- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek.
- Mi? - kérdezi hitetlenkedve.
- Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész!
- És a barátod ehhez mit fog szólni?
Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
Kábultan nyúlok az ébresztőm felé, hogy elcsendesüljön ez a fülsiketítő zaj. Még csak hajnali hat óra van, egyáltalán nincs kedvem felkelni, de muszáj. Nemsoká vásárolni indulunk anyával a mai alkalomra, még nem döntöttem el milyen ruhát veszek de valami csinosat szeretnék, ugyanis elég sok ismerős lesz a partin akik már régen láttak, és hát látszatukra akarom adni, hogy mennyit változtam az évek során.
Régen nagyon csúnyácska voltam, sőt még fogszabályzóm is volt, mindenki úgy csúfolt egér Jen, a fogaim miatt. Visszagondolva elég vicces, de akkoriban mindennap sírva rohantam haza. Aztán apám gazdag lett, azaz gazdagok lettünk, megváltoztam és be kell vallanom, büszke vagyok mikor tükörbe nézek. Megvagyok elégedve mindennel. Szeretem az ajkaim , a szemem, a hajam. Az orrom nem a kedvencem de nem vészes. Az alakom anyám szerint irigyletre méltó, de ami a legfontosabb, a személyiségem, igazán büszke vagyok rá, hogy ilyenné neveltek a szüleim.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rendbeszedem magam, majd reggelizünk és útnak indulunk.
11.00 fele jár az idő amikor haza érek ugyanis anyának dolga volt ezért csak kitett a ház előtt. Épp hogy felmegyek a szobámba, hogy ledőlhessek kicsit de máris csengetnek az ajtón. Kíváncsian lesietek, hogy kinyissam, de lehet nem kellett volna, ugyanis Jace áll az ajtóban egy szál rózsával.
- Szia, szépségem. -mondja hatalmas mosollyal az arcán, mintha tegnap nem hagyott volna itt csak úgy.
- Szia, Jace.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere.
Még jó, hogy anyáék nincsenek itthon, mert akkor úgy kellene tennem, mintha nem történt volna semmi.
- Figyelj, Jen... én..
- Jace, semmi baj.
- Miért nem... miért nem lehet az, hogy egyszer rólam is beszéljünk?
- Mi? -jól hallottam mit mondott de ezt meg kellet ismételnie.
- Miért nem beszélhetünk rólam, az én érzéseimről? -mondja szinte magából kikelve, a rózsát szorongatva a kezében.
-Ezt... ezt nem teljesen értem Jace, mire gondolsz ?
-Arra, ami tegnap történt. Nekem nem lehetnek elvárásaim , vágyaim? -néz rám kétségbe esetten én meg azt sem tudom mit mondjak.
- Beszélj Jace, mondd mit szeretnél? -próbálom visszafogni magam amennyire csak tudom.
- Téged szeretnélek Jen, semmi mást. Kívánlak... Eltudod képzelni milyen őrjítő vagy? Mármint... nézz magadra, egyszerűen, csodálatos vagy és csak megakarlak ragadni és... elvenni azt ami az enyém. Nem tudom mit mondjak még, amivel kitudom ezt fejezni, beleőrülök.
Jace zihálva veszi a levegőt. A konyha felé indulok es hozok neki egy pohár vizet, ő türelmesen vár majd javaslom neki, hogy üljünk le a heverőre. Még mindig próbálom összeszedni a gondolataim.
Leülünk majd végre megszólalok. - Én borzasztóan sajnálom Jace, hogy ezt kell átélned de tudod mi a véleményem.
- Jen, kérlek, mire várjunk? Csak... Add át magad. Nem érzed néha ezt te is?
- Mit?
- Ezt az érzést.
- Jace én nem... Ez fura , nem tudok veled erről beszélni most.
- Jen beszéljünk ezt meg. Ha beleegyezel megmutatom mennyire jó.
TESSÉK? Ő TUDJA MILYEN EZ?
- Te voltál már együtt valakivel? - kérdezem magamból kikelve.
Jace nem szól csak döbbenten néz maga elé, vagy inkább úgy mintha rájöttem volna valamire, amire nem kellett volna.
