Megőrjítesz Kaulitz!

7.

- Jó reggelt - köszön Raszta majd a tekintetét jól láthatóan végig vezeti rajtam.

- A szív bajt hoztad rám Tom.

Elmosolyodik. Ekkor vettem észre hogy nincs rajta póló. Tekintetem lesiklott kidolgozott testére. Azt a kurva. ~ első gondolatom. Észre vette hogy bámulom a testét.

- Tetszik? - hajol közelebb hozzám. A hasamban ismét pillangók százai repdestek.  - Ha akarod talán egy másik helyen még megis éritheted - ezt már a fülembe suttogta.

- Khm... Tom - tolom egy kicsit hátrébb magamtól - mi történt tegnap este?
- Semmire nem emlékszel Haz? - néz le rám majd pimaszul újból elmosolyodik.
- Hát... - húzom el a számat, és teszek egy lépést hátra. Hát? - tesz egy lépést felém. Nagyon jól tudja, hogy emlékszem a csókra csak az én számból akarja hallani. De nem athatom meg neki ezt az örömöt szóval hazudnom kell neki. Najoo ez egy durva kifejezes rá inkább csak nem mondom el a teljes igazságot.

- Csak annyi maradt meg amikor Billel piát kértünk és utána táncoltunk, majd te egyszer csak ott voltál melletem, de ezek is csak képekben utána meg már semmi. - mondom figyelve a reakcióját.

- Ennyi, semmi más? - kérdi kicsit szomorúnak találom a szemében lévő csillogást. Ennyi. - válaszolom neki rezzeléstelen arccal - Történt valami amire kéne emlékeznem? - húzom tovább az agyát. Erre nem válaszol és csak úgy szó nélkül elfordul és kimegy a konyhából majd feltrappol a lépcsőn. Nyertem.

A fejfájás kezd egyhülni hál' istennek majd reggeli után főzök egy jó erős kávét és kimegyek a kinti teraszra ahol nagy meglepetésemre Billt látom ülni az egyik fotelben.

- Jó reggelt - köszönök majd helyet foglalok a mellete lévő fotelben. Ő is köszön és megkínál egy szállal, elfogadom és nyujtó alá teszem. Újból átjárja a jól eső nikotin a testemet.

- Fáj még a fejed? - szólal meg Bill.

- Már egy fokkal jobb köszi a gyógyszert.

- Milyeb gyógyszert? - kérdi felvont szemöldökkel. Hát amit az éjjeli szekrényre tettél - nézek rá értetlenül
- Én nem tettem semmilyen gyógyszert sehova ami az igaza illeti az sem tud hogy végül hol aludtál el azon belül hogy vahogyan bekerültünk a házba- húzza el a száját és bocsánat kérően néz rám - Na várjuk csak raktad Tom pólója van? Hazel ti lefeküdtetek? - elképedve bámul. Nem nem az nem lehet. Erre nem is gondoltam. Baszki Hazel.
- Mivan? Nem dehogy fúj - tagadom egyből miert ne tagadnám? Az ég világon semmi nem történt köztünk lehet, hogy a csókot is csak az én fantáziám alkotta meg Tom meg csak szimplán nem is tudom elakarta hitetni, hogy volt valami...vagyis ahh nem tudom.

Ez azt jeleni hogy a Raszta adta a gyógyszer és ő vitt fel a szobájába majd fektetett le akárhogyan is értjük ezt. Megkell köszönöm Tomnak és elnézést kell kérnem tőle majd ki kell faggatnom a tegnapi estéről, ha egyáltalán szóba áll velem a reggeli kis incidens után.

-Nem gond Bill, most pedig bocsi, de valamit elkell gyorsan intéznem - iszom meg az utolsó korty kávémat és elnyomom a csikket. Majd sietősen Tom szobáját veszem célba illedelmesen kopogot majd kapok egy választ, hogy jöhetsz. Benyitok valószínű a Raszta nem rám számított mivel az arca meglepettnek tűni. Szerencsémre már volt rajta poló, tehát semmi nem tudta elterelni a figyelmemet.

- Figyelj Tom - kezdtem bele a beszédembe. -Nem tudom egész pontosan mi történt tegnap éjszaka csak remélni tudom, hogy nem csináltam semmi butaságot és, hogy.. mi.. együtt..na érted mire gondolok - kicsit elpirulok közben, de folytatom - csak megszeretném köszönni, hogy figyeltél rám és nem hagytad hogy valamelyik utca sarkában aludjak meg a pólót is és a gyógyszert - mivel ezt mind egy szuszra közöltem vele nem csodáltam volna, ha értetlenül fog rám nézni, de e helyett csak vigyorova nézett engem.

- Szívesen és bármikor törpe. - mondta.
- Nem is vagyok törpe - tiltakoztam majd felállt és oda állt mellém. Izgalom járta át a testemet ahogyan megéreztem a teste melegségét ruhán keresztül is. - Jolvan adtam meg magamat. Mellete tényleg alacsonynak tűntem.
- De még mindog nem kaptam választ arra, hogy esetleg mi... -Tom élvezte a szitut - Ne csinált már tudod, hogy mire gondolok - mérgesen nézek a szemébe.

- Aranyos vagy mikor próbálsz mérges tekintettel rám nézni és hozzáteszem nagyon dögös vagy a polomban, de jobban örülnék, ha a földön heverne miután én levettem rólad - suttogta a fülembe. Tom Kaulitz kezdesz az őrületbe kergetni komolyan. Muszáj volt tudtom a válaszokat, de úgy látszik Tomtól nem fogom egy hamar megkapni őket.

V