[ 7. rész ] - Ismerkedés

175 7 0
                                    

Előre lendítettem a dárdámat tartó jobb kezemet, melyen így erősen megfeszültek az izmok, ahogy vízszintesen mozgásra késztettem a végtagom. A fegyverem kipördült a tenyeremből a csuklóm elmozdítása okán, majd a kézfejem keresztülhaladva, a lendület hatására vissza is érkezett ugyan oda. Ezt a mozdulatsort ma reggel már vagy több tucatszor megismételtem.

Mióta kora hajnali megébredésem után képtelen voltam visszajuttatni magam az álmok mezejére. A múlt éjszakám sem szerepelt a leggondatlanabbul átaludt kedvenc estéim listáján. A tegnapi Sully családdal folytatott rövid, de annál informatívabb beszélgetésem után biztosan nem.

Átdobtam a dárdát a bal kezemben, és megismételtem ugyan azt a pörgetést ezúttal a bal kezem körül. A légzésemet igyekeztem szabályosan tartani, így a korai órákban egyébként is a hűvössége miatt kellemesebb volt a gyakorláshoz. Most csak egyedül álltam a szinte teljesen üres parton, mindössze Tsìlpey feküdt pár méterre tőlem összetekeredve a homokon.

A nővérem és a többi követ még mind a maruikban pihent a többi klán taggal együtt, ez az időpont még nekik is korának bizonyult az edzéshez. Normál esetben én magam sem vetemedtem volna arra, hogy egy pihentető alvás helyett inkább lefárasszam magam, azonban nem igazán volt választásom ezúttal. Az elmém nem hagyott kikapcsolni, a tegnapi nap után.

A vízióm képei és a történtek keltette kérdések hullámai továbbra is idegesítően csaptak fel a fejemben. A sötétben tehetetlenül fekve agyalást, pedig inkább passzolva kijöttem a partra valami hasznosat csinálni. Reméltem ezzel a többieket sem zavarom meg a pihenésben, ha már engem megzavart egy a fülemben csengő személy hangja, legalább nekik ne kelljen hasonlót elszenvedniük.

Kifújtam erélyesebben egy nagyobb levegőt, az egyik lábamat előrébb támasztottam a földön, ezzel kisterpeszbe kerülve, aztán a hegyes végével előre böktem a fegyverem mindkét kezemmel erősen fogva. Mintha csak le akarnék szúrni vele egy jelképes nagy vadállatot. Bárcsak ilyen könnyű lenne leölni a problémáim nagy vadját is.

A mozdulatot megismételtem a másik lábamat előrébb helyezve gyorsan egymásután vagy négyszer, majd megint alapállásba léptem vissza. Többször is végig vettem az egész jelet, amit eddig kaptam, apróságokat akartam találni benne, ami új nézőpontot segít találnom az eddigiek mellé. Leráztam a karjaimat és jobban átmozgattam a vállamat egy mozgalmasabb gyakorlathoz. A fonataimat és a szabad tincseimet is hátrakötöttem, hogy ne zavarjanak a látásban.

A kellő felkészülés után egy nagy körmozdulatra lendítettem a jobbomat, a dárdát közben az ujjaim között pörgetve. Mikor újból a testem mellé zártam a karomat, a hónom alá támasztva a fegyvert is vettem egy nagyobb lendületet. Bal karom a fejem felé tartva egyenesen kinyújtva előre hajoltam, mintha bukfencezni készülnék, azonban a karom támasztékul szolgált, átlendítettem a lábaimat a fejem felett és újból leérkeztem velük a homokra. A dárdám a karom alól fellendítve az eddigi vízszintes helyzetéből egy dobásra alkalmas pozícióba emeltem fel a vállamra.

Leengedtem a bal karomat kicsit megdörzsöltem vele az arcomat. Újból a fejemben csengett a fiú hangja, és az a furcsa kérdése. Kivel akart haza menni és hova? Miért jelentőségteljes ez a kérdés annyira, hogy Eywa megmutatta nekem? Na, meg ami fontosabb, hogy nekem mi közöm ehhez? Frusztráltan kifújtam magam, majd a dárdát letámasztottam kampós végével a homokra. Egy hasonló hangra, mint amit én hallattam a sóhajtásommal felemeltem a tekintetem.

Tsìlpey kidugta az orrát a pikkelyes teste alól, majd kinyújtott nyelvel sziszegett egyet. Kérdően összehúztam a szemeimet a lény reakcióját látva. Nem volt egy korán kelő típus, valójában az érkezésemre sem figyelt fel igazán, csak mikor megsimogattam érkezéskor nyitotta ki az egyik szemét rám, majd morogva még jobban összehúzta magát. Ezzel kinyilvánítva, hogy ő aztán nem vállal szolidaritást a közös korán ébredésben.

𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃Where stories live. Discover now