78.rész ( befejező)

3.5K 134 19
                                    

DYLAN:

A nap többi része úgy telt, mintha mi sem történt volna. 2 órával ezelőtt még egy halott ember feküdt a ház kellős közepén, most meg együtt vacsorázunk a családdal. Így, hogy holnap le kell lépnem, tökéletes alkalom ez, hogy bocsánatot kérjek Regina-tól, kinyíljak feléjük kicsit majd később pedig jól megkeféljem Jennát.

Apám és Regina már leült az asztalhoz, énis helyet foglaltam velük szemben. Jenna és Bonnie ragaszkodott hozzá, hogy ők tálaljanak.

- Dylan, mik azok a csúnya sebek az arcodon? - kérdezte Brian... azaz, az apám... fura, hogy próbálok megbékélni vele.

- Csak összekaptam pár alakkal, beakartak törni a szomszédhoz, helyre raktam őket kicsit, de ők is engem. - mosolyodtam el a szar hazugságomon.

- Az én fiam!- nevette el magát.

Pár perc múlva már mindenki az asztalnál ült, Jenna mellettem foglalt helyet. Olyan csinos ebben a kis fekete ruhában. Nem tudom róla levenni a szemem.

- Csinos vagy, Jenn. - mosolyogtam rá.

Hirtelen olyan tekintettel nézett rám mint aki ott nyomban megtudna folytani.

- Köszönöm. - sziszegte alig hallhatóan.

- Csak vicceltem, olyan vagy mint egy kisfiú. - nevettem fel.

Ő is jót nevetett rajta, vagy inkább úgy, mintha annyira megkönnyebbült volna, akárcsak egy kő esett le volna a szívéről. Pedig jól tudja, hogy nem buktatnám le magunkat.

- Regina... én... - kezdtem pár pillanattal később.

Olyan csend lett az asztalnál, mintha valami köszöntőt akarnék mondani és éppen inni készülnek a szavaim.

- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan rossz voltam veled mindig.

- Dylan! - görbült el a szája - számomra sosem voltál rossz gyerek.

- Nagyon is az voltam. Nem becsültem meg az igyekezeted és ha most nem késő, megszeretném köszönni azt a sok jót amit kaptam tőled. Az az igazság, hogy nagyon kedvellek téged, rengeteg dologért lehetek hálás neked.

- Drága szívem - sóhajtotta majd azonnal potyogni kezdtek a könnyek a szeméből.

- Apa - fordultam apám felé - sok rossz dolgot tettem amit nem kellett volna... mindig noszogattál, hogy beszéljük meg mi zajlik bennem most de mióta anya meghalt, nem akartam kinyílni feléd. Mostmár látom, hogy nem volt helyes dolog mert ha közel engedtelek volna, talán nem lennék olyan rossz ember, hallgathattam volna rád de sosem tettem. Bocsánatot szeretnék kérni tőled is. Egy seggfej voltam mindig is, aki azt játszotta, hogy nincs szüksége az apjára... de nagyon is szükségem lett volna rád. Sajnálom. És szeretlek.

Nagyon feszengtem miközben elmondtam ezeket a dolgokat, nem az én műfajom érzelmesnek lenni, de mire a végére értem, majdnem énis elsírtam magam azért, mert már belátom, hogy mekkora fasz voltam mindenkivel magam körül. Most így, hogy el kell mennem, már tudnám értékelni őket de ennek nem így kellett volna történnie. Nem kellett volna ekkora bajnak történnie ahhoz, hogy belássam mindezt. Azthittem azért "nincs családom" , mert nem szeretnek engem és szarnak rám, de mindvégig én voltam a tartózkodó. Tényleg nagyon bánom már.

- Szeretlek fiam. - válaszolta.

Önkéntelenül is felálltam az asztaltól, ő is felállt majd magához ölelt  14 év után elsőnek úgy, hogy vissza is öleltem. Regina is ott termett, őt is átkaroltam így ölelkeztünk pár pillanatig.

Beléd bonyolódvaWhere stories live. Discover now