36. rész

5.1K 136 5
                                    

- Ebben úgy nézel ki  mint egy ötödikes kisfiú. - nevette el magát.

- Te szemét - fakadtam ki majd hozzá vágtam a kezemhez legközelebb eső díszpárnát.

- Tudod, hogy csak vicceltem, nagyon csinos vagy mindenben.

- Hát jó, mert amúgy is ez volt az utolsó darab. - huppantam le az ágyára. Lefárasztott ez a sok öltözködés.

- Ne, biztos van még pár darab. - nézett rám reménykedően. - vagy próbáld fel az én ruháim.

- A tiedied? - mosolyodtam el.

- Igen, látni akarlak bennük.

Odasiettem a gardróbjához de amikor kinyitottam, csak összehúzott szemöldökkel bámultam a benne lévő ruhákat.

- Dylan?

- Igen?

- Itt csak ugyanolyan fekete és fehér pólókat látok. Ja, nem, van itt egy kék is, na meg egy zöld.

Hát, elég silány felhozatal. Bár most, hogy így gondolkodom, tényleg mindig csak egy egyszerű póló van rajta, ha  meg valami alkalomról van szó akkor fekete ing, vagy ugyanolyan színű  galléros póló.

- Tudom.

- Oké, akkor felpróbálom az egyik pólód. - azzal levettem az egyiket a vállfáról.

Egy  topp volt rajtam, ezért egyszerűen csak ráhúztam a ruhadarabot.

- Na, milyen?

Furcsa, de egyik  ruhámra sem bámult ilyen kikerekedett szemmel, mint erre a túlméretezett fekete pólóra ami a combom közepéig.

- Nagyon jól áll. Igazából sokkal jobban, mint  rajtam - és előbújtak azok az ellenállhatatlan gödröcskék.

Pár pillanatig még néztünk egymás szemébe, de aztán félrepillantottam, mert úgy éreztem most jön az a rész, hogy megcsókolom.

- Na, akkor én megyek, összepakolom azt a sok holmit. - kapartam meg a fejem, mintha sok munka állna még előttem, nehogy maradásra bírjon.

- Oké - adta meg magát.

Mikor már majdnem átléptem a küszöbét, még utánam szólt.

- Jenna

Kérdőn pillantottam  rá.

- Te vagy a leggyönyörűbb lány akit valaha láttam. Minden ruhában csinos voltál. - mosolygott.

- Köszi - önkéntelenül lesütöttem a szemem, nem akartam, hogy észrevegye mennyire tetszik nekem ez a bók osztogatás.

- Persze ruha nélkül is tetszel.

Ekkor összehúztam rá a szemöldököm és tettetett haraggal léptem ki de végül mindketten elnevettük magunkat.


A délután szuperül telt Dylannel. El sem hiszem, hogy belementem, hogy "divatbemutatót" tartsak neki.
Tetszik ez a lazább kapcsolat. Már csak azon kell túltennem magam, hogy valószínűleg nagyon sok lánnyal lesz még együtt, számtalanszor fogja elhozni ide az egyéjszakás kalandjait és mégtöbbször futunk majd össze a bulikon úgy, hogy lányok üldögélnek az ölebén. Remélem egy idő után végre sikerül megértetnem magammal, hogy nem létezik olyan, hogy ő és én. Így sem meg amúgy sem.

Mégegyszer átnéztem mindent bepakoltam-e a bőröndömbe, amire szükségem lesz a nyaraláson, ugyanis holnap után megyünk. Megyünk? Azt sem tudom, hogy Dylan egyáltalán akar - e még jönni.

Halkan kopogtam párat az ajtóján, amikor szólt, hogy bemehetek.

Dylan a szokásos helyén ült,  azon a babzsákon a tv- vel szemben, fejhallgató volt a fején és játszott.

- Bocsi, csak megakartam  kérdezni,  hogy áll- e még a ciprusi út?

Kicsit elgondolkodott, majd a nyakára függesztette a fejhallgatót.

- Mi legyen?

Énis elgondolkodtam egy pillantra.

- Nem tudom, te hogy vagy vele de én szívesen elmennék veled nyaralni.

Halvány mosoly jelent meg az arcán, ami a félhomályban nem igazán volt kivehető, de azért láttam.

- Énis veled. De nem akarom, hogy ott megbántsalak valamivel aztán anyád jöjjön el érted.

Oké ez kicsit úgy hangzott mint a barátnőm anyukája mikor először tartottunk ottalvós bulit. De igaza van.

- Nem lesz baj, már minden oké köztünk. - mosolyogtam rá biztatóan.

- Az sem fog zavarni, ha meghúzok valakit ott néhányszor?

- Mi? Miért zavarna...ezt...  hogy érted? - hirtelen melegem lett és a levegő is elfogyott körülöttem.

- Ma is rákérdeztél, hogy ki volt itt.

Gonosz félmosolyra húzta a száját.

- Csak kíváncsi voltam. - tettettem sértődést. - lehet, hogy énis felszedek valakit, ki tudja?

Hirtelen csend lett.

- Igen, lehet - válaszolta nyugodtan.

- Lehet.

Olyan vonzó a tekintete, olyan piszkosul jól tudja, hogy mit kell csinálnia. Mindig nagyon jól tudja, hogyan kell manipulálnia a puszta pillantásával.
Tekintete a szememről az ajkaimra esett, majd vissza a szememre, nekem pedig elöntötte a hasam az a jóleső érzés és pillangók százezrei röpködtek a hasamban.

- Jó az illatod. - csúszott ki a számon és még magam is meglepődtem a hangos gondolatomon.

Édesen elnevette magát.

- Neked is. Mindig.

- Jó én, szerintem megyek.

Pattantam fel gyorsan de óvatosan megfogta a kezem.

- Ha bármikor úgy érzed, hogy akarsz engem, csak gyere át.

Mosolygott rám a gödröcskéivel.

Akarom. Még szép, hogy akarom. Mindig akarom.

- Ha bármikor úgy érzed, hogy akarsz engem, inkább ne gyere át.  - mosolyogtam vissza.

Az ajtóból még visszanéztem rá, de már újra a fülén volt a fejhallgató és a konrtoller a kezében, szemei a tv-n.

Sóhajtottam egyet, tudva, hogy már nem hall.

Baromira nehéz távoltartanod magad valakitől, aki folyton csak vonz és vonz magához.

Beléd bonyolódvaWhere stories live. Discover now