Beléd bonyolódva

78.rész ( befejező)

- Oké, elég - szólaltam fel mire mindenki elnevette magát.

Visszaültem a helyemre, Jenna pedig az asztal alatt megszorította a kezem. Büszke tekintettel nézett bele a szemembe nekem pedig összeszorult a szívem, hogy nem tudja, hogy mire felkel már nem leszek itt.

Mikor elengedte a kezem, lassan végighúztam az egyik ujjam a csupasz combján amitől azonnal libabőrös lett. Valamiről csevegett Reginaval és én mem győztem csodálni a gyönyörű arcát, végignézni az arcvonásait ahogy elönti a forróság, de nem mutathatja ki.
Gondoltam tovább kínzom. Egyre feljebb haladtam a combján amitől szinte elállt a lélegzete, de még mindig csak beszélgetett. A kezem teljesen felkúszott a bugyija pereméig.

- Dylan? - szólt Regina.

Azonnal elkaptam a kezem, hirtelen azthittem, észrevették.

- Te mit gondolsz erről? - kérdezte ragyogó mosollyal az arcán.

- Miről?

Megforgatta a szemét én pedig majdnem elnevettem magam. Egyáltalán nem figyeltem a beszélgetésükre. Az egyetlen dolog ami érdekelt, hogyan reagál Jenna az érintéseimre.

- Arról, hogy vissza mennél és Jennával kezdenéd az egyetemet. Ha nem megy hát nem,de még egy próbát megérne, Jenna tudna segíteni neked sok mindenben.

Hirtelen szúró fájdalom markolt bele a szívembe, teljesen megfeledkeztem az okáról annak, hogy ma ilyen nyálas voltam. Holnap már nem leszek itt.

- Nem nekem való. - zártam rövidre.

Jenna arcára szomorúság ült ki, de amolyan elfogadóan, hisz tudta, mi a véleményem erről. Ha minden rendben lenne és nem kellene elmennem, talán még meg is próbálnám vele az egyetemet.

- Segítsek összepakolni? - kérdezte molyost erőltetve az arcára.

- Ma már eleget segítettél, megoldjuk az anyukáddal. - mondta Regina.

- Ezesetben akkor felmegyek, elég fáradt vagyok már. Jó éjt! - köszönt el széles mosollyal az arcán majd ahogy rám pillantott, szemeivel azt mondta, menjek énis.

- Énis megyek.

- Dylan! - szólt rám Regina tettetett haraggal.

- Ha ő is felmehet akkor énis megyek! - fakadtam ki mint egy kisgyerek.

- Jólvan, menj csak - mosolyogott én pedig már ott sem voltam.

Jenna előttem sétált épp és amikor már nem voltunk látó- távban, azonnal az ölembe kaptam.

- Szexi vagy ebben a ruhában. - súgtam a fülébe, válasz szerű kuncogása pedig azt sugallta, hogy ma bármibe benne lenne velem.

Ahogy beértünk a szobába egy mozdulattal kulcsra zártam az ajtót, s azonnal csókolni kezdtem a nyakát. Jól beszívtam az illatát mert azthiszem, már sosem fogom érezni.

- Szeretlek. - néztem a szemébe.

- Szeretlek, mindennél jobban. - válaszolta majd azonnal nekem esett az ajkaival.

Eddig is finomak voltak a csókjai de most, különösen ízlett minden csókja íze így, hogy az utolsókat kapom tőle.

Lesegítettem róla a ruháját, ő levette rólam a pólóm és csillogó szemekkel nézett végig rajtam.

- Emlékszel, amikor azt mondtam a tetkóidról , hogy kiábrándítóak? - kérdezte.

- Igen. - nem értettem miért hozta fel.