Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Tom Denem👥Part2.

Kérte:WondersQueen és lovlyjichuoxo-Jó olvasást!

Ezzel a kis "történettel" szeretnék mindenkinek egészségeben és sikerben gazdag új évet kívánni!❤

§§§§§§§§§§§§§§§

Joanne és Tom a temető borongós, ködös és dermesztő csendjétől messze jelent meg egy lepukkant kúria kapuja előtt.

Egykor itt élt hatalmas fényűzésben a Gomold család, mígnem érthetetlen okoknál fogva a vagyonuk és jó hírük oda lett, a lejtőn egyre csak lejebb mentek s annak legaljára értek.

Tom arcán átsuhant a fájdalom, a düh és az undor különös masszája, s tekintetét Joanne-ra függesztette.

- Szeretnél velem itt élni kedvesem?

- Kérlek ne fogd fel sértésnek, de szívesebben hagynám, hogy te költözz be hozzám - sütötte le tekintetét Joanne.

- Nem tetszik a házam Anne? - kérdezte csillogó szemmel a férfi, és a nő nem tudta mi csillant a vörös szemben. Düh, sértettség vagy harag, esetleg egyik sem?

- Szemre való hely lenne, csak egy felújítás itt kéne - bökött az épület felé Joanne.

Tom nem vitázott vele, tudta szerelme nem téved, egyszerűen szerette volna kissé bemutatni a nőnek azt a helyet amit később szeretne majd saját birtokában és jó állapotban tudni. A másik ok amiért idehozta az az, hogy fogalma sincs a nő lakhelyéről.

- Nem most szerettem volna beköltözni - mosolyodott el Tom. - Természetesen a kúria egy renováláson esne előtte túl. A kérdés az azt követő időszakra irányul.

- A válaszom igen, örömmel élnék itt veled Tom - húzta halvány mosolyra ajkait Joanne. - Reményeim és megérzéseim szerint addig azonban az én otthonom lesz a tied is.

- Tökéletes meglátás - biccentett Tom. - Ha kérhetem hölgyem - nyújtotta karját a nő felé Tom.

A kiskertes házat látva Tom  kicsit meglepve állt szerelme mellett, mindig is egy hatalmas kúriát képzelt el a nőnek.

- Nem olyan amilyenre számítottam - lehelte maga elé a csendbe Tom, azonban Joanne így is meghallotta. - Mindig egy hatalmas házban képzeltelek el.

- Ahogy én is, de egyedül nem éreztem volna jól magam - nyitotta ki a kaput Joanne és intetett Tomnak aki be is ment azon. - Hiányzott volna valami.

- Mégis mi?

- A szeretet, egy társ, te - felelt Joanne a ház falain belül.

Tom azonban már nem figyelt, a házba lépve különös érzés kerítette hatalmába. Hagyta, hogy teste önálló életre keljen és ösztöneire, megérzéseire hagyatkozót mik egyenest három horcoxához vezették.

- Ezek miért vannak nálad? - lépett dühösen a nő elé Tom.

- Ezeket kerestem az elmúlt egy évben azért, hogy újra egyesítsem a lelked - lépett hátrébb Joanne.

- Lelketlennek tartasz Anne? - kérdezte a férfi.

- Erről szó sincs Tom - rázta meg óvatosan a fejét Joanne. - Én csak szeretném, hogy teljes legyél és...

- Eldugjanak egy sötét Azkabani cellába - szakította félbe a nőt Tom még dühösebben.

- Ez nem igaz és ha így is lenne, nem hagynám nekik, veled szöknék vagy az Azkaban fogja lennék - jelentette ki szikla szilárdan Anne.