-Szép jó reggelt mon chéri-ültem be Charles Ferrarijaba.
-Jó reggelt-feleltem.
-Te aztán magadra vetted a fél mezőnyt-nézett végig rajtam. Ferraris póló farmer nadrággal, McLarenes sapka és Redbullos zászló.
-Csak, hogy senki se érezze magát rosszul hármotok közül-magyaráztam.
-A lányok mit szóltak ahhoz hogy velem jössz?
-Ami azt illeti nem is szóltam nekik-húztam el a számat.
-Majd keresnek-nézett rám majd a szeme megakadt rajtam
-Jézusom Charles kérlek az utat nézd és ne engem-nevettem el magam.
-Madds ha van előtted egy zsák és egy gyémánt akkor te mit fogsz nézni és miért?-vetette fel az igen furcsa kérdést.
-A gyémántot mivel gyönyörű-feleltem egyértelműen.
-Na tessék ebben az esetben az út a zsák te meg a gyémánt-nyögte ki amitől még talán kis időre a nevemet is elfelejtettem.
-Amm ohh Charles! Tudom ki írt a telódon-tereltem a témát.
-Hallgatlak, de ne tereld mindig a témát-nézett rám vigyorogva.
-Ahjjj te-csavargattam a szemeim. -Carlos és Lando és ne szólj még bele mert ez tuti biztos. Carlos elmondta Elenanak és El pedig nekem-feleltem boldogan.
-Ez a mi titkunk marad-mondta a srác.
-Nem vagy mérges?-néztem rá furán.
-Nem bánom hisz végül egész jóban lettünk emellett megtudtam ki volt Jules szerint az a tehetséges lány-mosolygott a srác a parkolóba fordulva.
-Már megérte-mondtam ki amit talán meg is bántam. Túl sok volt.
-Szeretnél vezetni?-kérdezett rá.
-Nem lenne rossz, de nem lenne hol-mondtam.
-Miután lemegy a verseny megpróbálhatod vezetni az autómat-javasolta.
-Dee saját kialakítású az autó, nekem a tiéd nem lenne jó-mondtam amit valószínű hogy ő is tud.
-Megoldjuk-felelte. -Ha szeretsz vezetni akkor bármit megteszek annak érdekében, hogy vezethess újra-mosolygott a már leállított autóban rám.
-Szerintem menjünk-szakítottan félbe a kínos csendet.
-Szevasz Carlos-fogott kezet Charles az unokatesómmal.