- Mennem kell, hívj, ha el kell vigyelek a partira. -mondja, elkerülve a tekintetem, majd kisétál az ajtón.
Ez mégis mi volt ? Bámulok magam elé és próbálom feldolgozni mi történt az elmúlt pár percben. Egyszerűen hányingerem van attól amit Jace mondott. De várjunk... Miért? Miért van ettől hányingerem? A szex normális dolog a tinik közt , nekem is ezt kellene tennem. Talán nem is szeretem Jacet? Rápillantok az órára és látom, hogy itt az ideje készülődni.
Veszek egy frissítő zuhanyt, remélve , hogy megtisztít minden értelemben.
Egy fehér, combközépig erő szűk ruhát választottam, dekoltázsom nincs benne de szépen kiemeli a melleim formáját. Az ujja fehér necc, és kissé buggyos. Tökéletes passzol rám. Egy fehér magassarkút választok hozza és egy kis arany színű kézi táskát. A hajam átfésülöm és mivel alapból kicsit hullámos, így nincs több dolgom vele, leenegedem. Beteszek még egy arany fülbevalót, és egy nyakláncot amit az apámtól kaptam.
Felhívom anyát, hogy küldjön értem valakit, ugyanis semmi kedvem ezek után Jace kocsijába ülni.
15 percnyi türelmetlen várakozás után végre megérkezik az autó és elindulunk. Már délután 5 óra van, észre sem vettem, hogy ennyire elment az idő.
A sofőr bekísér a lifthez, majd magamra hagy. A lift tükrébe nézve megigazítom a hajam, a ruhám. Egy pillantást vetek a telefonomra, mikor meglátom, hogy 5 nemfogadott hívásom van Jacetől, de figyelmen kívül hagyom.
- Kedvesem! Csattan fel egy hang amint kilépek a liftből. Angela az, anya legjobb barátnője. 2 hete leégett a házuk ezért most a kis közösség azon van, hogy újra építsék a házát és berendezési tárgyakkal halmozzák el, ahogy anya is.
- Üdv, Angela, milyen csinos vagy ma! -jegyzem meg mosolyogva
- Oh drága, ha fele olyan csinos lehetnék mint te! -mondja, majd nevetgélve indulunk el együtt a társasághoz.
Köszönök anyáéknak majd helyet foglalok egy kis sarokban, egy kényelmes fotelen. Úgy döntök itt várom meg, amíg vége lesz a partinak.
Angela még párszor felbukkan, sütit és pezsgőt hozva, amit el is fogadok.
Mikor kezdem elunni az életem úgy döntök kimegyek kicsit a levegőre. Az épületből kilépve a zokogó anyámat látom meg, aki egy padon üldögél a sötétben egy zsebkendővel törölgetve a szemét. Azonnal odaszaladok hozzá.
-Anya?! Mi történt? -leulök mellé majd együttérzően megsimítom a hátát.
- Oh, Kislányom -mondja zokogva
- Anya kérlek mondd el mi történt...
- Az apád...
A szívem hirtelen kihagy egy ütemet.
-Az apádat rajta kaptam, ahogyan megcsal -sirva az ölembe borul én meg próbálom felfogni mit mondott.
Nem kérdezősködöm tovább, hanem azonnal szerzek egy taxit és haza vitetem magunkat.
Otthon elmeséli, hogy épp benyitott apám irodája ajtaján, amikor látta, hogy hátulról, az asztalnak dőtve döngeti az asszisztens nőjét. Mondta, hogy mindig is volt egy rossz érzése Cathrynnel kapcsolatban, ugyanis a szeme előtt is flörtölgettek, szinte azóta mióta megalapították a céget, de nem akarta felfújni a dolgot és azthitte, hogy apám szimplán csak kedves vele, mint a többi kollégájával.
Azt is mondta, hogy nem akar maradni a házban, és már régi vágya volt Washingtonba költözni. Adott nekem pár napot, hogy döntsek, vele tartok vagy maradok.
Fogalmam sincs, hogy sikerült elaludnom, de végül csak sikerült.
