Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Draco Malfoy

Kérte; __mrs_malfoy__

Sajnálom, hogy ennyire sokat kellett várnod.

Karakter: Arabella Blake (Bella) Barna hajú, barna szemű, mugli születésű és igencsak jó eszű Mardekáros.

(Negyedik év)

A Roxfort a legtöbb diákjával ellentétben számomra nem a biztonságot jelentette. Hála annak, hogy nem vagyok aranyvérű szinte minden háztársam azt gondolta, hogy többet ér mint én, hogy bármit megtehetnek velem. Az pedig, hogy Harry Potter és barátai jó kapcsolatot ápoltak velem csak még nagyobb teret adott annak, hogy háztársaim utáljanak. Azonban csak egy ember érdekelt háztársaim közül; Draco Malfoy. Nem értettem miért pont az a fiú érdekel akitől első éves korom óta csak azt hallom, hogy mennyivel felsőbbrendű nemcsak nálam, de jó pár aranyvérűnél is. A karácsony bál közeledtével aztán a háztársaim szerették az orrom előtt meghívni báli partnereiket, hogy én rosszabbul érezzem magam. Ez viszont egyáltalán nem hatott meg azután, hogy Cedric elhívott a bálba miután Cho kikosarazta egy bolgár fiú miatt. A kapcsolatom ezt követően egész szorossá vált a Hugrabugos fiúval, viszont sokkal inkább lett egy féltő bátyó mint szerelem. A harmadik próba utáni visszatérés azonban sokkolt, Cedric üvegestekintete pedig egy életre bele égett a tudatomba. Az utolsó megmérettetés óta eltelt néhány nap, Dumbledore beszéde után pedig az iskola kiürült és a Roxfort-expressz kényelmében elindult vissza Londonba. Szerettem volna egyedül lenni, meglepetésemre pedig senki meg sem próbált bejönni.

- Minden rendben van Blake? - lépett be a fülkébe legnagyobb döbbenetemre Draco, nemrég hallottam ahogy Harryt "felvilágosítja" arról, hogy rossz oldalon áll. Draco szerint az elsők akikkel Voldemort végezni fog azok muglik, de aztán odaszúrta, hogy mégsem, mert az első Cedric.

- Minden - bólintok. Miért magyaráznám el neki, hogy padlón vagyok, mert az egyetlen aki valóban megértett nincs többé? Nincs az a vidám srác aki a lelket tartotta bennem és elmagyarázta, hogy nem véletlenül kerültem oda ahova? Persze szeptembertől egyébként se jött volna a Roxfortba, de ez mégis más. Levelekkel tartottuk volna a kapcsolatot, most viszont a fájdalom maradt és a levél az édesapjától amiben megírta mikor és hol helyezik végső nyugalomra Cedricet.

- Sajnálom ami Diggoryval történt, tudom mennyire közel álltál hozzá - "igyekszik" folytatni a beszélgetést Draco.

- Úgyis nemsokára utána mehetek, hiszen a muglik következnek, nem? - pillantok rá összehúzott szemöldökkel, az értetlen arcát látva folytatom: - Legalábbis Harrynek így adtad elő.

- Nem...nem gondoltam komolyan - ingatja a fejét. - Tudod, hogy szeretem Pottert és a bandáját idegesíteni.

- Tudom Malfoy, tudom - bólintok majd köszönés nélkül ott is hagyom a fiút ugyanis most valahogy sokkal rövidebb volt az út mint augusztus végén mikor a száztornyú kastély fele ment az expressz.

(Ötödik év)

Az eddigi évekhez hasonlóan kissé feszengve ültem háztársaim között, és hatalmas valószínűséggel az arcomon látható volt a kétség. Az, hogy Harry látta visszatérni Voldemortot rengeteg mindent vont maga után, például azt, hogy az előző évekkel ellentétben valódi okom volt a félelemre. A tanári asztalt kémlelve fintorogva fordultam tovább a rózsaszín ruhás nőtől, majd miután visszafordultam háztársaim felé tekintetem találkozott az engem vizslató Malfoy tekintetével. Felvontam a szemöldököm mint egy kérdés gyanánt, de a szőkeség csak elcsapta a fejét. Már épp vissza fordulnék a pódium felé mikor szemet szúr valami, a talárján ott virít egy ugyanolyan kitűző mint az enyémen, vagyis Malfoy a prefektus társam akinek a kiléte eddig számomra rejtély volt.