26 rész.

5.6K 136 6
                                    

- Boldog szüliiiinapooot, boldog szüliiinapooot, boldog szülinapot Jenna, boldog szüliiinapooot! ÉLJEEEN - kiáltott fel egyszerre Regina, Brian és az anyám.

Kómásan törölgettem a szemem, miközben próbáltam felülni.

- Ilyen korán? - mosolyodtam el.

- Korán? Dél van kisasszony! - huppant le mellém anya, és megcsókolta az arcomat.

- Boldog szülinapot, szépségem! A legcsodásabb dolog vagy az életemben. - nézett rám görbült szájjal anya.

- Hé, hé hé! Nem! Nem fogsz sírni! - fogtam meg mindkét vállát.

- De az én kicsi lányomból már kész felnőtt lett! Mi lesz holnap? Már az unokáimat tanítom horgolni?

- Az jóval odébb lesz még. - fintorodtam el.

Brian és Regina már kimentek, ugyanis "tökéletes szülinapi reggelit" készítették nekem amihez meg kell teríteniük az asztalt.

- Na, mit szeretnél ma csinálni? - vont kérdőre izgatottan anya.

- Az az igazság, hogy már van programom, randim lesz. - mosolyodtam el félénken.

- Oh, átjön Jace?

Lesütöttem a szemem, majd kis csend után megszólaltam.

- Szakítottunk.

Anya ledöbbent.

- Mi? Mégis mikor, miért? - láttam az arcán, hogy rendesen meglepődött.

- Pár napja kiderült, hogy 2 éven keresztül folyamatosan megcsalt, valami Debrával.

- Debrával? - kapta a kezét a szájához.

- Ismered?

- De hiszen ő az apád mostohalánya!

MI????

- Micsoda? - elsápadtam.

- Ahogy hallottad. Cathrynnek, apád szeretőjének a lánya! Láttam már őket Jaccel de azthittem, csak ártatlan beszélgetés folyik köztük.

Csend volt. Mély, hosszas csend. Vettem egy nagy levegőt.

- Szóval... Steve a fiú neve akivel randizom. Remélem, ő nem fog megcsalni az apám "lányával".

Hátraborultam az ágyon, teljesen eltakartam magam a takaróval. Nem fér a fejembe. Mégis hogyan? Talán tudott arról is, hogy apám megcsalja az anyámat?

Időközben anya kiment a szobából. Összeszedtem magam, és lesétáltam a lépcsőn. A szívem mélyen reménykedtem, hogy Dylan is itt lesz, de hogy is gondolhattam?

Tényleg kitettek magukért, odalent lufik és díszek a kedvenc színeimben pompáztak amerre csak néztem, de a legszembetűnőbb két  hatalmas lufi volt, egy egyes és egy nyolcas. 18.
18 éves lettem.  " És az életem gyökeresen megváltozott, kaptam egy kocsit, bekerültem az álom egyetememre és és Dubaiba indulunk nyaralni " - mondanám ezt ha apám nem szúrja el az életünket és még Derbiben élnénk boldogan.

Leültünk az asztalhoz, ettünk, beszélgettünk, majd végül felvágtam a tortát.

- Kicsim - nyújtotta ide a telefonját anya aggódó arccal, a kijelzőn pedig apám neve villant fel.

Nyeltem egy nagyot, de végül felvettem.

- Boldog születésnapot az én tökéletes, egyetlen kislányomnak! - kiáltott örömtelin.

- Köszönöm - mosolyodtam el magamban, de nem akartam anya előtt azt mutatni, hogy jól esett hallani apám hangját ennyi idő után.

- Van egy meglepetésem számodra.

- Jaj, tudod, hogy nem kell semmi, tényleg.

- Pedig már lassan oda ér hozzád - nevetett fel. - használd egészséggel és óvatosan, szeretlek, most mennem kell.

" Ted, vess már véget az átkozott hivásnak! Mondtam, hogy mèg ennek se fog örülni a hálátlan  kis cafka!

Hirtelen olyan harag borított el amit még sohasem éreztem, tisztán hallottam Cathryn szavait.

- Hát persze, hogy menned kell, te pedig fordulj fel Cathryn! - kiáltottam a telefonba, mondtam volna rosszabbat, de nem tettem.

Azzal letettem a telefont és kiszaladtam a bejárati ajtón, friss levegőre van szükségem.

- Mi történt? - nézett rám aggódóan anya.

- Az a hárpia aztmondta, hogy egy hálátlan cafka vagyok- nevettem fel idegesen.

- Szóval cafka? - húzta össze a szemét.

- Ne, nem hiányzik a balhé pont ezen a napon. Meg amúgy is telibe leszarom az ajándéká.... - folytattam volna de szétnyílt a kapu, egy futárautó hajtott be ami egy mattfekete Mercedes Benz G Classot húzott maga után, a motorháztetőn egy hatalmas rózsaszín masnival.

- Csomagot hoztam Jenna Turner kisasszonynak.

- É- én vagyok - alig jutottam szavakhoz.

- Írja itt alá.

Aláírtam, majd az alacsony, kiskalapos pasi lekapcsolta a csodakocsit a futárautóról és elhajtott.

- Ez az enyém?  - sikítottam fel.

- Úgy tűnik.

Ledöbbenten néztük a feljárón parkoló autót.
Óvatosan végighúztam a mutatóujjam az oldalán.  A masniba rejtve egy kis üzenőkártya volt.

" A legjobbat a kedvencemnek, a legjobbnak a kedvencét - Apa "

Emlékezett rá, hogy ez az álom kocsim? - tűnődtem el.

Még vagy egy órát csodálkoztam benne, kívül belül átvizsgáltam. Megfájdult a szívem, amikor Brian segített behajtani a garázsba, én sajnos még nem ülhetek volán mögé.

Felmentem a szobámba, az ágyon felejtett mobilom pedig csak rezgett és rezgett, egymás után, másodpercenként.

Megnyitottam az üzeneteket és kb 200 üzenetet hagyott Steve és 15 nem fogadott hívást.

           - Ne haragudj, csak ünnepeltünk.

- Halálra aggódtam magam!
  Mit ünnepelsz?
     
                                   - A szülinapomat.

- Akkor változnak a tervek, 1 órán belül nálad vagyok. :)

Mosolyogva dobtam le a telóm és dőltem el az ágyon. Nem sokáig lazsáltam,  felkaptam a kedvenc miniruhám,  elegáns kontyba fogtam a hajam, feltettem egy kevés sminket, fújtam egy kevés parfümöt  és vártam, hogy ide érjen Steve.

Amikor ajtót nyitottam nem hittem el amit láttam,  ügyelnem kellett arra, nehogy kicsorduljon a nyálam véletlenül.

Steven egy fekete ing volt, fekete elegáns nadrággal, egy tornacipővel. Az illata valami elképesztően jó volt. Majdnem elolvadtam,  ahogy rámemelte a tekintetét és elmosolyodott.

- Boldog születésnapot. - mosolygott.

- Köszönöm! - lepillantottam a kezére és láttam, hogy átnyújt egy kék kicsike bársonydobozkát.

- Ez mi? - néztem rá kérdőn.

- Lesd meg. - láttam rajta, milyen izgatott és hogy mennyire vár a reakciómra.

Ahogy kinyitottam a dobozt, egy pár gyönyörű swarowski fülbevalót pillantottam meg.

Beléd bonyolódvaHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin