Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

9.rész

-Szépen beszélj a szüleiddel.Nagyon idegesek.Anyukád teljesen széthullott.
-Rendben Angela,köszönöm hogy szóltál.-ölelem meg a nénit,és a cipőmet a padlón hagyva belépek a nappaliba.
Mindenki itt van aki számít.Aiden,Lisa,Anya,apa és Katie.

-Fiam..ülj le.-int az egyszemélyes kanapé felé.Ez már nagyon rosszul kezdődik.
-Igen?-Támaszkodok rá a térdemre.
-Gyors leszek,ezért a közepénél kezdem.-járkál oda vissza,hátul összekulcsolt kézzel.
-Mond már Nath.-csuklik el anya hangja.
-Ivett életben van..Ő Avery édesanyja.Valószínűleg te is felismerted a nőt.És ő is felismerhetett téged..elvégre olyan sármos vagy,mint én ennyi idősen.-ejt el egy mosolyt anya felé,aki láthatóan megnyugszik.
-Igen apa felsimertem..de Avery nem tudja,hogy ki az anyja,és őt nem keverhetitek bele..semmi..féle..képpen.-gesztikulálok a kezemmel a combomat bökdösve.

-Nem is kívántuk belevinni a barátnődet az ügybe.-Áll apa mellé Aiden.
-Ő nem a barátnőm.-csattanok fel minden előzmény nélkül.
-Teljesen mindegy,csak azt szeretnénk kérni,hogy légy résen,mert Ivett még mindig egy mocskos kurva.Az is volt,az is marad.

-Kitaposom a belét.-Réved anya elszántan az ablak felé.
-Nem úgy volt,hogy meghalt húsz évvel ezelőtt?-húzza össze a szemét Katie.
-Ő kiszökött a tűzharc előtt pár órával,és duplőrt használt ahoz,hogy félrevezessen.A szemét ribanc megint megúszta.

-Emily megvédelek ahányszor csak kell.És a családot is.-térdel apa anya elé,majd megpuszilja a kezeit.-Túléljük ezt is.
-Ja és Scott.Ne találkozz ezzel a lánnyal.A te érdekedben döntöttünk így.-pityeredik el anya újra.
-Mivan?-állok fel a fotelben,majd a megdöbbent családra nézek.-Nem mondhatjátok meg,hogy kivel találkozzak!

-Scott..ez miattad tesszük és a család miatt.
-Végre találtam valakit akivel jól érzem magam,még akkor is,ha csak veszekszünk.Értitek?
-Akkor sincs más lehetőség..ezt értsd már meg.Most az egyszer mással is foglalkozz,és ne csak magaddal.-Kiabál le a húgom könnyeivel küszködve.

-Igen?Én nem figyelek senkire?Az a nő halt meg a szemem előtt,akivel az életemet szerettem volna leélni.Tehetetlen voltam..És én nem figyelek senkire?Komolyan?-szúrják a sós cseppek az én szemem is.
Szomorú csend telepszik a nappaliba,mert mindenki tudja,hogy min mentem keresztül..illetve még most is.

-Én elmegyek,majd jövök.-bólintok gondterhelt arccal.Vállaim beestek a hirtelen rámhulló teher miatt.
-Hova mész?-Fut utánam Katie.
-El innen Katie el.-Mosolygok fáradtan.
Aggódó pillantását leszarva kilépek a sötétbe.
Kereken nyolc óra van.
Garázs felé veszem az irányt,és a motoromhoz lépek.

-Te kellesz most gyönyörűm.-simítom meg a kormányt,aztán a kulcsért nyúlva beindítom a szépséget.
Mély hangja páratlan.Matt fekete váza irigylésre méltó.Lehet elfogult vagyok a motorommal,de olyan tökéletes mint én.Áramvonalas bukósisakomat a fejemre húzom,majd beindítva a motort,sebességbe rakom.
Szinte egykeréken indulok el.
A kavicsok pattognak a kerék alatt,míg ki nem érek az útra.
Onnan már bármi lehet.

●○-<♡>-○●

Lassan két órája száguldok fejtelenül.És mindig egy helyen lyukadok ki.
Averyék előtt.Dudálok egyet,hátha ébren van.Hátha.

Szúrópróbaszerűen megdobok egy ablakot,és reménykedek,hogy az övé.
Meglibben a sötétítőfüggöny,aztán halvány fény szűrők ki egy női sziluettel.

Avery az.Biztos vagyok benne.
Kinyitja az ablakot,majd a szemével keresni kezdi a zaklatóját.
-Avery..itt vagyok.-integetek neki a fekete motoromról a fekete éjszakában,a fekete kesztyűmben.Biztos észrevesz engem.

-Mi a picsát keresel itt?Lassan éjfél.-suttog félhangosan.
-Érted jöttem Avery.-veszem le a sisakot,majd a hónom alá szorítom.
Idegesen szétnéz,majd újra megszólal.
-Akkor mehetsz is el,mert én tuti,hogy nem megyek oda hozzád.
-Mássz ki az ablakon,vagy én megyek oda.
-Nem jöhetsz ide..anya megtiltotta.
-Az enyémek is.
-Az más..odamegyek.-ugrik ki az ablakon,és futva közelít hozzám.
Megint a Miss Amerikás topban van.Meg egy sortban.

-Mit akarsz?-bök bele a vállamba.
-Ez aztán a modor.
-Mond már Scott.
-Beszélgetni.
-Itt?
-Nem!Gyere velem..ülj föl mögém.-nyújtom neki a sisakom.
-De ha meghalok a te hibád lesz.
-Nem halsz meg..téged nem engedlek.-remeg meg a testem egy pillanatra.

Végigfut a gerincemen a borzongás,ahogy hozzáérnek vékony ujjai a kezemhez.
Elveszi a bukósisakomat,majd a motorra mutatva várja,hogy felüljek rá.
-Mehetünk?-kérdezem erélyesebben.Remélem hallotta.
Átkarol a hasamnál,és egy kicsit megtapogatja.
Mosolyomat elfojtva indulok el.
Megnyugtat a jelenléte.Már közel sem vagyok olyan ideges mint voltam.

Avery Hale.Valami vonz benned,ami miatt nem tudjuk elkerülni egymást.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,
nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3