𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×8. ➳

- Faith, várj! - megálltam, visszafordultam - Délután elmegyünk biciklizni?

- Öhm, nem.. Vagyis.. Én nem tudok.

- Ohh! Akkor megtanítalak! Majd látjuk egymást!

Bólogattam s visszasiettem a szobámba. Mit tesz velem ez a srác?

- Szia édesem! - anya felállt adott a homlokomra egy puszit és megölelt.

- Anyaa!

Olyan szorosan öleltem, majdnem megfulladt. Louis is odajött és hárman ölelgettük egymást.

- Gyertek, most szépen elmegyünk, megreggelizünk és megbeszéljük mi is történt veletek!

- Oké - vágtuk rá egyszerre Louis-al.

Az egyik pékségbe érve leültünk beszélni. Louis beszámolt arról, hogy Lily-vel jár, beszélt Liam-ről és Zayn-ről is. Anya is elmondta milyen nehéz a munkája. Én is mindent elmondtam kivéve Luke-ot. Na jó, azért szóltam, hogy ma elmegyünk biciklizni amit anya meg is engedett, de mondta hogy ennyivel nem úszom meg. Nem tudtam most ezzel foglalkozni csak azt vártam, hogy visszamenjünk. Kint már várt Luke egy biciklivel. Bemutatkozott anyának aztán magunkra hagytak.

- Hölgyem! - mutatott a biciklire ezzel utalva, hogy üljek fel rá.

Belepirultam, és felmásztam rá.

- Na most, készen állsz? - nézett rám. Gondoltam visszahúzza a kitámasztót. Bólogattam és ő igy is tett.

- Luukee - remegett a hangom.

- Ne félj, nem engedlek el amíg nem találtad el az egyensúlyod. Na induljunk el szép, lassan.

El is indultunk, végig mellettem volt. Kezdtem belejönni, elengedett, de mellettem sétált akkor is. Egyre jobban úgy éreztem, hogy ez már megy nekem így begyorsítottam.

- Faiith, várj! - kiáltott utánam, hirtelen hátra néztem és nem figyeltem előre.

Neki mentem egy padkának és előre estem. A földön feküdtem a falevelek közt. Elég nagyot eshettem. Fölém hajolt Luke és magához húzott.

- Úristen Faith! Jól vagy? Ugye jól vagy? Az én hibám az egész. Sajnálom! - az arcom a mellkasába fúródott és direkt nem szólaltam meg. Annyira meghatott, hogy így megijedt. Éreztem az illatát. Nem akartam, hogy eleresszen.

- Jól vagyok - nyögtem ki, majd ránéztem. Zavarba jött, és felsegített.

- Tuti? Agyrázkódás? Valami? Nincs hányingered?

- Dehogy. Csak felhorzsoltam a karom. - ami vérben volt.

Hirtelen észre se vettem hol vagyunk. Egy kis erdő elejében. Annyira szép volt így elindultam mit sem törődve vele.

- Most hová mész?

- Gyere!

Habozás nélkül követett. Megálltam egy fánál és felmásztam rá. Elég magasra másztam ahhoz, hogy gyönyörködni tudjak a tájban.

- Mire vársz? - kiabáltam neki.

- Én.. Ne már Faith, gyere le! Teljesen megbolondultál! Le fogsz esni.

- Megteszem, ha nem jössz fel.

- Ugyan már!

- Hát jó, te akartad. - két kezemmel kapaszkodtam a vastag faágon, amin ültem.

Az egyiket a levegőbe lóbáltam ezzel a frászt hozva rá. Végre elindult felfelé, én picit hátrább csúsztam, így helyet adva neki. Felért, nekidőlt a fa törzsének és remegett.

- Tériszonyos vagy Lukey? - kérdeztem vigyorogva.

- Ez, ez nem vicces!

- Na figyelj! Mély levegőt, aztán ki. - aranyos volt, ahogy hallgatott rám. - Most kapaszkodj, és nézz körül. Nézd milyen szép az ég! Semmiképp se nézz le. - nem is értettem igazából őt, annyira nagyon magasan nem voltunk. - Na milyen?

- Sz.. Szép. - sóhajtott fel.

- Ne félj, ha leesel, maximum utánad ugrok.

- Azt mondod?

- Igen, azt.

- Meddig akarsz itt lenni?

- Hm, én jól megvagyok itt. De ha nem akarsz beszélgetni..

- De! - vágta rá - De szeretnék.

- Hm, rendben.

- Miért beszélsz nehezen az emberekkel?

- Nem tudom. Soha nem hittem, hogy érdekelni fogok valaha bárkit is.

- Pedig nem találkoztam még hozzád hasonlóval. - mondta halkan.

Egy mosollyal díjaztam.

- Van valami titkod, amit senkinek sem árulnál el?

- Van.

- Elmondod nekem?

- Hm, nem.

- Ajj, miért nem?

- Majd egyszer. Na jó, tudok gitározni.

- Tudsz gitározni?

- Persze!

- Hmmm..

- Neked?

- Nincs ilyenem.

- Ne hazudj!

- Tényleg - kacagtam.

- Na jó, akkor mi a kedvenc állatod?

- A pingvin, egyértelműen. Van egy plüssöm azzal alszok kiskorom óta.

- Nekem is. Kedvenc fagyid?

- Hm, gyümölcs joghurtos. Na meg a csokis kekszes. Neked?

- A csokis kekszes.

- Sok a közös bennünk. Amúgy Ashley-nek mi van az anyukájával amiért sosincs vele?

- Amiért te sem látod a tiédet. Mindig dolgozik.

- És.. Te szeretsz itt élni?

- Dehogy! A húgommal vagyok egy szobába, na meg anyámmal. Alig viselem el őket. Főleg Lily mondta este, hogy összejött a bátyáddal.

- És ez miért baj?

- Mert nem ismerem, és ő a húgom.

- Luke, Louis nem fogja megbántani. Én ismerem őt. Hidd el.

- Oké, neked elhiszem. Csak azt nem értem ...

- Mit?

- Miért nem Harry-vel barátkozol? Ő viccesebb, menőbb mint én. - magyarázta halkan, szomorúan, ami folytán a szívem megrepedt.

- Luke. Nekem ez nem számít. Veled jobban el vagyok mint vele bármikor. Szívesen leesnék veled erről a fáról, minthogy vele kelljen együtt lennem.

Láttam az arckifejezésén amint megkönnyebbül és kivirul a válaszom hallatán.

- Faiiith! Luke! Faiith! - kiabált Lily és Louis megzavarva minket. Csodás.

- Hé ! Fent vagyunk! Minden oké! - kiabáltam. Észre se vettem, de kezdett besötétedni.

- Gyertek le! - kiabálta.

Luke nagyon óvatosan és persze csiga tempóban kászkálódott le. Utána én. Közben azon járt az eszem, hogy anya tuti megöl majd ezért. Viszont megérte!