Forbidden love

Harmadik rész

Összesen négy napot töltöttem otthon, hogy teljesen kipihenjem magamat, ám az ötödik napon sem kellett mennem, ugyanis arra a napra pont szabadnapom volt. A bíróság hamar meghozta a döntést Kim Dongyul ügyével kapcsolatban, a tárgyalást is jóval előre hozták, és el is ítélték. Összesen négy omegát bántalmazott, akik fel is szólaltak a tárgyaláson, ám mindközül azt hiszem Jimin élte át a legnagyobb poklot. Ő volt az, akit minden áldott nap zaklatott és bántott. A tárgyalás végén már nem lehettem ott, ugyanis annyira kezdett eluralkodni rajtam a farkasom, hogy az illatom felerősödött, s nem tudtak koncentrálni az illetékesek, így a folyosón vártam meg a mizéria végét.

Jimin nagyon hálás volt nekem, ahogy a szülei is, akik ideutaztak Busanból, hogy támogathassák fiukat. El is hívtak vacsorázni még azon az estén, amit először nem szerettem volna elfogadni, ám a parancsnok engedélyével megtettem. A család mindent állt nekem, bármit kérhettem, s ez igazán kedves volt tőlük. Viszont a család egyetlen alfája érezte, hogy a fia közelében felerősödik az illatom, így keményen szeretett volna elbeszélgetni velem a család előtt, ám nem jött össze, ugyanis a felesége csak ámult, hogy tisztavérű vagyok. Annyira különlegesnek gondolta, hogy rendesen csodálattal nézett rám.

A nappaliban éppen rágyújtottam, mikor is csörögni kezdett a telefonom. A kollégám volt, Kyubok, akivel kiskorom óta jóban vagyok.

— Szia Kyu, mi a helyzet?-köszöntem neki a telefonba, ő pedig valakit csitítgatott a háttérben, gondolom a testvérét.

— Szia Jungkookie! Anyáék megtudták az öcsémtől, hogy velem dolgozol, szeretnének találkozni veled, ráérsz ma?

— Gondoltam, hogy a tesód elmondja. Ráérek persze. Mikor menjek?-mosolyogtam magam elé, hiába tudtam, hogy nem látja.

— Ebédidőben legyél itt. Tudom, hogy későn szólok, mert mindjárt dél van, viszont az öcsémhez is jön az omega, és a szülőknek délután programjuk van egészen késő estig.

— Nem gond, akkor...lassan ott vagyok, még elkészülök és megyek is.

— Rendben, szia!-én is elköszöntem tőle, majd bontottuk a hívást. Régen találkoztam a Kang szülőkkel, már szinte a hangjukra sem emlékszem, s egészen a Kyubokkal való találkozásomig nem is tudtam, hogy ők is ide költöztek.

Elszívtam a cigarettámat, elpakoltam magam után a nappaliban, s elkezdtem rendes ruhát magamra venni. Tipikus fekete ingemet és nadrágomat vettem fel, egy elegánsabb cipővel. Alfaként azt tanították nekem a szüleim, hogy mindig fontos a megjelenés és még a barátaim körében sem szabad úgy kinéznem, mintha semmim sem lenne. Természetesen ezzel nem arra akartak utalni, hogy vágjak fel azzal amim van, csupán csak azt akarták, hogy megtanuljak adni magamra, s örültem is, hogy így alakult. Szerettem így öltözni, még én sem tudnám magamat másban elképzelni.

Hajamat is elegánsabban állítottam be, egyik oldalt kissé hátra hajlakkoztam, a másik oldalon pedig hagytam lógni. Ajakpiercingjeimet szimpla karikára kicseréltem, néhány kiegészítőt még feltettem, majd úgy voltam vele, hogy készen is vagyok, így a kulcsaimat megfogva indultam ki a házból.

Rettenetes nagy dugó volt a városban, s mire kezdett volna elfogyni a türelmem, szerencsére a dugó feloszlott, így kényelmesebben tehettem meg az utat Kyubokékhoz. Az alfa ugyan nem ott lakik, viszont sokat szokott ott lenni, mivel az öccsével nagyon jó, szinte már irigylésre méltó kapcsolatot ápolnak, s ahogy az idejük engedi, úgy egy társaságban is vannak.

A panelházban liftbe szálltam, majd a megfelelő ajtó előtt megálltam, s csengettem. Mielőtt ideértem volna, vettem a rangidősnek egy bort, Minhee-nek pedig egy csokor virágot.
Szerencsére hamar kinyitották az ajtót, s teljes egészében Jimin állt előttem, nagy szemekkel nézve rám.