[ 1. rész ] - Vízió

223 11 0
                                    

Annyira belefelejtkeztem a koncentrálás közben abba, hogy minél jobban lássam az ikránokat, hogy szinte alig vettem észre, hogy emiatt ösztönösen megmozdultam az irányukba, és követni kezdtem őket. Áthaladtak feledtem az égen, én pedig a vízben követtem őket, de mindössze pár lépés erejéig. Mert amint észrevettem magam a mozgásban, azonnal gyorsan körbe fordultam a tengelyem körül. Megkönnyebbültem, hogy jobban körül tudok nézni végre, és amint megláttam magam mögött egy partrészt megindultam az irányába. Minél gyorsabban rá akartam jönni, hogy miért vagyok itt. Legyen ez akárhol is.

A víz a lábai körül, valahogy folyamatosan úgy érződött, mintha a vádlim közepéig érne, holott a parthoz közelebb érve, már csak a bokáimig ért. Az érzékeim összemosódásának tudtam be a dolgot, az elmém ezen a helyen volt Eywa által, emiatt tudtam is érzékelni magam körül majdnem úgy, ahogy ő. A fizikai testem viszont még mindig otthon a barlangtóban volt Tsìlpey hátán, ahonnan a lábaim a vádlimig vízbe lógtak ültömben. Néha zavarosak tudtak lenne az érzékeink a víziókban, legalábbis az ilyen intenzívekben. Az ehhez hasonlók azonban inkább a kivételes, mintsem az általános kategóriába estek. Pont ez nyugtalanít...

Amint elég közel értem a parthoz ahhoz, hogy jobban láthassam a terepet érzékeltem, hogy ez egy Na'vik által lakott falu lehet. Az én szemeim számára szokatlanabb, de kellemesnek mondható látvány volt. Nem ismertem fel a helyet, annyit tudtam megállapítani, hogy valószínűleg egy tengeri klán otthon lehet. Sajnos róluk kevesebb tudásom volt.

Mindössze arra a tudtam támaszkodni, amit Lazuh'ra nővérem mesélt nekem a felmenőivel kapcsolatban. Neki az apja az óceán szigetcsoportjain élő egyik klán a Ta'unui tagja volt, de hogy ez a hely is hozzájuk tartozott volna-e, arról fogalmam sem volt. Igazából arról sem, hogy miért kellett látnom ezt a helyet. Egy sejtésem kavargott csak valahol az elmém mélyén az egésszel kapcsolatban, ám azt nem akartam komolyan venni.

– Eywa... – szólítottam meg a vezetőm jóval tétovábban, mint szándékomban állt.

Azonban a sejtésem az ittlétem okával kapcsolatban kezdett kellemetlenebb érzelmeket kelteni a belsőmben. Rég éltem át, ilyen intenzív víziót. Habár elsőre meg sem fordult a fejemben, hogy az itt látottaknak köze lehet a mai napi eseményekhez. Az időzítésé alapján viszont, a tudatosabb részem szerint nagyon is logikus opció volt az, hogy az itt létemnek oka a helyszínen lakó klán otthonának pontos megismeréséhez kapcsolódott. Hogy ide tudjak találni...

Megráztam a fejem, érzetem a gyorsuló szívverésemet a mellkasomban, ezzel együtt kellemetlenül szúrni kezdett. Rossz érzés fogott el, mintha kihagytam volna valamit, mintha nem látnék még valami fontosat. Próbáltam jobban körül nézni, de a táj, a házak, és a Na'vik körvonalai is elkezdtek elmosódni a szemeim előtt. Zavarosabbá vált a kép, ezzel együtt sötétedni kezdett, és a meleg levegő érzete elhagyta a bőrömet, majd érzetem, hogy távolabb kerülők. Ne, még nem értem! Még szükségem van valamire...

– Segíts tisztábban látnom! – szólaltam meg ismét. – Eywa kérlek, engedj látnom... – próbáltam visszalépni a látottakba, vissza a partra vagy a vízbe, de sikertelenül.

Újból érzetem, hogy felemelnek és a szilánk a homlokomban ismét erőteljesebben kezdett bizseregni. Kilépni egy vízióból hasonló érzés, mint belépni, így a kivezető utam is áthatóra sikerült. Éreztem, ahogy visszatérek a testemben, újból teljesen megkapva az érzékszerveimből érkező inputokat. Hidegebb levegő, a víz a lábaim körül, és a sötét barlang belső.

Látni fogsz... – csengett a hang az elmémben, ahogy végleg távozott mellőlem a mindenek anyjának jelenléte.

Előregörnyedtem Tsìlpey nyergében, kapkodva vettem az első pár lélegzetem a vízió után. A Näya hátasom feszültebben mozgott alattam és nyughatatlan hangok távoztak belőle. Lehunytam a szemem, míg normalizáltam a lélegzetem, majd újból kezdtem kiegyenesedni. Ekkor vettem észre, hogy szétkapcsolódtam Tsìlpey-el, amit azonnal orvosolni is akartam. Ám ekkor tudatosult csak bennem, hogy mennyi ideig is ragadhattam a látomásban. Hosszabb ideig, mint érzékeltem volna.

𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃Onde as histórias ganham vida. Descobre agora