Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•44.rész

-Na akkor most üljetek le!-parancsoltam Elenara és Carlosra amint lejöttek.

-Rosszat tettünk?-kérdezte El.

-Majd kiderül-mormogta Charles.

-Szóval Carlos mondta, hogy mostanában sokat van hányingered-kezdtem bele.

-Így van! És össze vissza eszel minden dolgot amik külön-külön nagyon jók, de egyben már kevésbé-magyarázta Carlos.

-És azt is elmondta, hogy mióta vagytok együtt-folytatta Charles.

-Szóval nem akarsz nekünk valamit elmondani?-néztem Elenara aki látszólag tudja miről van szó.

-De nem biztos-felelte.

-Elena. Ki kéne deríteni-sóhajtottam.

-Tudom, de-szólt közbe Charles.

-Nincs de! Kell csinálnod egy terhességi tesztet-parancsolt rá a srác.

-Pontosan!-jelentettem ki.

-Nem kell-motyogta Elena.

-Mi az, hogy nem kell?-kérdezte Carlos kikerekedett szemekkel.

-Mert apa leszel Carlos-nézett rá a szőke lány.

-Erre nem számítottam-sokkolt le a spanyol.

-Én sem-motyogta Charles.
-Maddy itt vagy?-kalimpált a kezével.

-Bocsánta, de sokkot kaptam-feleltem.

-Na de mit ülünk itt?-kérdezett rá Carlos.
-Irány vásárolni! Kell babaágy meg kell festék is-zsongott be a srác.

-Héj Carlos még azt sem tudjuk, hogy milyen nem-kuncogott Elena.

-Madison te sírsz?-kérdezte Charles aggodalmasan.

-Persze, hogy sírok, hisz Elena terhes és el sem hiszem, hogy az unokatesómtól.

-Akkor örömödben sírsz?-nézett rám a monacoi.

-Igen.

Carlos és Elena végül úgy döntöttek haza mennek, hogy a holnap esti Ferrari partyra fittek legyenek.

-Te gondoltál volna erre drágám?-kérdezte Charles.

-Drágám?-emeltem rá a tekintetem mire a srác teljesen elpirult.

-Jó mindegy elnézem-vontam vállat.
(-Igazából bármikor hívhatsz így)
-Amúgy nem gondoltam volna. Vagyis idővel biztos, de még nem most.

-Úgyanígy gondolom-sóhajtott.

-Elmegyek zuhanyozni aztán alszom-mondtam egy pillanatnyi csend után.

-Okés! Jó éjt!

-Jó éjt!

Az alvás szót az utóbbi időben már nem igazán ismerem, de az nyugtat, hogy reggel és egész nap Charlesszal vagyok. Vele éber és hát kevésbé összeszedett, de nyugodt vagyok. Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom érezni.

Másnap

A reggeli rutinom ugyanaz volt mint eddig kb minden reggel. Charles már korán reggel kukorékol és a kávét lefőzi a reggelit megcsinálja. Csoda ez a fiú.

-Életem mára chillezést terveztem estig-mondta a srác.

-Már le sem akadok az életem szón-sóhajtottam.

-Sajnálom-sújtotta le a szemeit.

-Ne sajnáld-legyintettem.
-És nekem jó a program!

-Akár a medencébe is kimehetünk ha arról van szó

-Akkor biztosan kimegyünk-mosolyodtam el majd valaki berontott az ajtón.

-Na szóval Maddy, Charles segítenetek kell!-jelent meg Carlos.

-Neked is szia-jegyeztem meg.

-A gyerekneveken kell gondolkozni-ült le mellém a spanyol, de nem tudott megmaradni ülve.
-Oh milyen jó kis szatén pizsid van.

-Carlos csak nyugodj meg kérlek!-könyörgött Charles.

-Már épül a gokart, hogy tudja hol kezdeni a vezetést-sürgött forgott a spanyol.

-Carlos mi van ha nem akar vezetni?-kérdeztem.

-Te is vezettél!-sandított rám.

-Oké az tény, hogy Maddy is vezetett, de őt érdekelte a dolog. És mi van ha a gyerkőcödet nem fogja?-kérdezett rá Charles.

-Jó igazatok van-ült le mellém.

-Tudom, hogy most boldog vagy és mindent megakarsz tenni, de nyugodj meg egy kicsit még kilenc hónap-fogtam meg a vállát kuncogva.

-Igazad van-sóhajtott fáradtan a srác.

-Én pedig szerintem telefonálok egyet-vettem magamhoz a mobilom.

-De kérlek még ne szólj Maxnek-ragadta meg a kezemet Carlos.
-Együtt akarjuk neki elmondani.

Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer