontrasztot alkotott a körülöttem lévő csendes állapot a belsőmben dúló viharos gondolataimmal.
A szemem összevissza cikázott a horizonton a víztükör felett, amint az óceán felé vezettem a tekintetem. Felhúzott lábakkal ültem, az alkarjaimat a térdeimen nyugtatva, a csuklóim most erőtlenül lógtak lefelé, el voltak zsibbadva kissé az utolsó délelőtti Muntxatu ceremónián végzett feladatok miatt.
Erősebben összezártam a szemeimet, lehajtva mellé a fejemet is, miközben próbáltam kitisztítani az elmémet valamelyest az ott keringő zavaros, és keserédes gondolatoktól. A nővérem utolsó szertartása is lezárult ma, ezen kívül pedig világossá vált számomra, hogy Rawoh követtársam megtalálta a megfelelő párját.
Ezt be is jelentett a vezetőnknek, Leyoa pedig eljuttatta hozzánk is az információt délben, bár nem hiszem, hogy volta arról fogalma, mekkora álló vizet fog ezzel felkavarni bennem. Az elhangzott fejlemények, és utasítások, amik az esküvő szervezéséhez kapcsolódtak megszólaltatták bennem a vész kürtöket. Kifogysz az időből Sevih'la...
A jobb kezemmel egy tanácstalan nyöszörgés kíséretében dörzsöltem meg az arcomat, leginkább a halántékomra helyezve nyomást, hátha az megszünteti a fejfájásom. Természetesen nem sokat értem el ezzel érdemileg, így inkább újból felnyitottam a szemeimet, igyekezve valami támpontot keresni közben magam körül, ami talán ötletet adhat, mit is kéne, tegyek most. Mert őszintén azt kezdtem érezni összecsapnak a fejem felett a hullámok hamarosan, ha nem jövök, rá merre kell, kiússzak a viharból.
Mélyen legbelül reménykedtem benne, még van elég időm rájönni és a magam módján kiokoskodni a helyzet megoldását, ám Lazuh'rával folytatott beszélgetésem még inkább megijesztett, mikor megtudtam, ő is közel áll a férje személyének megtalálásához, jóval közelebb, mint ahogy eddig hittem. Voltaképpen ez ugrasztott ki a követek mellől pár perccel ezelőtt, illetve az esküvő szerevezésének elkezdése. Bár leginkább a vegyes érzelmeim hívtak indulásra.
Ha nem bukkant volna fel itt a Sully család, most repesnék az örömtől a nővérem és Rawoh helyzete miatt, és persze ezért is, hogy nemsokára visszatérhetek a húgaim mellé, vissza a követtársaimhoz, vissza az otthonomba. De jelenleg az örömöt, és a megkönnyebbülést érzem talán legenyhébben. A maruitól idáig vezető sétám alatt végigpörgettem a velük átélt összes történést, a társaságukban eltöltött összes időmet, a végén pedig kellemetlen felismerésre jutottam.
Túlságosan kötődni kezdtem hozzájuk, ide a szigethez, és különösen egyikükhöz. Jobban, mint gondoltam, jobban, mint kellene. Annyira, hogyha holnap Leyoa parancsba adná, a hazatérést nem tudnék, nem akarnék csak úgy távozni, és eltűnni örökre a barátaim életéből. Szeretnék még mellette maradni...
