Enemies to lovers | BEFEJEZETT

•34.rész

A srácok a dobogóra sétáltak amikor viszont Charles ment fel integetni kezdett nekem és egyet kacsintott. Elpirultam ettől a gesztusától majd mosolyogni kezdtem.

-Megismételhetnéd azt amit csináltál csak a sisakom nélkül-mentem vissza a garázshoz majd Charles oda sétalt.

-Hirtelen jött-feleltem.

-Hirtelen mi? Vagy csak kiszabadultak az érzéseid-piszkált Carlos.

-Fejezd be!-csóváltam a fejemet.

-Elvigyelek a szállodába?-sandított rám Charles.
-Nem mintha ellenedre lenne-vont vállat.

-Elvihetsz-feleltem.

-Mondtam-mutatott rám, de közben Carloshoz beszélt.

Összeszedtem a cuccaimat majd a kocsihoz indultunk miután gratuláltam Maxnek és Landonak is és persze amint Charles összekapta magát.

-Nem gondoltam, hogy egy pillanat alatt így megtudsz változni-szólalt meg egy kereszteződésnél majd a kezét a lábamra helyezte.

-Azt hiszem-akadt el a szavam és a kezét bámultam.

-Mon chéri nem kell félned-nyugtatott.
-Te a sisakomra csókot nyomtál. Így kvittek vagyunk-felelte.

-Az egy dolog hirtelen történt-magyarázkodni kezdtem, de végig sem hallgatott.

-Nehogy azt hidd, hogy elhiszem neked azt a kifogást, hogy "csak hirtelen volt nem jelent semmit"-figurázott ki és ami azt illeti tényleg ezt akartam mondani.

-Gondoltam, hogy nem fogod-susmorogtam majd a lábamat kezdte el gyengéden simogatni amitől libabőrös lettem és a testem bizseregni kezdett. Legszivesebben át hajoltam volna az ő oldalára és a sisak nélkül is megtettem volna.

-Csak nyugodj meg mond chéri-fordította felém a fejét majd én is.

-Nyugodt vagyok-suttogtam őt nézve ő pedig az utat és engem nézett felváltva.

-Nem annak tűnsz-mosolygott incselkedőn.

-Pedig az vagyok!-mondtam öntelten.
-Most mit nézel így? Inkább az utat nézd-mutattam előre.

-Ja csak ma is nagyon szép vagy-jegyezte meg és ami azt illeti nem először és Charles Leclerc nem dobálózik csak úgy a "szép vagy" és "gyönyörű vagy" jelzőkkel.

-Ja biztos-mondtam de nem hittem neki.

-Tényleg Madds-lökte meg a vállamat azzal a kezével ami eddig a lábamon helyezkedett el.

Nem is válaszoltam a srácnak csak az ablakon bámultam ki majd kis idő után oda értünk a szállodába.

-Baj hogy én is jövök?-lépett be mellém a liftbe Charles.

-Csak reménykedj hogy nincsenek itthon a lányok-mondtam majd a lift kinyilt.

A szobához értünk amit azonnal kinyitottam és bementünk.

-Ilyen fasza szobátok van-csodálkozott a srác.

-Nem úgy néz ki?-állítottam fel a bőröndöt majd tólni kezdtem.

-Viszem én-nyúlt a bőröndhöz és a kezemet fogta meg.

-Ennyire én is képes vagyok-feleltem majd kiléptünk a szobából és azt vissza is zártam.

Ki értünk a szállodából és a busz pont akkor parkolt le amiben a csoport többi tagja volt.

-Mehetnénk-mondtam zavartan.

-Félsz, hogy meglátnak mon chéri?-lépett elém és megfogta a kezeimet.

-Nem-dadogtam.
-Vagyis de-szedtem össze magamat.

-Pedig nincs mitől félned ez a te életed-fogta meg az arcomat mint aki egy csókra készül majd annyira lettem figyelmes hogy a busz ajtaja nyílni kezdett.

-Ohm menjünk inkább-húzódtam el majd a kocsiba ültem.

Elindultunk a reptérre. Az elején kínos volt az egész.

-Sajnálom-nyögte ki a srác.

-Semmi gond-legyintettem.

-Ezzel már nem vagyunk kvittek-folytatta.

-Tessék?

-Valamit tehetsz velem hogy kvittek legyünk-magyarázta és ami azt illeti volt egy gondolatom de az alól a szálloda előtt kibújtam. Azt elhalasztottam.

-Majd gondolkozom-feleltem mosolyogva.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16