Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•38.rész

Leültünk az asztalhoz majd Charles oda hozta a kaját amit csinált.

-Szedjek neked?-emelte rám a tekintetét Charles mintha misem történt volna.

-Kössz nem kell-mosolyogtam gúnyosan.
-Tudok nélküled is érvényesülni-susmorogtam mire Arthurból kitört a nevetés.

-Ezt csak én hallottam?-kérdezte a kissrác.

-Remélem-nevettem.

-Én nem hallottam semmit-mondták a többiek.

-Én sem-felelte Charles.

-Addig jó

-Először szedjem Maddy-mutatott rám Lorenzó amit a többiek jóvá is hagytak.

-Neem szedjetek csak-mondtam mire ismét elmondták, hogy nem, én szedjek.

-Hát jól van. Köszönöm!-vontam vállat majd szedtem és ezután a többiek is.

-Hogy akadna a torkodon-ült le Charles de már csak mellettem volt hely.

-Én nem átkozlak el szivi mert úgyis vissza száll-mosolyogtam rá.

-Nem vagyok babonás-felelte.

-A karma akkor is dolgozik-sóhajtottam.
-És úgyis kamatostul kapod vissza

-Persze persze. Ha addig nem szeretsz meg-suttogott.

-Nem foglak-vontam vállat.

-Majd meglátjuk mon chéri-mondta normál hangerőn amit már mindenki hallott még úgy is hogy beszélgettek.

-Szóval mon chéri...-jegyezte meg Arthur.
-Tudod az mit jelent Maddy?

-Nem-hazudtam majd csörögni kezdett a telefonom ami olyan helyen volt, hogy csak Charles érte el.

-Ide adnád kérlek?-kérdeztem majd felém nyújtotta a telefonomat.

-Ez meg ki? Francia nevet van-nézett a telefonomba Charles.

-Ja tudom és már egy ideje hívogat-csavargattam a szemeimet majd kinyomtam.

-Lehet valami munkalehetőség-mondta a mellettem ülő srác.

-Kétlem.

-Úgysem tudnál vele beszélni-vont vállat Charles.

-Ja mivel nem is tanítod a franciát-csavargattam a szemeim.

-Nyugalom és türelem-simította végig a kezemet.

-Most vedd le rólam a kezed-fordultam felé.
-Azért jöttem Monacoba mert azt mondtad megtanítasz franciául és nem haladtunk semmit-akadtam ki.

-Sajnálom-szakadt ki belőle.

-Dehogy sajnálod-sóhajtottam.

-Maddy én mindent sajnálok, érted? Azt ahogy beszéltem veled és azt hogy nem kerestelek fel Jules halála után na meg azt, hogy kellemetlen helyzetekbe keverlek.

-És, hogy folyton összezavarsz...azt is sajnálod?

-Tessék?-kérdezett vissza értetlenül mire Carlara és Charlottera néztem akik csak bólintottak.

-Egyik pillanatban kenyérre lehet kenni és úgy bánsz velem mint egy hercegnővel amit egyáltalán nem érdemlek meg, majd a másik pillanatban már ellenséges vagy velem és olyan módon bánsz velem amit méginkább nem érdemlek meg-magyaráztam mire a srác gondolkozni kezdett.
-És sajnálom, hogy elrontottam ezt a kis ebédes összejövetelt-szóltam a családhoz.

-Nem rontottál el semmit-mosolygott rám a srácok anyukája.

-Én voltam bunkó-szólalt meg a mellettem ülő srác.
-De okkal...

-Okkal?-akadt ki Arthur.

-Igen.
-Emlékeztek, hogy Jules mesélt egy csajról?

-Igen-mondták egyszerre.

-Én vagyok a csaj-bámultam magam elé.

-Így igaz és nem csak én nem kerestelek fel. Te sem és emellett van még valami, de azt majd inkább négy szem közt kéne megbeszéljük-felelte.

-Jajj de jó este lesz ez is-sóhajtottam.
-Tegnap is érdekes dolgokat mondtál

-Tegnap? Tegnap inkább franciául beszéltem hozzád-nézett rám gyanakvó tekintettel.

-Nem mindig-pirultam el.

-Akkor mostantól erre is oda figyelek. Abból is tanulsz ha engem hallasz dumálni. Vagy nem akarsz hallani?

-De nyugodtan-bólogattam.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16