Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Black Adam

Kérte; SergeantJacqueline

Vn=város név
En/Mh=egyetem név/munkahely

Remélem, hogy annak ellenére is tetszik, hogy nem lett a leghosszabb annak ellenére, hogy elég sokat kellett várnod.

A huszonéves fiatal nő gyors léptekkel haladt annak érdekében, hogy minél hamarabb haza érjen. Tudta, hogy nem volt jó ötlet tőle, hogy egyedül hagyta a lakásán Adamet, de nem tehetett mást. Arra inkább nem is gondolt, hogy a férfi mennyi kért tehetett a lakásban, bár pillanatokkal később szembe nézhetett vele.

– Adam – sikkantott meglepetten a fiatal nő, mikor meglátta az enyhén kaotikus állapotban lévő nappalit ahogy bevágta maga mögött az ajtót.

– T/N, kérlek nyugodj meg – lépett közelebb a nőhöz Adam. – A lakás többi részét még nem is láttad.

– A többi részét? – szökött ismét néhány oktávval feljebb a nő hangja. – Hol van Lucy? – tekintett körbe lemondóan T/N utalva nővére macskájára, mikor a férfi bűnbánóan rá mosolygott.

– Bebújt az ágyad alá – felelt Adam, majd érdeklődve figyelte ahogy a nő kicsalogatja a kis állatot aki vidáman bújt hozzá.

– Megijesztetted? – sétált a nyugodt macskával karjaiban a férfi felé T/N.

– Nem szándékosan – ingatta fejét Adam, majd óvatosan a macska felé nyúlt aki ijedten kapaszkodott a fiatal nő karjaiba ezzel sebet ejtve azon.

– Lucy – kiáltott fel T/N, a macska pedig emiatt leugrott az öléből ezzel újabb sebet ejtve a nő karján.

– Sajnálom – nézte bűnbánóan T/N karjait Adam.

– Mindegy – sóhajtott T/N. – De szerintem egy ideig még nem hozok haza saját macskát.

– Miattam igazán nem kell, elmehetek – hárított a férfi. – Talán jobb is lenne.

– Ne butáskodj – ingatta fejét T/N. – Ez csak rosszul jött ki, de örülök annak, hogy itt vagy – mosolygott a férfira T/N.

– Köszönöm – mosolygott hálásan a férfi.

🐈😽🐈😽🐈Time Skip🐈😽🐈😽🐈

A fiatal nő meglepetésére Adam alug néhány hónap alatt egész jól megtanulta kezelni a század eszközeit, bár akadt még néhány elektronikai eszköz amit elkerült már sokkal biztosabb volt a dolgában. Abba meg annál inkább amit a fiatal nő még nem tudott, visszafordíthatatlanul és végérvényesen beleszeretett. Adam eleinte biztos volt abban, hogy amit érez csak hála idővel azonban rájött, hogy nem tudja elképzelni a mindennapjait T/N nélkül. Arra az elhatározásra jutott, hogy ideje cselekednie mielőtt a fiatal nő más mellett találja meg a boldogságot. Ugyan Adam sok mindent megtanult a T/N mellett töltött hónapok alatt, azt nem, hogy hogyan fejezze ki a megfelelően az érzelmeit. Viszont az igyekezete és az ötlete mégiscsak elnyerte a jótevője tetszését.

T/N egy újabb fárasztó napon volt túl és az igencsak nagy meglepetést okozott neki, hogy egy vörös macska szaladt felé egy bíborvörös masnival a nyakában és egy üzenettel amit a fiatal nő kíváncsian vett el.

Lennél a barátnőm?
Adam

– Igen – kiáltott boldogan T/N, majd az ajtó keretnek dőlő férfire pillantott aki mosolyogva figyelte majd mikor a férfi ellökte magát onnan a karjaiba vette magát. – Mellesleg ki ez a cukiság? – emelte fel a vörös macskát T/N.

– Muffin, a közös macskánk – simogatta a kisállatot Adam. – Egy menhelyre mentem macskáért, az összes félt tőlem kivéve Őt.

– Na és te nevezted el? – engedte le játszani Muffint a fiatal nő.

– Nem, már ott elnevezték – karolta át óvatosan T/N derekát a férfi. – De talán eltudjuk máshogy nevezni.

– Ne, ez így tökéletes – tekintett fel mosolyogva Adamre T/N, majd felpipiskedve össze illesztette ajkaikat.