Beléd bonyolódva

42. Rész

DYLAN:

Sok-sok hosszú év után azthiszem ez az első nap, hogy ilyen boldogan ébredek. Magam mellé pillantok és a leggyönyörűbb lányt találom mellettem pihegni.  Nem akarom, hogy ez most olyan könnyen véget érjen, szóval megpróbálok jó fiú lenni, úgyis ő fog hamarabb meghátrálni a mostani kapcsolatunktól, de nem bánom mert így újra és újra megkaphatom őt. 

Felvettem a tegnapi pólóm és lesiettem a partra. Jennára pillantva láttam, hogy még egy jó ideig aludni fog, nem kell róla tudnia, hogy megyek és szétverem azt a barmot amelyik hozzáért.

Nem sokáig kellett keresgélnem, a napozóágyak mellett próbálta bedobni magát egy nőnél, fájdalmas, hogy ennyire próbálkozik.

Leültem az egyik kinti asztalkához.

- Hé inas - fütyültem neki oda.

Pár másodperc múlva már jött is.

- Nem vagyok inas. Mit hozhatok? - méregetett.

- Anyád telefonszámát, mert miután szétvertelek, valakinek fel kell hívnia, hogy a fiát valaki végre helyretette. - álltam fel az asztaltól.

- Ismerjük mi egymást, vagy ennyire unatkozol, hogy idejöttél járatni a pofád?

- Kemény legény hiszed magad igaz? Mutasd mit tudsz.

- Nem fogom kirúgatni magam miattad.

- Rémlik a lány tegnapról?

- Nemtudom melyikre gondolsz, már én sem tudom követni annyi van - nevetett fel büszkén.

- Tudod, amelyikhez olyan kevés voltál, hogy ki sem tudtad elégíteni - erre a mondatra mindenki felfigyelt körülöttünk, a kis köcsögnek égett is a feje.

- Ember, a húgodról beszélsz? - kérdezte suttogva.

Jenna azt mondta, hogy ő a húgom?

- Reggel az, de este...

- Te vagy Dylan? - kérdezte hüledezve.

- Személyesen.

- Betegek vagytok, ti mindketten súlyosan betegek vagytok. - elfordult hogy elsétálhasson de még elkaptam a gallérjánál.

- Meg ne próbálj a közelébe menni mégegyszer, mert esküszöm, hogy darabokban küldelek haza.

- Eszem ágában sincs  tesó, megtarthatod. - fintorodott el.

Hát ez elintézve, így már fix, hogy nem lesz köztük már semmi több.

Szinte épp, hogy elengedtem a grabancát és arrébb sétált, de máris Jennát pillantottam meg közeledni. Egy fehér bikiniben.  Bőre picit lebarnult és ez a világos bikini valami brutális így. 

- Az Leo volt? - szegezte nekem a kérdést.

- Ja

- Mit csináltál?

- Semmit én - tettem fel mindkét kezem mire elmosolyodott.

- Rossz volt, hogy nem voltál mellettem mikor felkeltem - nézett rám fel ártatlan szemekkel.

- Hé te miben mesterkedsz? - mosolyogtam le rá.

- Semmiben. - simította meg az oldalam a mutatóújjával a pólóm alatt.

- Itt mindenki előtt? Ilyen nagy lány vagy már? - nevettem el magam.

- Te szemét - húzta össze a szemöldökét majd hátat fordított és szedni kezdte a lábait.