Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•29.rész

Az időmérő igen gyorsan lezajlott és élvezetes volt, hogy ott ülhettem a mérnökök és a csapatfőnök mellett. Közben a többiek is kiértek a pályára mint megtudtam a tanárnőtől kb másfél órát vártak, a busszal a sorban.

Épp ebben a pillanatban gördült az első három a táblák elé. Remek időmérőt zártak a srácok. Charles első lett aminek akarva akaratlanul is nagyon örültem, Max második, Hamilton hatmadik és Carlos negyedik. Oh és ne feledkezzünk meg Landoról aki ötödik helyen zárta az időmérőt.

-Nagyon ügyes voltál!-futottam a monacoi sráchoz és megöleltem.

-Köszönöm!-felelte halkan.

-Azt hiszem ez már túl sok volt-engedtem el őt nevetve.

-Mindenki azt hiszi, hogy utálsz?-nézett rám kérdőn.

-Mindenki.-feleltem.

-Akkor érthető, hisz nem akarod, hogy szekáljanak-mutogatott a srác majd elindultunk a garázs felé.

-Te már itt vagy?-állt meg Charles a csapattársa mellett.

-Igen mivel tudod én negyedik lettem kevesebb dolgom volt nem kellett interjút adnom

-Bocsáss meg, hogy hozzád mertem szólni-emelte magasba a kezét a monacoi védekezésül.

-Semmi gond csak ha már nem dobogós helyen végeztem akkor kérlek jól szerepelj holnap-könyörgött a spanyol.
-Mellesleg így kettecskén?-nézett ránk incselkedőn.

-A barátok szoktak "kettecskén" járni kelni-idézőjelezett Charles az ujjaival.

-Szóval barátok-bólogatott lassan megszeppenve Carlos.

-Ez új-tettem hozzá.

-Nekem is új, de már nem utálsz-húzta fel a szemöldökét a srác.

-Jó ez igaz-motyogtam.

-Lesz időtök megtárgyalni Monacoban-mondta Carlos.

-Lesz ám-felelte Charles.

-És ugyan milyen ruhát viszek?-néztem a zöld szemű srácra.

-Amiket magaddal hoztál. Emellett majd én veszek neked ruhákat-mosolyodott el.

Ezzel a mondatával persze elérte hogy szóhoz se jussak és csak egy hatalmasat nyeltem.

-Helo-jelent meg Lando.
-Valamibe belerontottam?-nézett a legjobb haverom a megszeppenz unokatesómra.

-Igen-Nem-feleltük egyszerre Carlosszal. Nyilván én mondam, hogy nem.

-Akkor melyik?-tárta szét a karjait.

-Jó helyen végeztél-jegyeztem meg csak hogy eltereljem a témát.

-Egyrészt igen, másrész ne tereld a témát Maddy-szólt bele a spanyol az épp köszönetet mondó és az autó jó tulajdonságairól beszélő Lando mondókájába.

-Nem terelek semmit-feleltem komoran mire Charles a torkát kezdte el köszörülni.

-Más is úgy gondolja, hogy tereled-mutatott Carlos a csapattársa felé.

-Borzasztóak vagytok-csavargattam a szemeimet majd megjelentek a lányok is.

-Sziasztok-köszönt nekik Carlos majd végig mérte a szőke barátnőmet Lando is így tett csak ő a barnát viszgálta a szemeivel mire Charlesra néztem és megcsavargattam a szemeimet.

-Ez mindent elárult-nevetett a monacoi.

-Hát de most ha egyszer ezt gondolom?-mosolyogtam én is.

-Arra gondoltam vissza mehetnénk a szállodába hogy frissek legyünk holnapra-javasolta Elena.

-Na tessék ez jó ötlet és még energiád is marad a monacoi útra-mutatott rám Charles.

-Miért kell energia egy olyan útra ahol símán lehetne pihenni?-nézett rá kikerekedett szemekkel Lando.

-Gondolom mert nem akarja elviselni a nyűgös énemet-adtam egyszerű választ Landonak.

-Mindig nyűgös vagy szerintem-susmorgott a monacoi.

-Szerintem Lando nem arra gondolt-nézett össze Elena Sierraval.

-Jézusom. LANDOOO-mondtuk egyszerre Charlesszal mire mindkettőnknek leesett, hogy az ártatlan kis Norris nem is olyan ártatlan.

Szállodában

-Hosszú volt ez a nap, de nagyon jó is egyben-mondta Sierra amikor a liftbe léptünk.

-Tényleg jó volt...-sóhajtottam.

-Amúgy mi van veled és Charlesszal?-nézett rám Elena.

-Nem is tudom. Lehet csak jobban megkellett volna ismerjem mivel amúgy jó barát meg minden-magyaráztam és kiléptünk a liftből.

-Barát? Hát nem úgy néz rád mintha a barátod akarna lenni és ami azt illeti te sem igazán olyan tekintettel nézel rá-vágott közbe Sierra.

-Meglehet, de Elena Carlosszal nagyon jóban van és te pedig az én legjobb barátomat vetted célba-mondtam vigyorogva Sierranak.

-Van benne valami-jegyezték meg egyszerre majd a kulcsot elforgatva a zárban kinyitottuk az ajtót és beléptünk a szobánkba.

Hülyéskedni kezdtünk miután mind lefürödtünk.

-Maddy jött valami Messenger üzid-nyújtotta oda nekem Elena a telefonomat.

"Charles Leclerc: Szia Madds"-láttam meg a kövtkezőt amitől lesápadtam.

-Minden oké?-nézett rám aggódva Sierra.

-Persze csak...csak Landon írt és ilyenkor már nem szokott írni-találtam ki valami oltári nagy hülyeséget.

-Akkor csak nekem szokott későn írni-vigyorgott a lány amitől megkönnyebültem hogy elhittek de rosszul is éreztem magam a hazugság miatt.

-Szia-írtam vissza Charlessznak.

-Van egy ötletem-kezdett bele.

-Na mi már megint?-vetettem fel a kérdést.

-Reggel korán kelj

-Miért?-írtam le remegő kézzel.

-Mert én megyek érted! És nincs kifogás kisasszony-parancsolt rám.

-Oké rendben-írtam le megkönnyebűlve majd egy annyival hogy fáradt vagyok gyors le is ráztam őt.

-Sierra-szóltam neki oda.

-Igen?

-Elmondtad Charlessznak hogy kik turkáltak a telójában?-jutott hírtelen eszembe.

-Baszki elfelejtettem-csapott a homlokára.

-Nem baj majd Maddy elmondja-vigyorgott rám Elena.

-Jaja majd én elmondom neki úgyis összedolgozunk vagy valami olyasmi, hogy megtudjuk ki volt vagy kik voltak akik a telójában turkáltak-magyaráztam.

-Még okosnak is fog érte találni-jegyezte meg Sierra.

-Már az elején sejtettem hogy azok ketten állnak a dolog mögött-csavargattam a szemeim majd mosolyogni kezdtem.

-Lehet aludnunk kéne-mutatott az órára Elena amivel egyet is értettünk és bebujtunk az ágyba. Nem sokat aludtam hisz azon gondolkoztam hogy reggel nem a lányokkal megyek, hanem Charlesszal.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16